Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)

1962-12-01 / 10. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

HUNGARIAN ORGAN OF THE

Published monthly, except June-July and August- September, when bi-monthly, for the United Church of Christ by the Division of Publication of the Board for Homeland Ministries.

Second-class postage paid at Oberlin, Ohio, and at additional mailing office.

Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 25 cents. Remittances should be by

UNITED CHURCH OF CHRIST

check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be affected eight weeks after receipt of both old and new addresses.

Send all correspondence and subscriptions to:

Dr. László Harangi, Editor 65 North Pleasant Street Oberlin, Ohio

Telephone: 775-7733

Kecskeméthy László:

KARÁCSONYI HEGEDÜSZÓ

EMLÉKEZÉS KERÉKJÁRTÓ DUCIRA

Nálunk volt a templomban az utolsó Karácsonyon. Máskor is volt már templomban, ő is, meg mások is. Ez az ünnep se Ígért különösebbet, mint a többiek. Arra kértük, hogy hegedűjével dicsőítse köztünk a Megváltót, a testet öltött szeretet ünnepén. Az első szóra Ígérte, hogy eljön.

Előtte próbát tartottunk, hogy meglegyen az összhang. Kis zökkenővel kezdődött a doUTOLSÓ KÉP KERÉKJÁRTÓ DUCIRÓL Baloldalon Ni. Kecskeméthy László Jobboldalon Dr. Moor Elemér

log és már vissza is tette hegedűjét a tokjába. De valami felötlött és ismét kivette. Egy zongora-hegedű tanár ült a padban s .az vállalkozott a kíséretre, mert csak mindennapi képzettség nem állhatott ki vele a porondra. Mint az agg Simeon a Messiást, legalább vén- ségére látni akarta a nagy hegedűst. Most itt volt a bőséges alkalom, nem csak látni, hanem kisérni is. Jó karácsonya lesz neki is. Együtt muzsikálhat a nagy művésszel. Odaáll a fiatal orgonista helyére csak úgy, minden irás nélkül, fül után elkezdi kisérni a mestert. Duci hegedül. Rátaláltak egymásra. Kerék jártó Duci és Dr. Moor Elemér. Két fül és két tehetség összeörült. Először a kedvencét, a “Térj magadhoz drága Siont”, a szenvedő magyar hithős kálvinisták bizakodó siralmas énekét sírták együtt, majd a hegedű magában búgott, azután ismét együtt zenditettek rá a karácsonyi hivogatóra: “Oh! Jöjjetek, hívők!”

A próba kielégítő volt. Most már ismerkedni, barátkozni kezdenek. Kevés az idő, sok a kérdés. A legfontosabb az, hogy mi a kedvenc nótája? Ducinál az mindig változott, mert mindnyáját nagyon szerette. Mostanában a “Lekaszálták már a rétet, nem terem több fü rajta” dúdolja magát állandóan a szivében.

Érdekes az utángondolás, pár nap múlva, a temetésén. Valamit érzett: “Hej, de az é.i éltem fája több tavaszt már nem remél!” — Előérzet vagy értesítés? Ki tudja a titkokat?

Az ünnep is elérkezett. Mindjárt le is fényképeztük magunkat, hogy látható emlék is maradjon a nagy napról. Azután szól a zsolozsma. Folyik a tisztelet. Magyar nyelven megy, magyar muzsikával, magyar érzésekkel: lever, felemel; megrikat, vigasztal; korbácsol és átölel. A művész szive mélységéig nyúl. Gyermekkori emlékeket kavar fel. Átjárja lelkét. Szent érzéseket, fogadásokat szül. Jó az Isten közelség. Mire rá kerül a sor, elfelejti