Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-08-01 / 7. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 PAGODÁK ÁRNYÉKÁBAN Babos Sándor lelkipásztor misszionárius levelei Mandzsúriából XIV. A JÖVENDŐMONDÓ A hailungi templom egyike a legszebb mandzsuriai református templomoknak. Már csak azért is nevezetes, mert a mandzsuriai egyház mártírjának, Vak Csángnak emlékére épült közadakozásból 1935-ben. Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a hailungi egyház, mint valami vakintézet, fogadja magába azokat, akik mint vak emberek ismerték meg az Urat, és az egyház védő karjai között keresnek menedéket. A hailungi missziói körzetnek van egy vak evangélistája, Cshi ur. Az év legnagyobb részét a gyülekezetekben tölti. Evangélizációs összejöveteleket tart és családi Istentiszteletek alkalmával tesz bizonyságot Istenről. Őt nem vezeti senki, csak Isten, de mindig akad segítőtársa. Autóbuszon, vonaton utazik és mégis mindig eljut a rendeltetési helyére. Fizetése nincs, de mégis mindig meg van a mindennapi eledele, s ruházata is kitelik a sokféle adományból, az útiköltségét pedig a misszió fedezi. Igen áldott eszköze ő az Urnák a hailungi missziói körzetemben. De Hailungban tavaly óta van egy másik vak ember is, Wang-nak hivják. Fiatal, 24 éves fiatal ember. Négy éves volt, amikor himlő következtében megvakult. Mig kis gyermek volt, valahogy eltűrték a háznál. Amig szülei éltek, az élet nem jelentett semmi nehézséget a számára. De a szülők elhaltak és neki együtt kellett laknia nagyobbik fiútestvérével és annak családjával. Mivel teljesen vak volt, nem tudott semmiféle munkában segítségére lenni a családnak. Megtűrt személy volt csupán. Nem volt más hátra, mint a sok ezer vak kinai ember útjára lép és kiülni az utcára naponként jövendőt mondani az arra kiváncsi embereknek. Egy gyermek mindig akadt, aki elvezette őt az utcára és vissza. A gyermek fogta a pálca egyik végét, vak Wang pedig a másik végét. Az utcán volt egy kis asztalkája és székje, ott ült és várta a klienseket. Ez könnyebb volt, mint gongot ütögetve utcáról utcára járva ki- nálni fel a tudományát. És minden nap meghozta a maga gyümölcsét. Mert egyik ember házat akart építeni és azt szerette volna tudni, hogy melyik a szerencsés nap a munka megkezdésére. A másik ember feleséget akart vásárolni magának és a jóstól kért tanácsot. A harmadik útra készült és szerette volna tudni, hogy útja szerencsés lesz-e vagy nem? A negyedik nagy üzletbe akart kezdeni és tudni akarta a jóstól, hogy neki vágjon-e vagy sem? És igy tovább. Ilyenkor előkerült a kocka, a szrencsés számok sokasága, a pénzdobás, pálcikák huzogatása, amelyeken rá volt Írva a kérdésekre való válasz, meg sok egyéb útbaigazítás a jövendő útvesztője felé. Sok mindenhez a vak jövendőmondó a maga magyarázatát is adta. Mert a kinai ember a vak jövendőmondóra valami csodálatos és misztikus bizalommal néz. Úgy érzi, hogy bár testi szemeivel a jövendőmondó nem lát, de lelki szemeivel a jövendő titkaiba lát bele. — Ezért hisz neki. így hát pénz mindig jött a házhoz, hol több, hol kevesebb. így kereste vak Wang a maga kenyerét és testvérei nem hányhattak semmit a szemére, hogy ingyen él. Egyik napon azonban nagy dolog történt, ami forduló pontot jelentett az életében. Elment a keresztyének templomába! Itt sok csodálatos dolgot hallott, olyant, amilyenről ezelőtt még sohasem hallott. Azt is meghallotta, azt is megtanulta, hogy az első fontos dolog az ember életében az, hogy igazán járjon az Isten színe előtt. Azt is meghallotta, hogy az ember életének alapja egy olyan jellem, amelyben igazság, őszinteség, szeretet, hit és hűség van. Mindaz, amiket hallott, nyugtalansággal töltötte el. Belátta, hogy naponta hány embert bolondit el a jövendőmondásával. Arra is rádöbbent, hogy a jövendő az Isten kezében van, és azt egyedül csak Ő tudja. A nyugtalansága nőtt addig, amig elhatározta, hogy keresztyénné lesz és uj életet fog kezdeni. Ennek a döntésnek azonban messzemenő következményei lettek. Ugyanis, amit ő a jóslásból keresett, nemcsak magára költötte, de a bátyja családjának is jutott belőle. Amikor egy este azzal állt elő a bátyjának, hogy ő keresztyén akar lenni és a jövendőmondást ember bolonditásnak tartja, amely nem méltó egy keresztyén emberhez, kirobbant a tragédia. A bátyja próbálta lebeszélni őt ezekről a “bolond gondolatokról”, de vak Wang erősen állott. Másnap már nem is ment ki az utcára jövendőt mondani. Ott ült az ajtó mellett, s maga se tudta, hogy most mi lesz. Sógornője, bátyja szitkokkal illették, az ételt is rendetlenül adták oda neki, remélvén, hogy megtörik a fiút. A dolog időközben a fülünkbe jutott és
