Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)

1963-11-01 / 9. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

7

Ez a Történelmi Okmány, amely a hittestvéri szeretet, az óhazától távol az egymáshoz való tartozandóság áldott szellemében született, maradéktalanul, részleteiben is biztositotta azt az Egységet, amely után mindenki régóta vágyakozott . . . ! Ha az elkötelező felek valamennyien az Okmányban foglaltakat tartották volna szemük előtt és adott alkalommal nem szegték volna meg, egész megváltozott világban élnénk most. A pár hónapra bekövetkező háború kitörése minden egységre való törekvést könyörtelenül megsemmisített. Minden maradt a régiben úgy, mint azelőtt volt. A testvérek újra ellenfelekké váltak és mintha semmi nem történt volna közben, tovább háborúskodtak az egyház csatamezején.

A háború elmúltával életünk ismét lassan a régi kerékvágásba zökkent. A helyi és időközi csatározások szünőfélben voltak, a súrlódási felületek kezdtek eltünedezni, ismét felszínre került az egységes egyháztest kérdése egészen komoly formában. Az E. & R. Church Magyar Egyházkerületének vezetői kiharcolták az egyesülés lehetőségét a Közegyház legfelsőbb fórumain olyanképen, hogy a mi Egyházkerületünk és a Független Egyház közösen készítsünk egy olyan Alkotmányt, amelyet magunkra nézve kötelezőnek elismerünk. Az Alkotmányt megszerkesztésébe, megírásába ők nem szólnak bele, olyat csinálhatunk, ami nekünk minden tekintetben megfelel. Ha ez a közösen készített Alkotmány készen van, mi azt aláirva elfogadtuk, ők maguk is teljes egészében elismerik és pecsétjüket ráütik. Ez a közös bizottságok által készített Alkotmánytervezetet 1949 májusában tartott Egyházkerületi Közgyűlésünk kisebb módosításokkal elfogadta és jegyzőkönyvben kinyomtatni elrendelte a következő záradékkal: “Közgyűlés a jelentést meghallgatja, azt pontról pontra megtárgyalja, a szöveget javításokkal, mely a fenti jelentésben eszközöltetett elfogadja. Egyben egyhangúan kimondja, hogy a fenti javított szöveg alapján egyesülni óhajt a Független Magyar Református Egyházkerülettel. Kerület annak a véleményének is kifejezést ad, hogy a maga részéről mindent megtett az egyesülés megteremtéséért, amely, ha elmarad, a felelősség nem terheli többé Egyházkerületünket.” Megbízza az Egyházkerületi Közgyűlés Ft. Dr. Szabó Istvánt és Fodor József világi tagot, hogy az 1949 szeptember havában tartandó Független Magyar Református Egyházkerületi Közgyűlésen jelenjenek meg s a tervezett egyesülési kérdés módozatairól felvilágosításokkal szolgáljanak szükség esetén. Erre azonban nem került sor soha, mert közvetlenül a Közgyűlés megtartása előtt a Független Egyház főesperese értesítette Egyházkerületünk elnökét, hogy az Alkotmány tervezetet és az Egységes Egyház kérdését az Egyházkerületi Közgyűlés napirendjéről levette,

Kerületük tárgyali nem óhajtja s igy szükségtelen a két tag megjelenése is. Ez az elhatározás jeges zuhanyként hatott minden egységért áhítozó, békés együttmunkálkodni akaró ember számára. A rég óhajtott egység-álom ismét szertefoszlott és az áldatlan egyenetlenséget szító testvér-harc tovább folytatódott, mintha misem történt volna.

Az idő azonban nem állott meg, a küzdelem váltakozó erővel tovább folytatódott ismét. A testvérekből vált ellenfelek, népünk és több mint négyszáz éves múltra visszatekintő református Anyaszentegyházunk, amelynek homlokára glóriás dicsősséget font a messze óhazától távolélő szétszóródott egyháztagjaink szerető emlékezete vallotta kárát e kétes dicsősségért folyó küzdelemnek. Nem tudom, hogy miért volt szükség arra, hogy a világ és benne Amerika népe e hosszú és eredménytelen harc közepette csak azt az oldalunkat ismerte meg, amelyet éppen mindenki előtt takargatnunk kellene. Lobbanékony nép, a mi református magyar népünk, de lelkében és természetében alapjába véve nem volt gyógyithatatlanul rossz annyira, hogy ezekből a meggondolatlan szellőztetésekből vonják le idegenek azt a végső következtetést, amellyel éppen dicsekednünk nem kellene, és nem is volna szabad.

Az idő homokóráján azonban peregnek az apró szemek tovább. Az E. & R. Church és a Kongregacionális Egyház egyesülése után az uj egyháztest: United Church of Christ uj Alkotmányát Egyházkerületünk nem tartja elfogadhatónak és az 1961 május havában tartott Egyházkerületi Közgyűlés ellene szavaz. Ismét uj erőre kap a két évvel ezelőtt, 1959-ben Ligonierban elindított Egyeséges Egyház megvalósításának terve. Az arcok ismét mosolygóssá válnak. Egyházkerületünk “no” szavazata után Dr. Béky Zoltán, a Független Egyház püspöke 1961 július 3-án New Yorkban tartott Egyházkerületi Közgyűlésen ezeket mondta:

“Merem állítani, hogy az amerikai magyar reformátusság életében ez volt a legfontosabb és legnagyobb jelentőségű történelmi döntések egyike. A mi kerületünk a legőszintébb örömmel köszönti ezt a döntést, mert úgy érezzük, hogy az Isten elhozta azt az időt, amikor az évtizedes ellentétek, áldatlan testvérharcok megszűnnek és mint egy lelki édesanyának gyermekei, ősi örökségeinket megőrizve együtt építhetjük tovább az Isten országát . . . Minden reménységünk megvan, hogyha a döntő alapelvekben, kálvini hagyományokon felépült hitvallásos magyar református egyház gondolatában megegyezünk, akkor az amerikai magyar reformátusság óriási többségének félszázados vágya, az egységes és önálló Amerikai Magyar Református Egyház rövidesen testet ölt . . . !”

Gyönyörűen megfogalmazott nyilatkozat ez. Az Egység érdekét szem előtt tartva Egyház-