Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-03-01 / 3. szám
i 6 REFORMÁTUSOK LAPJA nak az Atyához szóló imádsága: “Hogy ők is egyek legyenek mibennünk.” Kain testvére volt Ábelnek, de mivel nem volt vele egy az Urban, megölte a testvérét. Viszont a fehérbőrű Fülöp apostol az emberek között létezhető legszorosabb egységre jutott a szercsenkirálynő feketebőrü és máskulturáju komornyikjával, mert “egyek lettek mibennünk.” Ennek az egységnek a célja — és lehetősége — ismételjük, az, amit Jézus a nagy imádságában az Atyához szólva így fejezett ki: “Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt ... és megismertettem ővelök a te nevedet és megismertetem; hogy az a szeretet legyen őbennök, amellyel engem szerettél és én őbennök.” (János 17:4 és 26.) Ez az alapmeggondolás tehát közöttünk azt a kérdést veti fel, hogy jelen helyzetünkben, az Isten akarata szerint mi az igaz, mi a helyes. Tehát nem arról van szó, ne arról legyen szó, hogy kinek van igaza közöttünk (mert alapjában véve csak Istennek van igaza), hanem hogy az Ő akarata, az Ő igaza mi a számunkra. Az Ő igaza az, hogy az emberek “egyek legyenek mibennünk”, az Atyában és akiben az Atya magát kijelentette, Jézus Krisztusban. A kérdés tehát az, hogy felismerjük-e Isten akaratát, igazát a magunk számára és azt magunkra és a világra nézve vállaljuk-e? Ebből nyilván meglátszik, hogy a mi egységünk vagy széthullásunk lelki kérdés, a lelkűiét kérdése, tehát elsődlegesen nem denomi- nációs, nem is anyagi-exisztenciális, sőt nem is elsősorban nyelvi-nemzeti kérdés, jóllehet “az egy szükséges dolog” után főleg az utóbbi, a nyelvi-nemzeti-kulturális tényező, mint keret, eszköz és szolgálati terület emberileg a legfontosabb az egységünk kérdésében. Amikor Jézus valakit elhívott követőjéül, azt mindig megbízta munka elvégzésére. Ha azt mondjuk, hogy minket Isten Jézusban elhívott egységre, milyen megbízatást ismerünk fel és el a . magunk számára? “Leküzdhetetlenek a különbözőségek?!” Pál- Barnabás és a jeruzsálemi Péter-Jakab csoport között nagyok voltak a különbségek és még a “tanitványság” és “apostolság” keretében is — nem is beszélve arról, hogy mindnyájan ugyanazon nemzet tagjai, ugyanazon nyelv beszélői voltak — kizárólag csak az tudta őket összehangolni, hogy “egyek lettek mibennünk”. Éli főpap és két fia korrupt lelkipásztorkodásának és papságának idejéről azt közli I. Sámuel 3:1, hogy “abban az időben ritkán volt az Urnák kijelentése, nem volt nyilvánvaló látomás.” Az Ur Isten ott volt, de nem volt aki hallgasson reá, amig aztán a gyermek Sámuel az Ur negyedik megszólítására igy nem válaszolt: “Szólj, mert hallja a te szolgád.” (I. Sámuel 3:10.) Dobzódás, paráznákkal való mulatozás — önzés ülte meg a papok szivét, akik immár nem “az Urban voltak egyek.” Ameddig a magunk igazáról, a husosfaze- kak előnyeiről, vagy akár “a magyar érdekekről” (amelyek például egészen mások az Erdély-Felvidék-Délvidék közel három milliónyi magyarját egész könnyedén feladni kész egyes Csonkaország-i magyaroknak, mint az elszakított magyar területekről származó magyaroknak, hogy egyéb különbségeket ne is említsünk!) próbáljuk egymást meggyőzni és ide- oda ráncigálni — akár csak az egyházi vonatkozásainkban is — addig nem áll reánk JézusMindez azt is jelenti, hogy mi csak akkor tudunk “Őbennük” eggyé lenni, ha felismerjük azt a célt, amiért elhív minket az Isten a Jézusban. Vagyis: Minket az Isten nem elsősorban önmagunkért hiv el, hanem magáért, a maga céljára, az O dicsőségére, mert az az emberélet “fő és legmagasabb célja!” Ebben a vonatkozásban hadd utaljak egyetlen tényre, mint amit közvetlen tapasztalataim következtében valamennyire ismerek: Több mint ötven országban élnek magyar reformátusok a Nyugaton, többezer községben. Közülök bizonyára sokan Krisztus jó vitézei és termő életű keresztyének lennének, ha az északamerikai magyar reformátusok “egyek lennének mibennünk!” így pedig, ugyanazt a széthullást lehet látni közöttük, mint amit az amerikai magyar reformátusságnál gyakran láttunk, amelynek a nyugati világ magyar református- sága vezetőjének kellene lennie. Van-e, lesz-e érvénye a mi számunkra Jézus imádságának: “Hogy ők is egyek legyenek mibennünk”? A Reformed Church in America magyar csoportja, a Presbitériánus Konferencia, az Amerikai Magyar Református Egyház, a Magyar Zsinat és a United Church of Christ nem-magyar egyházmegyéihez tartozó magyar egyházai életére lehet-e, lehetséges lesz-e ez imádság érvénye: “Egyek legyenek mibennünk”?! Ha tudnak egyek lenni “mibennünk”, akkor mik azok a feladatok, amelyekre Jézusnak ezek a szavai érvényesek lehessenek: “Én választottalak titeket és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenietek és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon”? (János 15:16.) Milyen gyümölcsöt fog teremni ez a konferenciánk, hogy igaz legyen éneklésünk imádkozó szava: “Álleluja!” Dicsőség az Istennek!? Szigethy Béla
