Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-08-01 / 7. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA A TÖRTÉNELMI KÁLVINIZMUS NYOMDOKAIN: REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI ÉPÍTÉS SZOLGÁLATÁBAN “A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok.” (És. 8:20.) “Négy annyit adok helyébe.” (Luk. 19:8.) “Növekedjetek a kegyelemben . . .” (II. Péter 3:18, 1:5-7; Ef. 2:8-9; Fii. 2:12.) * * * TANÍTÁS, bizonyságtétel . . . REFORMÁTUS REND Aház király bajban volt. A próféta hiába biztatta, nem mert jelt kérni. Pedig ingadozó, gyenge hitének ugyancsak szüksége lett volna bizalmat keltő, megerősítő jelre. (Ésaias 7.) S a nép, a szegény nép annak is volt elég baja. Nem volt már elég nekik a Shiloah csendesen folydogáló patakja, saját földjük egyszerű öröme és biztonsága. Kellett nekik Asszíria rohanó vizeinek zúgása, a nagyvilág tékozló gazdagsága. Ésaiás próféta ideiglenesen visszavonulót fu- vatott. Saját prófétai körét, tanítványait biztatta: vissza a tanításhoz, vissza a bizonyság- tételhez. Mi is halljuk szivünkben a prófétai intés visszhangját, s csak becsukott fülek nem hallják a kemény prófétai intést: a tanításra, a bizonyságtételre hallgassatok. Térjetek eszetekre. A megpróbált utakat járjátok átmeneti, zavaros, bajos időkben. Pár évvel ezelőtt mi is a református hit kemény, kipróbált tanításaihoz, rendjéhez, bizonyságtételéhez tértünk vissza s ahhoz ragaszkodunk s innen megyünk tovább, amikor arra készen vagyunk. És döntésünket nem bántuk meg. MÉRLEGEN: BÜNBÁNAT, JÓVÁTENNI, AMIT ELRONTOTTUNK S itt van a Zakeus története is. (Luk. 19: 1-10.) Persze könnyű volt neki, mondhatná valaki. Zakeus Jézussal vacsoráit és nem mogorva, gyarló egyházi szolgákkal bajlódott. Zakeusnak nem volt könnyű, mert amint Jézussal találkozott, önmaga szivébe kellett igazán belenézni, önmagát kellett megismerni. És Zakeus megismerte, beismerte fordított élete zsaroló, zsákmányoló saját fajtáját fosztogató vámszedő foglalkozásának átkos menetét. S önként vállalkozott a jóvátételre, súlyos, kemény, bePaál Gyula csületes felszámolásra. Az Ige ebben a történetben minket is mérlegre állít. Amig bűneink, saját megvallott bűneink terhétől, igaz bün- bánattal, jóvátételre való hajlandósággal meg nem szabadulunk, s ennek előfeltétele azoknak megismerése, megbánása, addig hogyan is tudnánk a Jézus Krisztus által végzett mentő szolgálat folytatására vállalkozni, pedig az Egyháznak ezt a munkát vállalni, folytatni kell. AZ IGE . . . AZ IGE . . . AKKOR IS JÓ, HA ... DE HOL A HŰSÉG, KITARTÁS?! Milyen volt gyülekezeteinkben az Ige szolgálata?! Az igehirdetők mentségére és biztatására szolgál a Második Helvét Hitvallás tanítása, hogy az Ige akkor is jó, ha azt gyarló ember hirdeti, s melyik nem az . . . II. Tim. 3:16 a teljes írás hasznosságáról szól. A templomozás bizony itt-ott megrestült közöttünk. Az idősebbek még csak meg vannak, bár a rendszeres hétközi esti bibliaórákat be kellett szüntetni. Az angol nyelvű gyülekezet is csak tartja magát. De itt már érezhető, hogy bizony a fiatalság hol itt, hol ott el, elkószál. Túlságosan kötve vannak sokan a prédikáció “tetszik vagy nem tetszik” fajta templomozáshoz. A hétköznapi Istentiszteletek bizony csak nem mennek; mondván némelyek, hogy az bizony nem szokás “amerikai templomokban”. Jól megtanulják sokan, persze legtöbbször sajnos azt, ami rossz, testvérgyülekezeteinkben. A szigorú református hit-gyakorlat, illedelmes református kegyesség megköveteli legalább a bűnbánati Istentiszteleteken való részvételt Úrvacsora előtt. Hát még a Biblia olvasása és otthoni rendszeres tanulmányozása, káténk forgatása, Híradók, évkönyvek, református lapjaink, nyomtatványaink komoly olvasása és tanulmányozása és választékos ismerete. — Ezekről talán jobb is volna hallgatni, de ezekről kell beszélnünk. Ezek a mi lelki táplálékaink. A saját mulasztásainkat, konok bűneinket kell megvallani és azokat jóvá tenni. Mert Péter apostol második levelének intése szerint: A KEGYELEMBEN NÖVEKEDNI KELL . . . a sakramentumokkal való élés buzgó és illedelmes gyülekezeteinkben. Nem hiába hívták népünket a reformáció korában sakramentáriá- nusoknak. De van valami komoly hiány ezekben az úrvacsora-vételekben bibliás lelkűiét, bűnbánati Istentiszteletek látogatottsága nélkül. Ne tévelyegjünk atyámfiai: a szent jegyek a kegyelem hathatós eszközei. Ezeket a szent jegyeket azonban csak komolyan felkészült, hit-bizalom és töredelem lelki állapotában illik magunkhoz venni. A gyülekezet ima-élete óvatos, jóindulatú, de még mindig nagyon “papos”. A kegyességi hit-gyakorlat követője a második péteri levél intése szerint (II. Péter 1:5-7) a jócselekedetek természetes gyakorlása. Erre majd anyagi sáfárságunk felmérésénél visszatérünk.
