Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-04-01 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA A HUSVÉT győzelemnek napja. Az üdvháztartás menetében olyan világtörténelmi fordulópont, amelyhez képest hősök ereje, seregek diadala, tudománynak alkotása besüppedt, határdcmb magasságát sem éri fel. A hősöket babérral koszoruzzák, győztes sereg elé virágokból hímeznek szőnyeget; tudósok nevét a hir zászlója lengeti, de az eget verő hozsánna igazán csak abból a mélységből törhet elő, melybe a halál nyeletett el a diadalomig. Az élet nemcsak a legnagyobb érték, de a legnagyobb méltóság is. Jézus bizonyságot tesz maga felől, hogy ő ut és igazság. Ut, amelyen Istenhez juthatunk; igazság, amiben soha sem csalatkozhatunk. De erejét, jelentőségét, nagyságát, méltóságát, fejedelmi díszét; azt a hatalmát, amivel uj földet teremt, uj eget nyit, amivel legjobban tud hívni, vonzani; amivel istenségének hervadhatatlan koszorúját fejére teszi: ezzel a szóval fejezi ki, hogy élet. “Én vagyok az élet. Aki énbennem hisz, ha meghal is, él.” És ez az élet nem virágnyitásnyi élet, nem olyan, amelynek hajnali álom tűnésével, harmatcsepp száradásával rokon; nem olyan, amelynek gyökerét rothadttá rághatja a féreg, törzsét derékba törheti a villám; hanem enyészet, múlás, halál felett győzedelmes élet: örök élet. DR. BALTAZÁR DEZSŐ püspök HÚSVÉTI GONDOLATOK Régen, hadakozás idején, ha egy várost elfoglaltak, a város elöljárói a győztesnek eléje mentek és átnyújtották neki a város kulcsait, így vette kezébe Krisztus is a halál birodalmának a kulcsait, mert meggyőzte a halált. Legyen elég nekünk ennyi arra, hogy amaz ismeretlen országtól a siron túl többé ne féljünk. Amit emberi gondolat kigondol arról, azt utasítsuk el magunktól, ne töprenkedjünk rajta, hogy milyen is lesz az, hanem a túlvilágnak nagy titkát hagyjuk rá az isteni sze- retetre és bölcsességre. Szavunkkal és életünkkel valljuk meg, ezt bizonyítsuk, hogy a halálból már átmentük az életre. Egy esti bibliaolvasás és imádság után kisleányom ezzel a kérdéssel fordult hozzám: “Édesapám, hová fog maga kerülni a halál után?” Meglepett első pillanatra ez a hitvallásra kényszeritő kérdés. De nyugodtan igy feleltem: “Én hiszem, hogy nem vettetem ki a külső sötétségre, mert hiszek a Jézus Krisztusban. Csak aki mellett felszólal az Ur Jézus, az nem vettetik ki, akikre ráismer, hogy az övé volt. Én nem tehetek négy gyermekemért s édesanyátokért se semmit, pedig az örökkévalóságot nélkületek eltölteni nagyon fájdalmas volna, de mégse tehetek sem én, sem az édesanyátok semmit, csak az Ur Jézus. De nem félek, mert ő mindent megtett a mi üdvösségünkre és kezében tartja a pokolnak és halálnak kulcsait.” ÜRESEN ÁLL az eresz fecskefészke. Lakói járják a tengerentúli meleg tájakat. Az ivadékok benne nőttek naggyá s most némán áll, mert az élet belőle tovaszállt! Lelkem! te is követni fogod a messze szálló fecskét, a tengerentúli örök tavasznak honába. Hisz az üres fecskefészek csak annak kiált halált, kinek szárnya nincs! Hitemmel nézem az üres fészket, lélekben követve a messze tájakon szárnyaló lakosát s a nyitott néma száj — úgy érzem — nem halálról, de feltámadt életről beszél! A fészek őszben, télben is a tavaszt várja, hogy visszajöjjön újra élete. Krisztusom! — Ki vagy a holtak első zsengéje, nemcsak halálról, hanem az élet teljéről is beszélsz te nekem. Értelek. — Halál azért van, hogy legyen . . . feltámadás! VÁN BENJÁMIN lelkipásztor HÚSVÉTI IMÁDSÁG Magasztalunk Atyánk, hogy a mi lelkünket is betöltőd a drága reménységgel, hogy amit ezen a földön szenvedünk, össze sem mérhető azzal a dicsőséggel, mely vár azokra, akik Te hozzád hívek. Könyörgünk, hogy adj erőt nekünk, hogy a Te megtartó, idvezitő kegyelmednek, a Benned való örök életnek már e földi életben hűséges igaz bizonyságtevői lehessünk, munkás tiszta élettel, odaadó kötelességteljesitéssel. Segíts Atyánk, hogy a Te Apostolaid nyomán mi is “tisztaságban, tudományban, hosszu- türésben, szívességben, szentlélekben, tettetés nélkül való szeretetben, igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel” — egy Neked szolgáló élet hűségével tegyünk áldott bizonyságot arról, hogy mindenre van erőnk Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki minket megerősít. Kérünk Atyánk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus megelevenítő erejével, újítsd meg életünket s adjad, hogy megújult életünk, legyen megszentelőj e családi hajlékunknak, erőforrása anyaszentegyházunk megerősödésének, megszentelője nemzetünknek. Mutasd meg, Urunk, a Te szabaditásodat, dicsőítsd meg erődet a szomorkodók megvigasz- talásában, a bűnösök megtérítésében, az özvegyek, árvák, elhagyottak oltalmazásában, az ártatlanul szenvedők szabaditásában, a világ megújításában. Könyörgünk gyülekezetünkért, népünkért, hazánkért, a világ békességéért, az örök élet reménységéért — óh hallgasd meg imánkat a mi Urunk Jézus érdeméért. Most és mindörökké. Ámen. SZABÓ IMRE esperes VÁSÁRHELYI JÁNOS püspök
