Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-08-01 / 7. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA megegyező vagy ellenkező voltát. Tehát ők azok a birók, akik az alkotmányt ismerik és magyarázzák. Ebben a munkában utalhatnak a szószerinti vagy a magyarázott értelemre. Ha a szószerinti értelmezést vesszük és a New York állami — nem szövetségi — iskola hatóságot kormánynak vesszük, akkor a döntés abban helyes, hogy az iskolaszék nem irhát imát. Még el se rendheti annak a használatát (amit nem is tett). A szőrszálhasoga- tás azonban — amihez minden jogunk megvan törvénymagyarázás esetén — azt mondhatja, hogy (1) az alkotmány a Kongresszusnak a törvényhozási jogáról beszél, határozottan törvényről, aminek alá rendelhetjük az állami törvényeket, iskola hatósági rendelkezéseket és birósági döntéseket is — és akkor az eredmény az, hogy a new yorki állami iskolaszék semmiféle “törvényt, rendeletet” nem hozott. Ami történt, hivatalosan, valami rendelethez hasonló, a New Hyde Park-i igazgatóságnak a “szavazata” arra nézve, hogy elfogadja az imát. Kissé messze mentünk a Kongresszus törvényhozási jogától! így a felsőbb biróság egyenlőnek vette a helyi iskola igazgatóság “határozatát” a Kongresszus törvényhozó hatalmával. (2) A második dolgot Stewart biró ur emliti: a felsőbb biróság egy imát egyenlőnek vett egy “vallás alapitásával”. Az alkotmány ugyanis vallásról szól és nem “imáról”. (Itt a szőrszál hasogatás.) — Ima nem egyenlő vallásalapitással! így, ha iszonyúan elnézők vagyunk a felsőbb birákkal, akkor elfogadhatjuk a döntésüket arra nézve, hogy az iskolaszék ne Írjon imádságot. (A lutheránusok is megegyeznek ebben, de nem azért, mintha ehhez nem lenne joguk, hanem azért, mert nagyon színtelen imádságot Írtak.) Most jön azonban a komolyabb része a dolognak: az alkotmány azt is mondja, hogy a szabad vallásgyorlat “megtiltására” se hozhat törvényt a Kongresszus. (Itt van a kutya elásva!) Senkinek semmi köze nincs ahhoz és azt meg nem tilthatja, hogy én vagy te, mi vagy ők hol, mikor és hogyan imádkozunk, esküszünk vagy énekelünk!! Ámbár az iskolaszéknek, bíróságnak, igazgatóságnak nincsen joga “törvényt, szabályt, rendelkezést” hozni vallási dolgok felől, de viszont arra sincs joga az ég világon semmiféle államnak, hatóságnak vagy hatósági közegnek, hogy megtiltsa bárkinek is: bele értve az államot, Kongresszust, a pénzverdét, felsőbb bíróságot és iskolát vagy piacteret, hogy imát Írjon, imádkozzon vagy Bibliát olvasson, amikor, ahol és ahogyan tetszik. Végrendelkezés: Elődeink és mi is egy szabad országba jöttünk; alkotmányt írtak szabadságunk garantálására; esküt tettünk annak megtartására — elnökünk még annak “meg- tartatására” is és ebben benne van — a legelső helyen, ’ a mi vallásunk szabad gyakorlása: azért ezt megvédj uk — eskünk szerint — még a felsőbb biróság ellen is!! A kormánytisztviselők, tanítók, tanulók, szülők egyformán polgárok, a “nép” és egyformán megvan a joguk vallásuk gyakorlására mindenütt, mindenkor: egyedül csak “törvényes rendelkezést” nem hozhatnak arra, hogy bárkit is kényszerítsenek hasonló cselekedetre. Ha a tanító imádkozik: nem kell a hitetlen gyermeknek hallgatni, de tisztelnie kell a másiknak a vallásszabadságát. — Próbálják megérteni Voltair mondását: Ámbár nem egyezek veled, de megvédem véleménnyilvánitási jogod és szabadságod! Ha nem vagy vallásos: add meg a vallásos embernek a jogot arra, hogy ő vallásos legyen! Ha pedig elveszed a szabadságát, majd kivívja magának ez a genreáció is, úgy mint ősei tették sokszor. Éljen a vallásszabadság! PATAK MELLETT Mily kedvesen csobog, cseveg Kavicson át a kis patak, Gyöngyöt dob a virágoknak, És a bokrok közé szalad. Ráhaj ólnak, csókolgatják A mosolygó vadvirágok, De hogy elfut, a szirmokon Már a bucsu-könny szivárog. így hajol rá szivemre is A lelkem, ha nagyon zokog, Felcsókolja piros gyöngyét, S hullatja rá a balzsamot. Patak fölött gyalog pallór Elmerengve hosszan állok, Panaszával átsóhajtom, Befutom a rónaságot. Mikor elvész szemem elől, Képzeletem tovább szárnyal, Messze, messze tengeren túl, S tele van a szivem vággyal. Mint a rónán e patakból Nagy csobogó folyam válik, ügy szeretném becsobogni Szülőföldem dús rónáit. Mosolyogna dalnokára, Akit olyan rég nem látott, Gyöngyeimmel harmatoznám A sok tarka vadvirágot. SZABÓ LÁSZLÓ
