Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)

1963-06-01 / 6. szám

ARCKÉPEK: Szentmihályiné Szabó Mária

ÉLETRAJZ

Szentmihályiné Szabó Mária 1888 október 31-én született a biharmegyei Ottományban. Édesapja, anyai nagyapja, atyai dédapja és több közeb rokona református lelkész volt. Szülei és nagyszülei unokatestvérek is voltak. Apai és anyai ágról egyaránt örökölt

irodalmi hajlamokat. (Apai nagyapja, Szabó Mihály a Faustot fordította magyarra; dédnagybátyja, Szabó Károly egyetemi tanár, kiváló történetiró, a kolozsvári egyetem professzora volt; anyai nagyapja, Szabó János békésbánáti esperes, korának ismert költőpapja; egyik dédnagybátyja, Szakáll Bertalan jeles festő; Sárossy Gyula pedig a magyar szabadságharc ismert költője, az “Arany trombita” szerzője volt.)

Iskoláit eleinte magánúton, majd a debreceni Dóczy-Intézetben végezte. Csupán négy középiskolája van, mert a falusi lelkész-apa anyagi ereje nem engedte meg, hogy három leánygyermekét egyszerre intézetbe küldhesse. Szabó Mária — a családi hagyományokhoz hiven — szülei vezetésével otthon foglalkozott irodalmi, történelmi tanulmányokkal és mint autodidakta németül és franciául is megtanult. “Nyitva volt előttem könyvszekrényünk ajtaja” — Írja egy helyen feljegyzéseiben — “16 éves koromra ismertem a legtöbb nagy orosz iró müveit. Igaz: meg is viseltek.” A művészet minden ága érdekelte: testvéreit saját meséivel szórakoztatta, apró szobrokat mintázott és festett is fiatal éveiben.

Sz. Sz. Mária 30 éves korában kezdett Írni. Első novellája, a “Muszkamenyecske”, 1918-ban Vi- sontay Mária álnév alatt az Uj Időkben jelent meg, ahová az ő tudta nélkül az egyik nagybátyja küldte be. Trianon után szülőföldjét Romániához csatolták s éveken át kizárólag erdélyi lapoknak dolgozott. Nehéz életet élt. “Iszonyú harcot vívtunk a földért s a földdel” — mesélte egy alkalommal — “húgaimmal magunk gazdálkodtunk. Akkor Írtam meg, lehetetlen körülmények között, szekéren, asztag mellett, cséplőgép bugása közben és az éjszakai órákban első regényemet, a “Felfelé! ”-t. Egy lépést se tettem, nem is tehettem érte, mégis megjelent rövid idő alatt magyarul, majd angolul és flamandul is. Mintha valami titokzatos erő lendítette volna az egyetlen, kézzel irt példányomat megértő kezekbe.”

Budapestet 37 éves korában látta először, amikor 1927-ben felköltözött, hogy jobban tudja segíteni az

imperium változás óta özvegy édesanyját, Erdélyben maradt kis családját. Fővárosi évei alatt az egyik napilap társadalmi rovatát szerkesztette, szépirodalmi lapoknak dolgozott és állandó kapcsolatot tartott fent az Erdélyben és a Felvidéken megjelenő újságokkal is. Kereskedő regényét Csesztvén, a régi Madách- kuriában, később Lorántffy-tól kezdve pedig minden regényét a borsodmegyei Kékeden, Melczer Lillánál irta.

Szabó Mária 1930-ban ment férjhez Dr. Szent- mihályi Gyula gimnáziumi tanárhoz. 1944-ben budapesti otthonuk olyan arányú bombasérülést szenvedett, hogy julius folyamán leköltöztek Kékedre. A 75-ik születésnapjához közeledő Írónő ma is ott él, nem messze a domboldaltól, ahol férjét 1961-ben eltemette.

Sz. Sz. Mária tagja volt az Erdélyi Irodalmi Társaságnak, a nagyváradi Szigligeti Társaságnak, az erdélyi Helikonnak, a kaposvári Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaságnak és a Pen Clubnak. 1945-ben pedig a budapesti Petőfi Társaság választotta tagjául.

IRODALMI MUNKÁSSÁGA — KÖNYVEI

1918: Strindberg: “Ősz és egy házasság története.” Elbeszélések. Forditás. (Magyar Könyvtár, Bpest.)

1919: P. O. Höcker: “Indiai Táncosnő.” Forditás. (Antalffy kiadás, Debrecen.)

1925: "Felfelé!" Regény. (Magyar Irodalmi Társaság, Bpest.)

1925: "Magamtól — Másokig." Novellák. (Pásztor- tüz, Kolozsvár.)

1926: "Appassionala." Regény. (Minerva r. t., Kolozsvár.)

1926: "Tóth István levele." Elbeszélés. (Protestáns Irodalmi Társaság.)

1928: “Her Roman van hét Land.” (Felfelé!) Fla- mand fordításban. Brüsszel.

1928: “Appassionata.” Flamand fordításban. Brüszszel.

1928: “Upward!” (“Felfelé!”) Angolra fordította Winkler-Holt és H. Baerlein. (Stanley & Co., London.)

1928: "Sorsok és akarások." Novellák. (Csokonai Könyvtár, Debrecen.)

1930: "Házlüznézőben." Vidám regény. (Minerva r. t., Kolozsvár.)

1931: "A föld meg az asszony." (Parasztregény.) (Révai, Bpest.)

1932: "Hattyutánc." Regény. (Révai, Bpest.)

1933: "Napsütésben." Regény. (Révai, Bpest.)

1934: "Irén évei." Regény. (Révai, Bpest.)

1935: "Emberé a munka." Regény. (Singer és Wolfner, Bpest.)

1936: "Istené az áldás." Regény. (Singer és Wolfner, Bpest.)