Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)

1962-04-01 / 4. szám

28 REFORMÁTUSOK LAPJA kórházban. Gyermekeit iskoláztatta. Mindkettő Kali­forniában él: Robert kémikus, Charlotte tanítónő. Ennyi Krivulka Erzsébet élettörténete dióhéjban. Hiszem, hogy az élet országutait száműzetésben járó honfitársai számára ez a pár szürke mondat is egy hős magyar anya arcképét rajzolja meg. Vonásai kegyelettel őrzött nagy szerelmét, gyászában is csüg- gedhetetlen hitét és gyermekeiért folytatott küzdel­meiben megacélosodott szorgalmát, erejét tükrözik. "Good Old Summertime" Az Abernathy Hall épület a Pilgrim Place tár­sadalmi központja. Grace Shirely, japáni missziós­tanár rögtönzött zongorajátéka fogadott bennünket a virágos drapériás, faltól-falig zöld szőnyeggel borított “lounge”-ban. Napsugárban úszott a szoba. Kisebb- nagyobb csoportokra oszolva vidáman beszélgettek az emberek a virággal díszített asztalkák, könyvespolcok és öblös fotelok mellett. Mindegyikük élete: egy- egy regény. Ismeretük és érdeklődésük sokoldalú. Megjegyzéseikben a távoli földrészek, országok prob­lémái személyesnek hangzanak. Amatőr festőművészek, történészek, csillagászok vannak közöttük és a “bent­lakó” Írók müvei egybegyűjtve egész külön kis könyv­tárat tesznek ki a Porter Hall egyik szögletében. Mindenkinek volt egy-két meleg szava, kérdése hoz­zánk. Kézről-kézre jártunk. Finomabb vendéglőkben található csak olyan ki­szolgálás, amilyenben részünk volt a sötét gerendák­kal díszített, “acoustic tile”-okkal modernizált, tágas ebédlőben. A nyolc személyes, Ízlésesen terített ma­hagóni asztalok roskadoztak a finom ételektől. Jó étvágyunk és jó társaságunk volt. Közvetlen szom­szédom, a német származású japán misszionárius, Carl Dániel Kriete még tiffini theológus éveiben szerette meg a magyarokat Bakay Árpádon keresztül (most akroni lelkész), egy internátusbán laktak. — Szemközt velem, Dr. Fairfield kínai misszionárius mellett ugyancsak egy régi magyar barát, Dr. Fre­derick Frankenfeld ült. Nála fiatalosabb, kedélyesebb és lendületesebb férfit nehéz volna találni. Nem tudom hány éves, 1900-ban már lelkész volt. Vér­beli szónok: pár perc alatt hangulatba, életbe hozta az egész ebédlőt, amikor választékos szókinccsel, móraferences, rögtönzött szellemességgel ünnepélyesen is bemutatott bennünket, népünket és hazánkat. — “Dessert” alatt felhangzott a szokásos “Good Old Summertime”. Lelkesen, telitüdővel énekelt minden torok a születésnapjukat ünneplők tiszteletére. Asztalbontás után megcsodáltuk az ebédlő neve­zetességét, Dr. Leyn és felesége “Évszakok” képét. “Mintha élne rajta minden”, magyarázta Mrs. Beaula Wrisley. Ő maga iró, van érzéke a széphez. A nagy­méretű festett tájkép növényzetét ez az eredeti tehet­séggel megáldott misszionárius házaspár úgy öltözteti fel időről időre valódi levelekkel, virágokkal, mohák­kal, ahogy a naptár éppen megkívánja. “Ahányszor megnézem, annyiszor fedezek fel valami újat rajta”, szólt hátam mögül Mrs. Arnold. Férjével együtt közrefogtak s üzeneteket bíztak rám fiuk számára, aki Kínában született s most a mi városunkban, Oberlinben professzor. Ki-ki haza indult. Miss De Forest éppen autónk mellől húzott ki “Ecclesiastical hot rod”-ján. Észre­vette, hogy mosolygunk. “We all love it!” kacagott. Szülei és a három leánytestvér álmodni sem merte volna annakidején Japánban, a fizikai kényelmetlen­ségek és kimerítő utazások közepette, hogy valaha ilyen kétüléses “jeep”-szerü jármüvei fog még köz­lekedni. A háromkerekű, villany akkumulátorral haj­tott kis masina nemcsak praktikus, de zajtalan is. “Vagy harminckét ilyen kis autó van Pilgrim Piacén” — intett vissza s már el is robogott egy nagy “good-bye”-al. Soha nem láttam ennyi fiatalos, kedélyes és ba­rátságos öreget együtt. Pedig a 70 évesek itt fiatal­számban mennek. Minta lélek — Minta lakás Dr. Frankenfeld ma is maga söprögeti, locsolgatja házatáját. “I am not resting from duty ... In fact, you may say that I am finding rest in duty”, -— mondta mosolyogva. Rendszeresen látogatja a Pilgrim Place szobára Ítélt betegeit, naponként egy-egy órát tölt a vakoknál és aktiv tagja a “Drama Olvasó” csoportnak. Ezek az önkéntes elfoglaltságok szint, gazdagságot hoznak öregsége napjaiba: hasznosnak érzi magát. Pilgrim Place régóta szívügye és ott­hona. Felesége is itt halt meg 10 évvel ezelőtt. “She was called into the Higher Life” — mesélte. Ő is oda készül. Tudatosan és bizakodón. Lelkes udvariassággal tessékelt bennünket három helységből álló otthonába. Milyen lehet egy lakás a Pilgrim Piacén? Kiváncsi voltam. “The beauty of the house is order!” hirdeti egy tábla belül az ajtón. “Rend a lelke midnennek.” Mi magyarok igy mond­tuk odahaza. És nála az volt. Tisztaság, rend min­denütt. Emléktárgyak, fényképek, TV, divány-ágy, “oriental’ szőnyeg, kávé-asztalka: meleg, barátságos szoba. Zöld szinü drapériák, fotelhuzatok. Nyugszik rajta a szem. “Szeretném, ha meghallgatnád ezt a kis falimondást” — karolt belém a házigazda és már olvasta is a képről: “My friend is one who knows me well, Yet loves me just the same.” Hogy szerettem volna köribém gyűjteni barátaimat, hogy ők is hallják! Napos, tiszta kis konyhájában “Arrowhead” forrásvíz tartály áll. “Az orvosok sze­rint is egészségesebb a csap-viznél”, hallom. Minden asszony észreveszi a praktikusságokat. Én is. Az óriási faliszekrény beépített polcai, rekeszei, a csem- pézett fürdőszoba kádján a “protective handbar” s a ház előtti kicsi veranda mind kenyélmet biztosit és munkát, időt takarít meg. Dr. Frankenfeld szívesen beszél családjáról. Négy gyermeke, 14 unokája és 8 dédunokája van. Négy nehéz, nagy gyülekezetben szolgált, ezenkívül missziós területen és epileptikusok, gyöngeelméjüek között is dolgozott. Sokoldalú tapasztalataira és éveinek szá­mára mégsem hivatkozik lépten-nyomon beszéd köz­ben. Nincs reá szüksége: bölcsesség, kiegyensúlyozott­ság, szerénység és mély emberszeretet sugárzik egész egyéniségéből. Ez mindennél többet mond. Jó volt vele lenni. Szilencium Útban a kórház felé egy lélekkel sem találkoz­tunk. Longfellow szavait juttatta eszembe: “The si­lence of the place was like a sleep, so full of rest it seemed.” Délután 1-2 között csendes-óra van a városkában. Ilyenkor még telefonon sem keresik fel (Folytatás a 31-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents