Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-12-01 / 10. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA a próbát. Befejezés helyett magában tovább megy. Otthagyja az együttest: ne játszón, szinte rákiált a kisérőre, aki vele akar tovább menni. Most már kérés nélkül is ráadást ad ... az Istennek köszönetként. A közönség nem tudja, mi történt. Csak áhítattal hallgat. Látja, hogy a művész átszellemült, az ihletés szárnyain repül. Már nem a közönségnek, embereknek játszik. Az Isten előtt egyedül áll. A nagy kereszt alatt hajlong árnyéka. A szive hegedül, komponál úgy, ahogy azt csak ő tudja: “Csendes éj, szentséges éj . . .” Háromszor is eljátssza. Alig tudja abba hagyni. Úgy hat, mintha Nyirő hőse játszana az oltár előtt. Talán érzi, hogy ez a földön az utolsó alkalma ... A festő lelkében festi a jelenetet. Megfordul és mély alázattal meghajlik a kereszt előtt. Még Ady is megcsodálná ezt a vonást. A művész tiszteleg az Isten előtt. Megköszöni neki a karácsonyt, az élet ajándékát, a művészet gazdagságát, a sok sikert, a sok szeretetet. Mert ő mindig jó viszonyban volt az Atyával. Mikor valami zökkenő volt, szobájába ment s a maga módján megbeszélte vele a dolgokat. Ő mindig eligazitotta az ügyét. Csak mi ketten tudtuk ezt róla. Azt is csak mi hárman tudtuk, hogy most is magánügyét rendezi az Isten előtt. Ilyen volt ő a pódiumon is. Otthon is. Átadta magát érzéseinek. így sohse a száraz fa játszott, hanem az ő szive. Jobb is volt igy. Ez tette naggyá. Mindent átszűrt magán, lelkesedett, lelkesített, adta bájos önmagát. Mert nem csak rendkívüli szép, de bájos ember is volt. Alázatosan szép jelenség volt minden koncertjén. Őt látni is kellett, nem csak hallani. Benne testet öltött a muzsika. Ujjászült minden darabot: Beethoven, Bach, Handel, Mozart, Mendelssohn, Brahms, Csajkovszky, Wieniowski, Hacsaturján, Vitali, Pugnani, Chrisler, Bartók, Hubay . . . mind újra meg újra életre keltek benne. Technikájában a másik nagy magyar muzsikus, Vécsey Feri mellett állt. De Ducinak nagyobb volt a szive. Duci muzsikált, mert muszáj volt neki: kiömlött belőle az összhang, a lelkesedés tüze, a szeretet öröme. Mikor vendégei voltunk, akkor is hamar előkerült a száraz fa. Többet ért, mint a fejedelmi vacsora, ami nélkül nem lehetett otthagyni kastélyát. Lakása dús élete emlékkincseinek kis múzeuma: tele van nagyságok képeivel, komoly teljesítmények bizonyítványaival. A harctéren is nagy dolgot cselekedett: kétezer ember életét mentette meg leleményességével. Pedig ott is csak a hegedűjével harcolt: vigasztalt, buzdított, lelkesített s csak feles jócselekedet volt, hogy életet mentett. Különös, hogy a zenében nincs ellenség. Nem csak a mi fiainknak, de az ellenség gyermekeinek is hegedült és pedig saját Ízlésük szerint. Sőt, mi több, nótát szerzett nekik s azt is ép oly érzéssel játszotta, mint a magyar nótát. Korea és Japán is megemlegetheti mint saját szerzőjét. Gyermekkora óta az egész világot bejárta, de legjobban Japánban érezte magát. Talán rokonok közt volt. A japán lélek megérdemli a test- vérséget. Duci őket is szerette, őket is megajándékozta. Mindenek felett pedig a magyar nóta szerelmese volt, azért lett nekünk kedvesebb, mint sok más művészünk. Csaknem minden koncertjén szerepelt ilyen a műsorán. És milyen tapsvihart kapott mindig érte. Saját szerzeményei is letagadhatatlanul magyarok. — Állandóan irt, állandóan gyakorolt, állandóan dolgozott. Ezt jelölte meg nekem a többre jutás titkául. Az alázatos nagyság szolgálatának a leg- atyjafiaival, nagy magyar és amerikai hallgatósága mellett szükebb családjával is. A sírjánál mondotta egyik nővére a másiknak, amint vigaszt keresve egymás nyakába borultak: “Ugy-e, hogy mindig hegedűjével vigasztalt bennünket!” — Lehet-e ennél nagyobb jócselekedet és lehet-e ennél nagyobb jutalom? EGYHÁZI HÍREK WASHINGTON, D. C. Jóllehet a fővárosban megszervezett magyar református egyházközség nincs még, az Amerikai Magyar Református Egyesület központja már harmadik évtizede gondoskodik az ottani magyar reformátusok egyházi kiszolgálásáról. Ezt a szolgálatot, már több mint egy évtizede, az azelőtti szórványos alkalmak helyett két hetenként rendszeresített istentiszteletek által látta el. A Kossuth Ház eladása óta ezeket az istentiszteleteket a National Cathedral of St. Joseph kápolnájában tartották s kívánják tartani amig az uj Kossuth Ház, előreláthatólag a jövő év folyamán, fel nem épül. Az őszi első istentisztelet november 4-én volt Ft. Borshy Kerekes György szolgálatával. Ez alkalommal kegyeletes megemlékezés történt a magyar történelem októberi eseményeiről, s igy első sorban az 1956. októberi szabadságharc mártírjairól valamint a Reformáció évfordulójáról. A további istentiszteletek idejét az Egyesület központja külön meghívókon szokta közölni a főváros magyar reformátusságával. Megemlíthetjük itt, hogy Washingtonban ezidő szerint különböző beosztásokban hat olyan magyar református lelkész van, akik az egyházi szolgálatban készséggel részt vesznek.
