Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-10-01 / 8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Pósfay György ISTEN EMBEREI — TÁVOL A SZÜLŐHAZÁTÓL A felolvasott bibliai szakasz egy olyan könyvől származik, amelynek Írója Isten szolgálatára készült. Minden bizonnyal papi családból származott és elődei ott imádkoztak, szolgáltak és áldoztak a Dávidfia Salamon által épitett jeruzsálemi templomban. Fenséges és megbecsült hivatás volt ez. Hiszen ebben a hajlékban őrizték a két kőtáblát, Isten törvényének az összefoglalását, valamint a többi ereklyéket, amelyek bizonyságot tettek az Ur hatalmas erejéről. Ez volt a legdíszesebb, legszebb és legnagyobbrabecsült szentély, amely még az ország kettészakadása után is megmaradt az Isten imádása főhelyének. Konkurrens szent helyek sohasem tudták a nép szivéből Jeruzsálem templomát kiszorítani. Még hat évszázaddal e bibliai rész feljegyzése után is odazarándokoltak a galileai Názáreth lakói annak ellenére, hogy több mint száz kilométerre laktak a fővárostól. Köztük volt egy ízben egy Jézus nevű fiúcska is. Az útirány megváltozása Ebben a templomban való szolgálatra készült Ezékiel. De az Isten gondolatai nem az ember gondolatai igen sok esetben és ezért az emberi utak nem abba az irányba vezetnek, amelyben mi azokat futni látni szeretnénk. Ezékiel sem lett jeruzsálemi pap, hanem a Kebár folyó mellett végezte papi szolgálatát. Ez a viziut Mezopotámiában, a mai Irakban van. Összekötötte az Eufrátesz folyót a Tigrissel. Babylon városától északra volt a kezdete, Nippur városa mellett haladt el. E város közelében lehetett az a kis falu, amelyet Telabibnak neveztek. Itt szolgálta Ezékiel végül is az Urat. A közelben még ma is feltalálható az a kis falucska, amelynek arab neve Ezékiel nevére utal. Menekültek között De milyen gyülekezete volt itt Ezékiel papnak? Nem királyok és fényes országnagyok, tudósok és a vallási élet tradícióiban jártas emberek között szolgált, hanem szedett-vedett menekültek között, akiknek az életük tele volt problémával, a szivük tele elégedetlenséggel és Isten elleni lázadással. Talán a szabad ég alatt tudtak csak összegyülekezni az igaz Isten tiszteletére, talán düledezőfalu zsellérházakban tart“És monda nékem: Prófétái] e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Ur beszédét!” (Ezékiel 37:4.) hatták csak istentiszteleteiket.. Neki nem volt olyan szerencséje, mint Dánielnek, aki a hatalmasok kedvence volt és legtöbbször azok fényében sütkérezett. Neki éppen úgy kellett talán munkálkodni, mint a többi raboknak és nem számíthatott a lévitáknak és papoknak Pósfay György járó tizedre. Szavára se figyeltek fel annyira, mint otthonmaradt és hősiesen viselkedő próféta- és talán paptársára, Jeremiásra: az ő szerepe nem vált sohasem annyira drámaivá, embereket magával ragadóvá. Menekültek lelkigondozójának lenni szürke feladat és ha már- tiromsággal jár, ez a mártiromság a lassú sorvadás pusztulását jelenti. Azonban nem csupán életútjának furcsa irányba való kanyarodása volt az, ami Ezékiel életét elkeserítette. Az előtte álló feladatok nagysága, a szolgálat fontossága szembenállóit az elért eredmény kicsinységével. Jól megmutatja ezt az, ha egy kissé átfutunk a könyv tartalmán. A próféta látomása Az első részben az Ur által adott látomásról van szó, amely lenyűgözi a papot. A másodikban arról van szó, hogy a látomásokat az Ur nem azért adta Ezékielnek, hogy őt lelki élményekkel gazdagítsa, hanem hogy prófétájául elhívja. A harmadik fejezetben az elküldésről van szó. Nem a magáét kell a
