Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-11-01 / 9. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 21 A VILÁGIRODALOM LEGNAGYOBB OPTIMISTÁJA “A költő: Ne mondjatok semmit “kis ügynek’. Miért? Több fáradtságba kerülhet az, mi “nagy ügy” tinéktek? Tettek szövevénye az élet, de olyan tettet nem mutattok, melyben az erő gyenge, vagy sok!” (Browning: És Pippa énekel) Robert Browning Charles Lamb közismert szavait idézi az egyik hátramaradt levelében: “Ha Shakespeare történetesen belépne közénk, fel kellene állnunk a tiszteletére; ha Ő (Jézus) jelenne meg előttünk — térdre kellene borulnunk.” Szeretném ezt a gondolatot most tovább fűzni. A világ- irodalom egyik legnemesebb alakja, a XIX. század prófétalelkü filozófus-költője, Robert Browning 150 évvel ezelőtt, 1812-ben született. Vájjon milyen érzést váltana ki bennünk az, ha ővele találkozhatnánk? Én a lábaihoz szeretnék telepedni egy zsámolyon, mint ő tette Swinburneval való megismerkedése alkalmával és kérném: tanítson tovább. Robert Browning a kételkedés, a pesszimizmus korában, Darwin, Hegel és Huxley idejében állt a világ elé prédikátori üzenettel: “A föld változik, de a lélek és Isten áll ingadhatatlanul”, mert a lélek “volt, van és lesz: az Idő kereke rohan hátra, vagy megáll; Alkotó és anyag megmarad.” (Rabby Ben Ezra.) Költészetével mintegy “modus vivendit” teremtett a tudomány és vallás között, sőt tovább ment és meggyőző erővel hirdette: a kettő egymás javát szolgálja. Browning nem az eseményeknek, hanem a gondolatoknak a költője. A szív titkait kutatja, elemzi és magyarázza. Valósággal meztelenre vetkőzteti a lelket. Nem lírikus, drámákat irt. Versei is monológok: beszéd helyett gondolatoknak a folyamata. Shakespeare-hoz hasonlóan Browning se egoista. — Saját személyét mindig elrejti írásaiban. Viszont különbözik tőle abban, hogy amig Shakespeare az olvasóra hagyja a kifejtett indulatok és cselekedetek hatásaiban jelentkező tanúságok megtalálását, addig Browning minden problémánál azonnal készen áll tanáccsal, irányit. Ennek a csodálatos Írói géniusznak az az egyik legjellemzőbb sajátossága, hogy nem próbál emocionális költő lenni. Ellenkezőleg: gondolkozásra, véleményt kialakító készségre nevel és tudatosan arra törekszik, hogy felébressze olvasóiban az intellektuális élet utáni vágyat. Ezért van az, hogy csak az eszmei tartalomra fektet súlyt verseiben, ami mindig harmonikus is. Formai kivitelezése ellenben rögös, agyon- tömöriti a mondatokat, valóságos kinrimeket szül sok esetben, névelőket hagy el és a tudományos szavakat olyan merészséggel keveri a hétköznapiakkal, ahogy egyetlen másik nagy költőnél sem tapasztalható. — Költészete nem szórakozásra, hanem tanulásra való. Ennek tudható be az a tény, hogy kortársai nem ismerték el tehetségét, sőt gúnyolták három hosszú évtizeden át. A világ irodalmának halhatatlanjai között valószínűleg Browning munkáinak üzenete áll legközelebb a Szentiráshoz. Evangéliuma: a szeretet evangéliuma. “Isten! Felséged maga a szeretet! S én erre a sze- retetre építem hitemet.” (Paracelous.) Fiatal korától kezdve meggyőződéssel vallotta: “Hiszek az Istenben és az igazságban és a szeretetben.” (Pauline.) Browning Istene nem a természet — mint Shelley- nek és Wordsworthnak — hanem személyes Isten. Krisztusa sem legenda-, vagy mitologia-figura, hanem Isten Egyszülött Fia. “A megváltás Istene.” (Christmas Eve.) Kora szkeptikus szellemének ellenére is rendíthetetlenül hitt az örökéletben. Sem a panteiz- mus, sem a materializmus szele nem található meg költészetében. Már 1835-ben (24 esztendővel Darwin előtt) hirdette, hogy az evolúció tanainak igazsága nem az embert alacsonyitja le, hanem a természetet emeli fel. “Man is not man yet”, mondja a Paracelous c. versében ugyanolyan Istenbe-kapaszkodással, mint Teilhard de Chardni könyvei korunkban. Isten és az Ő Lelkének ereje mindenre elégséges, Ő fejleszti és Ő tartja fenn a világrendet. Robert Browning egyéniségének és költészetének másik jellemzője: határtalan optimizmusa és élet- szeretete. A kortársaival való összehasonlításkor . is ez tűnik fel legelőször. Emerson szinte csak vallásos etikusnak tűnik hozzáképest, Carlyle pedig úgy . kereste az “ideális igazságot”, hogy keserű, sokszor majdnem lemondó hangon rámutatott a betegségekre, erkölcstelenségekre és a szigorúan büntető Úristenre irányította az emberek figyelmét. Talán az élet derekán túljutott Walt Whitman örvendező s még a halált is boldogan elfogadó hite hasonlítható csak Robert Browning csodálatos lelkivilágához. Optimizmusa: hit. Hitének alapja: szeretet. A szeretet pedig igazságos: “Semmi nincs se kívül, se belül a földön jó csak az igazság”, vallja legnagyobb eposzában, a 22 ezer soros “The Ring and the Book”-ban, amelyikhez fogható alkotás nem született Shakespeare óta a világirodalomban. Az igazság sze- retetéből fakad nála az is, hogy vágyait nem a világ, hanem az Evangélium formálja. “Amit érdemes megtartani, az sose veszik el a világon: nézzetek egy virág-szirmot — egyszerre lehull, mert elvégezte feladatát és végigélte a neki kiszabott időt; de gyümölcsök követik, s hol volna helye a sziromnak, ha tovább élne?” (És Pippa énekel.) Pippának, a kis selyemgyári leánynak a történetét tartják a kritikusok a legtökéletesebb Browning-drámának. Odahaza is megjelent nem régen Szász Imre fordításában. “gyöngyharmatos a fü; pacsirta száll a légbe; csiga kúszik gallyakra; egedben ülsz Uram — a világ gyönyörű.” Ennek a Pippa ajkára tűzött kicsi dalnak ma már világszerte könyvnélkül ismert utolsó két sora: “God’s in his heaven, All’s right with the world.” Robert Browning személyes üzenete. Ő a modern
