Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-08-01 / 7. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 C^oj^cLcu^ oZenceßi/ legyen a szerencsejátékoknál. Mikor majdnem az egész családom a végzüllés előtt állott, hajolt le az Ur hozzám .... és ma fiastól, vejestől mind itt vagyunk és áldjuk az Urat, hogy igy könyörült rajtunk.” Az apa mindezt ott mondja el kiskorú gyermeke előtt, hogy hadd lássa ő is és hadd tudja meg ő is, hogy nekünk csak az Isten kegyelmére van szükségünk. PAGODÁK ÁRNYÉKÁBAN Babos Sándor lelkipásztor misszionárius levelei Mandzsúriából VI. A kbáng A kháng az első éjszaka cudar kemény volt, akár a konferenciákon az első éjszakán a hijju padlója. Tudtam, hogy csak az első éjszaka lesz nehéz, a második már könnyebb. Éjszaka sokszor felébredtem, hol nyomott az “ágy”, hol a patkányok futottak olimpiai versenyt a papírral bevont padláson, amikor mind attól féltem, hogy egy egész patkánycsalád fog reám pottyanni, hol a szobánk külső falához kötött csacsi éjszakai muzsikája ébresztett fel. Nem tudom, hogy miféle szamár lehetett, de az biztos, hogy nem volt közönséges hangja. Isten házában Vasárnap reggel a vasárnapi iskolásokat tanítottam. A templom egy alacsony, földes, gerendákkal megtámasztott szobaféle. Mikor istentiszteletre mentünk, az öreg presbiter, egy nagyon drága, áldottlelkü, régi vágású kínai orvos, már javában tanította a híveket énekelni. Ő és a felesége a lelkei ennek a gyülekezetnek. Igazi testvérei az atyafiaknak, akiket nagy türelemmel és szigorúsággal igyekeznek a keresztyén életben és szokásokban vezetni. A gyermekek is résztvettek az istentiszteleten. Ó, micsoda ujjongás és öröm fogja el az ember lelkét, amikor éles gyermekhangok tulharsogják a felnőttek hangját és úgy érzi az ember, hogy az ég ajtaján kopogtatnak ezek a gyermekek az énekük által. És hozzá téve: az Isten drága, szent Igéje kínai nyelven, a kínaiak szája által . . . kínai lelkek szivéből száll fel a dicséret az Isten trónusa elé . . . az ember azt hiszi, hogy az örömtől a szive megreped. Ó, mily áldott dolog látni testvéreket, akik pogányságból tértek az Úrhoz! Egyik testvérünk mesélte el: “Ezelőtt négy évvel én még nem voltam itt. Durva, goromba, kártyázó, szerencsejátékot játszó, ópium- szivó voltam. Mivel a szemem rossz, a fiamat is megtanítottam a bűnre, hogy segítségemre Áldás magyarul Még Liaoyangban történt, hogy az isten- tisztelet alkalmával a prédikáló evangélista a skót misszionáriust kérte fel az áldás mondására. Ő azonban valami ok miatt előbb eltávozott a templomból és igy az evangélista felszólította Pa mosö-t (az én volnék kínaiul, ami annyit jelent, hogy Pa lelkész), hogy mondaná az áldást. Akkor még nagyon kicsi volt a kínai tudományom, hiszen csak nemrég jöttem vissza Peipingből, meg aztán, ha köznapi dolgokat beszélni is tudtam, de se az ároni, se az apostoli áldást, se saját jókívánságaimat még nem tudtam kínaiul tolmácsolni. Az evangélistára néztem és a fejemet rázva tudtul adtam neki, hogy nem lehet. Vártam, hogy mást kér fel erre, de hiába vártam. Várt a gyülekezet is. Szörnyű, kinos pillanatok. A verejték kiütött a homlokomon. Mit csináljak? Lehunytam a szememet és egyszerre csak megeredt a szó a számon és Mandzsúriában ebben az életben először hangzott el az áldás drága magyar nyelven: “Az Ur Jézus Krisztusnak kegyelme, az Atyának szeretete és a Szentléleknek megszentelő ereje legyen és maradjon mindnyájatokkal. Ámen.” — Ámen — felelték rá az atyafiak. Utána jöttek hozzám és kifejezték tetszésüket, hogy magyarul mondtam az áldást, de az is igaz, hogy amikor hazamentem a legelső dolgom volt kínaiul megtanulni az apostoli áldást. “Csendes éj” kínaiul Ezen a héten tanítottam a gyermekeknek a “Csendes éj, szentséges éj” kezdetű karácsonyi éneket. Igen szeretik. Nekem ma reggeltől estig nem megy ki a fejemből, csak azon veszem észre magamat, hogy ismételgetem, dudolgatom magamban: “An gyin jie, szén dán jie . . .” De ugy-e, testvérek, nem haragusztok, ha ilyenkor hazamegyek Erdélybe és ott vagyok valamelyik templomban és éneklem: “Krisztus Urunknak áldott születésén . . .” Ne, ne haragudjatok, ha karácsony estéjén hazamegyek Erdélybe . . .
