Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-11-01 / 9. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA MEGVALÓSITHATÓ-E AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYSÉGES EGYHÁZTEST? Irta: Dr. Piri József Amióta egyházi csoportokban magyar református kálvinista atyánkfiái élnek szétszóródva széles Amerika földjén, azóta állandóan fel- szinen mozgó nyitott kérdés — az Egység nagy kérdése. Hosszú esztendőkön keresztül a három denominációban szétosztottan élő, de még az ezeken kivül is máshová tartozó egyháztagjaink és lelkipásztoraink között állandó vita tárgyát képezte és képezi jelenleg is. Ha három ember összeáll beszélgetni és felhozódik az Egység kérdése, beszélgetés során mind a hárman szorosan egyvéleményen vannak és kitűnik, hogy mindhármuknak szív és lelkiügye az Egység, mind a hárman kívánják és akarják a régóhajtott Egységet, csak megoldani mind a három külön a maga szájize szerint szeretné, elfelejtik, hogy az Egységet csak egységesen lehet megoldani, külön egyéni utakon járva soha! Itt Ligonierba is évek hosszú során beszélünk róla, gyönyörű színes szálakat szövögetünk, terveket készítve tanácsolunk, álmodozunk egy tragikusan közös sorsot hordozó, de az otthonhagyott régihez hasonló, egységes, kálvinista, református magyar hitvalló Anyaszentegyházról, amelynek élén papjaink példát mutató szere- tetben, békességben, egymás kezét szorosan tartva járnak elől és Istentől rájuk bízott híveiket nem egymásiránti lekicsinylő gyűlöletre, hanem egymást megbecsülő, emberi gyarlóságokat megbocsájtó, egymásért áldozatot is hozni tudó példás szeretetre oktatják és egyakarat- tal, egységesen, egyemberként próbálják megépíteni már itt e földön az örökkévaló Isten földiországát. Nem a véletlen különös játékának, hanem az örökkévaló Isten nagy kegyelmének csodás jelét látom abban, hogy az Országos Presbiter Szövetség fórumán az Egység kérdése öt esztendeje állandóan felvetődik. 1959 nyarán Dr. Haller István elnöknek, ősi hitünket féltő, apái hitbéli hűségét és szent örökségét az itt élő magyar református egyházi életbe átplántálni akaró kálvinista magyar leikéből fakadt ez a gondolat akkor, amikor azzal a jelszóval, hogy “megbeszéltetjük a két Püspököt” meghívta az Egység kérdésében előadóul Dr. Béky Zoltánt, a Független Magyar Református Egyház püspökét és Dr. Szabó Istvánt, a Magyar Református Egyházkerület elnökét az 1959 szeptember 6—7-én tartandó ligonieri Országos Presbiter Szövetség őszi konferenciájára előadónak. Az amerikai magyar református életünk e két kimagasló vezetője előadásában egyöntetűen leszögezte; hogy soha nem volt még megosztva élő magyar református életünknek nagyobb szüksége az egységre, mint napjainkban van. A két nagy érdeklődéssel várt beszédből megtudjuk, hogy a múltban számtalan esetben történtek Egységet létrehozni akaró tárgyalások, amelyek mind az “Egységes Magyar Református Egyháztest” megvalósítását célozták. Ilyenek voltak: 1904-1919 és az 1921 október 7-én megkötött Tiffini Egyezmény is. A vesztett háború és az ezt követő gyászos triánoni békeszerződés megkötése után a magyarországi hitvalló Anya- szentegyház legfelsőbb kormányzói szerve, az Egyetemes Konvent arra a végső elhatározásra jutott, hogy Amerikában lévő gyülekezeteit haladéktalanul átadja az Anyaszentegyházhoz szervezetileg legközelebb álló Reformed Church in the U. S. nevű egyháztestnek, amely akkor a legtöbb önállóságot biztosított és ígért gyülekezeteinknek. Ma már tudjuk, hogy ez a történelmi elhatározás kivitelében rengeteg kívánnivalót vont maga után. Legnagyobb hibája az volt, hogy szétszórtan élő egyházaink egységét és lelkipásztoraink egysikon való gondolkozását, egy közös cél felé való törekvését irányitóan nem biztosította. Elindítója lett egy áldatlan, egyéni érdekeket előtérbe helyező szégyenteljes testvérharcnak, amely — ugy- látszik — még napjainkban sem fejeződött be teljesen. Az egységre való törekvések Tiffin után váltakozó erővel tovább folytatódtak. 1925, 1930, 1934, 1935, 1938, 1940 mind megannyi évszám, amelyek azt bizonyítják, hogy az Egység utáni vágy nem halt ki vezetőink lelkében. Az egységtörekvéshez még a magyarországi református Anyaegyház is csatlakozott az itteni egyházi vezetők külön kérésére 1941-ben, amikor az Egyetemes Konvent Dr. Szabó Istvánt azzal a megbízatással küldte ide, hogy az itteni vezetőkkel karöltve egységesen dolgozza ki a lelkész-cserék esetén a szolgálat jogfolytonosságát és a kölcsönös nyugdijjog megadását. A magyarországi Anyaegyház nem szólt bele az itteni egyházak belső életébe, de nem titkolta, hogy szívesen látna egy denominációktól mentes Egységes Egyházat. 1941 Labor Day napján összes amerikai magyar református egyháztesteink valamennyi felelős vezetője Ligonier- ban egy nagy Egységkonferenciát tartott, amely elnökének Ft. Dr. Szabó Istvánt választotta. A konferencia eredménye: az Amerikai Magyar Református Életünk Történelmi Okmánya volt.
