Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)

1962-04-01 / 4. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 11 HUSVÉT A MAGYAR IGEHIRDETÖK BIZONYSÁGTÉTELÉBEN JÉZUS A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET Értsük meg ezt az igét. Jézus nem azt mondja, hogy Ő a feltámadott, hanem azt, hogy Ő a feltámadás. Nem a maga feláma- dásáról bszél, haneem a mienkéről, amelynek Ő az ereje. Ha csak azt mondaná, hogy Ő feltámad, ha csak az történt volna, hogy Ő feltámadott, akkor mélységes csodálattal, talán imádással borulnánk le e felséges isteni csoda előtt, de mit érne ez nékünk? Annál fájóbb, annál kétségbeejtőbb volna ránk nézve a halál. Az irigység, a dac, a lázadás szelei kavarnák fel lelkünket. De azt mondja Jézus, hogy Ő a feltámadás. Másokra vonatkoztatja tehát ezt a szót: mireánk is. Mindenkinek feltámadás Ő, mindenkinek Ő a feltámadás. És akkor mondja ezt Jézus, mikor valóban feltámadássá válik valaki szá­mára, a sírban napok óta holtan fekvő Lázár számára. Akkor megmondja, amikor könnyeket akar letörölni, életet akar visszaadni, hitet akar megkoronázni. Azt mondja ezzel, hogy Ő, mint a feltámadás földre leszállóit isteni lehellete, mint az élet ereje, mint a holtakat megeleve- nitő Lélek melege árad szét, áthat, megtölt sziveket, életet önt azokba, úgy, hogy soha meg ne haljanak, úgy, hogy ha meghaltak, életre ébredjenek. Ő az élet Azért feltámadás, mert élet. Örök taga­dása a halálnak . Örök ellenfele, diadalmas meggyőzője annak. A feltámadás élete. Körü­lötte zúghatnak a múlandóság hullámai, őt nem döntik le, nem nyelik el; áll, mint szivár­vány a vizesésen, mozdulatlan, mint a nap­sugár a szélvészben. Abból a világból való, amely volt, minekelőtte a világ fundáltatott volna s amely megmarad akkor is, amikor a mindenség recsegve hull alá a megsemmisülés tengerébe. Elnémulhat minden ajak, az Ö szava akkor is hangzik: én vagyok a feltámadás és az élet. Kialudhat minden fény, az Ő alakja akkor is égi fényben ragyog. Mert Ő egy az Atyával Mert élete össze van nőve az örökké­való Isten életével. Mert ebben a világban is, az odafelvaló élet szépségeit hordozta tes­tében. Az élet, az igazi élet, a mindig élet jelenít meg benne a földön. S ezt az életet akarja adni mindeneknek. Nekünk is. Hogy a mi életünk is a feltámadás élete legyen. TUDOM, HOGY AZ ÉN MEGVÁLTÓM ÉL! Ez a vigasztalások koronája. Nem rémit a halál, nem reménytelen a sir. Elköltözött arcok reád mosolyognak, égi szépségben, égi örömben. Nincs összetört élet: a torzóból Isten odafenn tökélyt alkot. Nem ronthatja meg éle­temet a bűn, mikor ilyen az én Megváltóm! Idelenn üldözhetnek, hátra tehetnek, keresztre verhetnek — engem, ügyemet, hazámat: tu­dom, hogy az én Megváltóm él. Husvét a vigasztalások koronája. A keresztyén tanitás szerint az igazi élet odafenn van. A földi élet ennek csak pitvara, küszöbe — de nélkülözhetetlen feltétele és kezdete. Ez az élet minden szépséget és méltó­ságot onnan felülről nyer. Itt mindent meg­találok töredékesen, ami ott teljességre válik. Az az élet odafenn: boldog ismeret, szemtől- szembe látása Istennek, gondolatainak. Beavat- tatás a világ és az üdv koncepciójába. Érzelemben az az élet kibeszélhetetlen öröm: üdv, amelyben boldog rajongás és mérhetetlen hála olvad a birás nagy, felséges gyönyörévé. Végül: nagy izzó szolgálat az az élet; rész­vétel az Isten örök, nagy munkájában és ugyan­akkor teljes, tömör engedelmesség. Egyszóval: az igazi élet, az örökélet az élő Istenben való személyes és teljes részvétel. Mikor azt mon­dom: Tudom, hogy az én Megváltóm él — erről az életről teszek bizonyságot. A husvét a kijelentés koronája. DR. RAVASZ LÁSZLÓ püspök DR. VASS VINCE

Next

/
Thumbnails
Contents