Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-08-01 / 7. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA m Ti el fogtok engem veszíteni — mondja Jézus a tanítványoknak — mint földi Mestert, ti nem láttok engem többé, de jobb néktek, hogy én elmegyek, mert akkor helyettem elküldöm a Szentléleknek a vigasztaló erejét a ti szivetekbe. Megüresedik a földi élet és meggazdagodik a belső élet. Majdnem azt mondhatnám, ezt ígéri Jézus: én elmegyek és majd hitet kaptok. Isten Szent Lelke rátok árad. És a Szent Lélek nem egyéb, mint Isten a szivetekben, mint Isten szeretete a szivünkben. Hinni azt jelenti, mint megérteni, megtanulni a teljes igazságot, azt, hogy Isten jóság, azt, hogy Krisztusé minden, azt, hogy életünk eseményeit egy örök jóság rendje fűzi össze. Amikor Jób kezdi elhagyni a maga sok panaszát, Isten tanítani kezdi az örök rendre, arra, hogy O mérte fel a vizeket, >Ő határozta meg a hajnalnak helyét, Ő az Atyja a harmatnak és az esőnek, és ámulva látja Jób, hogy “kicsoda az, aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul” — mondja. Amikor a Szentlélek tanítani kezd bennünket, egyszerre megvilágosodik előttünk az Isten szeretetének örök rendje, hogy életünk minden eseménye összefügg az O szeretetében és igazságában. És megértjük a halálnak titkát a Szent Lélek által, hogy mi az összefüggés a halál és az Ige között, a halál és az élet között, Krisztus szenvedése és az Ige szeretete között. Eltűnt az ő földi szemük elől a látható názáreti Jézus Krisztus és ime megkapták az Isten Lelkének világosságában és megismerésében az élő Urat, az Isten Szent Fiát. Valaki elment és valaki eljött. A mi emberi viszonylatunkban ezt mondhatnánk: minden drága búcsúzó kedvesünk arcára egy titkos irás van felírva, ajkán ez a talán soha el nem mondott szó van: jobb neked, hogy én elmegyek, mert ha én elmegyek, elérkezel az Isten világába. Árva csendben állok az ajtón kívül — mondja Krisztus — olyan ajtón zörgetek, ahol csend van. Ez a titok, hogy a fájdalom a hitnek az útja, a sir ás az imádságra készít elő, hogy meg kell szenvedned földi életedben, hogy belülről meggazdagodj. Sokan vannak személyes drága kedves ismerőseim ebben a templomban, akik úgy érkeztek ide, hogy valakit elveszítettek. Az a kedves élet mindig valami bálvány volt előttük és amikor egészen szegények lettek, akkor lettek gazdagok. Jobb neked, hogy ő elment — mondja Jézus — mert elküldtem az én Szent Lelkem hozzád, hogy megismerj engem. Külsőleg megszegényedtél, valaki elment, az ember elment, és valaki eljött, az Isten eljött. Egy nagy csere történt. Boldogok, akik sírnak, mert valami olyan belső kincset kapnak, amelyik az ő egész életüket erőssé és békességessé teszi. Isten szeretetében csendesül el a bánatunk is. De még tovább van, ez a titok még mélyebb. Azt mondja Krisztus: én elmegyek és visszajövök és újra megláttok engem. Valakit elveszítettünk valamilyen formában, másik életformában, valamilyen más formáben visszakapjuk, amikor hitben engedelmesek vagyunk. Valaki elment azért, hogy másként jöjjön vissza. Elment Krisztus azért, hogy amikor hitben engedelmesek vagyunk, akkor szakadatlanul lássuk az Ő életének nyomait a világban. “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartjátok!” A hitnek a bizonysága nem valami teológiai elmélkedés, hitvitákkal nem lehet meggyőzni az embereket. Magunk sem tudjuk legyőzni kétségeinket mindenféle elmélkedéssel és tűnődéssel. Az Istennek kísérleti módszere van: az engedelmesség. Ez a tudományban is ismert. Amikor felfedeznek egy kiváló, nagyszerű orvosságot, akkor a tudós professzorok nem vitáznak elméletileg az orvosság összetétele felett, hanem száz és száz klinikában nekiállnak és kipróbálják. Az előírásnak engedelmeskednek. És hogyha az orvosság hat, gyógyít és életadó, akkor a tapasztalat és kísérlet által boldogan mondják: jó és igRZ, amit hírül kaptunk erről az orvosságról. Amikor kétséged van Krisztusban, akkor nem az a bizonyosságnak az útja, hogy tűnődsz, kétségeskedsz, habozol, hanem: “Hogyha engem szerettek, parancsolataimat megtartjátok.” Az Istennek kísérleti módszere van. Úgy látom meg Jézus Krisztust, úgy jön vissza valóságosan, hogyha neki engedelmeskedem. Az ő parancsa például, amit hallottunk: Az én nevemben kérjetek az Atyától. Azért nincs neked valamid, mert nem kérted, ha kérted, rosszul kérted és nem a Krisztus nevében kérted. A te gyenge töredékes szavadat nem vette át igy, nem vitte az Atya elé: “Amit csak kértek az én nevemben, meglesz az nektek.” Az imádságnak az a nagy boldog tapasztalása, hogy Isten mindig válaszol arra a könyörgésre, amit a Krisztus nevében mondunk hozzá. Az írásokban Írva van felőlem — mondja Jézus. Nem látod őt, de látod a betűket, ott van, talán konfirmációra kaptad, hányszor olvastad el a Bibliát és amikor lehajolsz fölé és Szentlélekkel, imádsággal nézed a betűket, a betűk mögött megjelenik egy drága élő személy. Jézus jelen van. Azt mondja Jézus Krisztus: ha egy beteget meglátogattál az én nevemben, akkor azt énvelem cselekedted meg. Azt mondja: aki titeket befogad, engem fogad be. Leülsz egy betegszobában igével és imádsággal, és az a szen- (Folytatás a 18-ik oldalon)
