Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)

1962-10-01 / 8. szám

6 REFORMÁTUSOK LAPJA prófétának mondani, hanem az Ur üzenetét kell hirdetnie. Az ő személye tűnjön el, az Ur legyen mindenek előterében — igy szól az isteni parancs. Ezékiel megkezdi a munkát. Hirdeti az Isten haragját és hivja megtérésre a népeket. De maga sem tudja, hogy milyen mélyre jutottak az övéi. Az otthoni helyzet Ezt az Ur egy újabb látomásban mutatja meg. Lélekben a szülőföldre ragadtatik. Abba az országba, ahol ifjúságát töltötte, ahová olyan szép emlékei fűzik, amelyről azt hiszi, hogy az igazi istenhivők ott laknak. De mit lát?! Bálványimádókat, utálatosságokat, hitetlenségnek jeleit. Ez még inkább elkeseríti. A foglyok lelki állapotáról nincs jó véleménye. E láto­mással egy másik elképzelés is összedült lelké­ben: otthon sem jobb a helyzet. A próféták se külömbek De talán a próféták, azok segitenek. Ők az utolsó mentsvárai Juda népének. Az ő ajkukon nem halkult még el a szó. A 13-ik fejezetben azonban az Ur a pró­féták ellen küldi, akik hamis elképzeléseket, nem az Ur igéjét hirdetik. Bebizonyosodott előtte, hogy nem csupán a nép szive távolo­dott el az Úrtól, hanem azoké is, akik ma­gukat az Ur tolmácsainak tartják. Felbukkant bizonyára az ő lelkében éppen úgy, mint máséban ez a kérdés: miért ez a sok szenvedés? Az ó-testamentum népének mindig volt egy magyarázata, amellyel az egyén kibújhatott felelőssége alól, mikor azt hirdette: a baj nem az egyén bűnösségének a következménye igen sok esetben, hanem az elődök bűnének a reakciója. Talán ezzel vi­gasztalódott és vigasztalt a próféta. E fejezet­ből azonban megtudjuk, hogy Isten nem igy gondolkozik. Ő bajt bűneink miatt hoz ránk, de nem azért, hogy elpusztítson, hanem, hogy megtérjünk és éljünk. A 34-ik fejezet majdcsak egészen kiveszi a talajt a pap-próféta lába alól. Itt az Ur a papok ellen támad és szolgálatukat haszon­talannak bélyegzi meg. Tehát az Isten által papi szolgálatra elhivottak nem menekülhetnek meg az Ur Ítélete elől. sőt: őket mondja a Mindenható sok bajért felelősnek. Ezékiel elkeseredése Nem csoda, hogy a pap-próféta Ezékiel elkeseredik. Szolgálatom nem ér semmit, ott­honról rossz hírek érkeznek, a rámbizott fel­adatot nem tudom elvégezni és legfőképpen Isten előtt sem ér semmit sem az, amit teszek. Nem jobb lenne-e otthagyni a papságot és beállani egyszerű téglavetőnek a Kebár folyó partján? Talán még megakad egy rabszolga­tartó gazdag ur szeme rajtam és palotájába jutva, Józsefhez hasonlóan többet használhatok népemnek, mint kopott papi palástommal a rabok között? Vagy megtéríthetem uramat, visszatarthatom a rossztól, mint amilyen hírek Dániel felől érkeztek: ezzel is hasznosabb és Istennek tetszőbb munkát végzek, mint jelen­legi értelmetlennek látszó szolgálatommal! Ilyen és hasonló kisértések bizonyára nem csupán Ezékielt környezték meg, hanem min­den kor lelkipásztorát, aki arra kényszerült, hogy más vágányokon fussa be életútját, mint amilyeneket elképzelt. Mi, magyar evangélikus lelkészek, különö­sen ki vagyunk téve ezen kisértéseknek. Elpusztult gátak Mi odahaza az evangélizáció népéhez tar­tozóknak szerettük magunkat mondani. Sok igazság volt ebben. Dr. Stewart Herman, aki 1946-ban nyitott szemekkel bejárta a háború utáni Európát és eljutott a mi szülőhazánkba is, egyik könyvében nyíltan megmondja, hogy sehol sem találkozott a belső lelki megújulás­nak annyi jelével, mint éppen szülőhazánkban. Gyenesdiás, Tahi, Fót, Szilvásvárad, Répcelak: ma sokak számára csupán emléket jelentenek, talán küzdelmek, harcok emlékét; igen, tüzes kohók voltak, ahol a Lélek izzott. Mekdesz, Baráti Mozgalom, Fébé-konferenciák, Misszió­egyesület: ma már nevek, egy szörnyű vi­harban elpusztult gátak, de ezek között öm­lött egyszer a lelkeket uj életre öntöző vize Istennek. Ujreformátori theológia, hivő biblia szemlélet, liturgiái megújulás, a 16-ik és 17-ik század magyar egyháztörténetének a felfedezése: pillérek voltak, amelyek egy jobb jövő egy­házát lettek volna képesek hordozni, ha ez az épület befejezéshez jutott volna. Finn­magyar kapcsolatok, bekapcsolódás az ökume­nikus munkába, James Stewart, a futbalistá- ból lett evangélizátor, Sundar Singh és mások látogatása: mennyi megtermékenyített virág gyü­mölcsét Ígérték, amelyek sohasem tudtak beérni. De otthon megszokott keretek között még le­het talán az egykor tüzes kemencék hűtőiéi­ben levő hamujánál melegedni, az elpusztult gátak még mindig világosan mutatják a meg­újító viz egykori útját, és itt-ott csillog egy kis tavacska is, a derékbetört oszlopok még mindig alkalmasak kunyhók emelésére és a be nem ért gyümölcsök is olthatják a vándor szom j át. Futóhomok közepén :De külföldön még ez sincs. Homoklapáto­lás az idegenben élő lelkipásztor munkája. Egész nap fárad, hogy a futóhomok be ne •(Folytatás a 16-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents