Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-11-01 / 9. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc ÉN TARTOM A FÉNYT! Péter első levele, 2:9 “Szólj Uram, mert várok, várom szent szavad. Várom, hogy jelentsd meg énnekem magad. Vágyom jól megérteni akaratodat és betölteni hiven szent parancsodat.” Jézusért, Ámen. “Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hivott el titeket . . .” Ti VAGYTOK . . . hogy hirdessétek . . . Elismerésre méltó, szép az, hogy reformátusok, hivő emberek vagyunk, egyházunk van, templomokat, különösen az utóbbi években, gyönyörű templomokat épitünk, Péter apostol szerint ez nem cél, hanem lehetőség, alkalom, eszköz arra, hogy ezek által valamit elérjünk: “VAGYTOK . . . HOGY HIRDESSÉTEK ISTENNEK HATALMAS DOLGAIT . . .” Az év elején olyan esemény történt, aminek hire bejárta az egész világot és megdöbbentette az emberek lelkiismeretét. Ugyanis 32 vallásáért üldözött orosz protestáns menekült, szánkán, vonaton, gyalog utazva, éhesen, lerongyolódva érkezett Moszkvába. Egyenesen az amerikai követségre mentek és menedéket kértek. Az amerikai követség emberei megszánták a vallásukért üldözött, menedéket kereső embereket és forró kávét és süteményt adtak nekik. Közben értesítették az orosz hatóságot. Megjelentek a kommunista rendőrök, katonák. A szegény menekültek a katonákat, rendőröket látva letérdeltek az amerikai követség emberei előtt és sirva könyörögtek: “Emberek, testvérek, ha hisztek Istenben és szeretitek Megváltónkat, könyörüljetek rajtunk, adjatok menedéket ... ne engedjetek elhurcolni . . . Szibériába visznek, börtönbe zárnak, megölnek bennünket . . . mentsetek meg . . .” Elhurcolták őket a kommunisták. Mi történt velük? Azóta nincs hir felőlük. Az orosz menekültek védelmet, életet, szabadulást vártak és kávét, süteményt kaptak. Dicsőségünk, vagy tragédiánk van ebben a történetben. Mit ad az egyes hivő ember, mit ad az Egyház, a templom, az istentisztelet? “VAGYTOK . . . HOGY HIRDESSÉTEK ISTENNEK HATALMAS DOLGAIT . . .” Istent adni. A sötétségben, szenvedésben, megpróbáltatásban levő lelkeknek, régi világ összeomlása, uj kialakulása közepette bizonyságot tenni, mint egykor Pál apostol a sülyedő hajón: “Emberek, bizzatok, legyetek jó reménységben, mert én hiszek Istenben!” Bizonyságot tenni: “Az Ur uralkodik, örüljön a föld, az Ur uralkodik, reszkessenek a gonoszok!” “Csendesedjetek el és ismerjétek meg, hogy van Isten . . . és senki minket az Ő kezéből ki nem ragadhat.” Az élet kisértései, megpróbáltatásai között megéreztetni Isten jelenlétét, hogy az egyes ember megtapasztalja, amit a feleségét eltemető ifjú férj megtapasztalt. A temetőből kis fiával ment haza. Jött az est. Oly árva volt az egész otthon. Kis fiát lefektette, ő szomorúan ült. Egyszer csak sírást hall. Kis fia kiált: “Apám, oly sötét van . . . félek.” Az apa ölébe vette fiát, megismogatta, megcsókolta, elringatta. Mikor fia elaludt, az apa imádkozva borult Isten elé: “Atyám, oly sötét van. Éreztesd meg jelenlétedet, vigasztalásodat . . .” És megtapasztalta azt, amit a költő oly meg- kapóan fejez ki: “Amikor a lelkem roskadozva vittem, csendesen, váratlanul átölelt az Isten.” Istent adni . . . vagytok, hogy hirdessétek Istennek hatalmas dolgait . . . kisértésben erőt, bűntől szabadulást, uj életet, reménységet, örök életet adni. Erre hivott minket Isten egyenkint és egyházunkban is. A főkérdés nem az, hogy melyik egyházi csoporthoz tartozunk, hanem mi, egyénenkint, egyházunkkal Krisztusé vagyunk-é, Hozzá tartozunk? Volt egy egyházi atyánk, ki sokat szenvedett üldözés, bajok, emberi hitetlenség miatt. Ágya fölött volt egy kép, mely egy fáklyát tartó kart ábrázolt. A fáklyát tartó kéz tele volt csípő darazsakkal. A kép alatt ez a felírás: “Bár csípnek a darazsak — én tartom a fényt!” Erre tekintett, ez adott erőt. Ezt cselekedj ük mi is: tartom a fényt, Istennek világosságát, ki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hivott el . . .” Édes Atyám, segíts arra, hogy életemmel, egyházammal bizonyságot tehessek Arról, aki szeretett engem és meghalt érettem, Megváltómról. Ámen.
