Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-01-01 / 1. szám
18 REFORMÁTUSOK LAPJA A közönség dermedten hallgatta a rebellis hangokat. Sedlnitzky, a rendőrfőnök halál- sápadtan meredt a császári páholy felé . . . Ferenc József az induló záróütemei alatt lassan megsimogatta az állát. Senki se mert tapsolni. A császár odafordult Liszthez: “Kérem, játssza el még egyszer. Én úgyis csak ritkán hallhatom.” “Ez csak felségeden múlik” — válaszolta Liszt Ferenc habozás nélkül, nyugodtan szemébe nézve az uralkodónak. Ha szobrász volnék, én ezt a Liszt arcot mintáznám meg a történelem számára. Dr. Spur Endre NÉPMŰVÉSZETI MŰKINCSEK Református népünk mindig szépnek szerette látni templomát kivül- belül egyaránt. Ebben a törekvésében névtelen népművészeink finom asszonykezei sok nagyszerűt alkottak. Isten áldásai és megpróbáltatásai gyakran adták kezükbe a tűt, fonalat, az egyszerű lenvásznat, vagy selyembrokádot, hogy dicsőítsék Nevét szép himzésekbsn. Népművészetünk kutatói megállapították, hogy a magyar református egyház kézimunkái, modernebb, átfogó kifejezéssel élve “textilis műemlékei” felbecsülhetetlen jelentőségűek egész magyar iparmüvésze- tünk szempontjából. Elsősorban is azért, mert a múlt hasonló, világi műemlékei az idők folyamán elkallódtak, megsemmisültek, mig ezeket megőrizték kegyelettel az eklézsiák. A református urasztali térítők alapján az 1500-as évek végétől kezdve egészen napjainkig nyomon tudjuk követni a magyar hímzés történetét. Szószéki térítőkkel sokszor előfordult, hogy a régi térítőkre bontották rá az újat, majd később ismét másikat. Megtörtént zz is, hogy tizennégy ilyen egymásra borított terítő alatt megmaradt a legrégibb és legértékesebb. A reformáció korából való templomi textilis műemlékeinket török hatás jellemzi. A feltételezések sokban magyarázatot adnak. így elsősorban azt, hogy ebben a művészetben a magyarság régen elfelejtett, ősi művészetére ismer s ezért fordul érdeklődéssel e felé a stilus felé. A Nagykunságban történt ásatások ősi és szintén keleti kun párnákat hoztak napfényre, melyek stílusukban ezt a 16-ik századdal nálunk virágzásnak induló művészetet tükrözik. Az ilyen stilusu urasztali térítőkét jellemzi a keleti motívumokkal gazdag növénydiszi- tés. Legősibb formájában különálló egyes motívumok ezek, amelyek szőnyegmintára emlékeztetnek, vagy folyamatosan elhelyezett, kanyargó indákról nyíló exotikus virágok és levelek. Vászon, selyem és batiszt alapon: lapos, kereszt, lánc és száröltéssel. Az arany, ezüst, színes selyemfonállal készült nagyobb minták a terítő négy sarkán helyezkednek el. A legtöbbször csigavonalban körbekunkorodó leveles szárak végén csodálatos szépségű gránátalma, szekfü, tulipán, vagy valamilyen meghatározhatatlan virág pompázik. Sokszor közös tőből hajtanak ki ugyanezek a virágok részarányos mintákkal. Ebből a korból műkincsnek számit többek között a Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony által 1650-ben hímzett urasztali terítő. A hímzett urasztali térítők mellett jelentősek a csipkéből készült térítők. A vagdalásos, a tűvel varrt, a rece- és vert csipketeritők szépség tekintetében semmiben sem maradtak el a hímzettek mellett. Nagyon sok terítő fejedelmi, főrangú, nemesi származású gyülekezeti tag adományaképpen került a templomba. De ezek mellett mindenütt ott találhatók és éppoly megbecsült helyet foglalnak el a népi hímzés és szövés emlékei. A magyar parasztság szápiránti érzéke, ösztönös himzőmüvészete az urasztali térítőkön is megmutatkozott.' A legrégibb szőttesek, népi hímzések mintái a magyar református templomokban maradtak fenn s onnan kerültek át párnavégekre, lepedőszélekre. Sajnos, a múlt század legvégén a református egyház nagyrészben megszakította több évszázados kapcsolatát ezzel a művészi múlttal. Helyette egy általános szószéki és urasztali térítőt tett uniformissá, melyben már semmi népi motívum nincs. Ez rendszerint piros bársonyra arannyal hímzett kalász és szőlőfürt. A kutatók szerint ez a sablonos egyházi textilis stilus csak 1890 után terjedt el. (—> BOLONDOZOL TE PÁL Midőn Felsőbüki Nagy Pál az 1807-i országgyűlésen egy beszédében lelkesen védelmezte az elnyomott jobbágyságot és merészen ostorozta a nyomorult közállapotokat, Báró Vay József ezzel a bibliai igével vágott szavába: — Insanis, Paule! (“Bolondozol te Pál!” — Apóst. csel. 26:24.) Nagy Pál azonban nemcsak kiváló politikus, hanem kiváló bibliaismerő is volt, mert legott a következő verssel válaszolt a közbeszólónak: — Non insanio, optime Feste, séd veritatis et sorbietatis verba loquor. (“Nem bolondozom, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.’) r----— ---------------------------------------------------------------------------v Mire való a templomok tetején a kakas? Hogy midőn látják a bűnösök, emlékezzenek meg arról, bogy a kakasszóra a Krisztust megtagadó Péter megtért, ők is térjenek meg s kegyelmet nyernek. A próféták és apostolok írásaitól gyönyörűséges kakasszó ez: “Serkenj fel te, ki aluszol és kelj fel a halálból és megvilágosodik neked a Krisztus BŐD PÉTER, 1760 v_________________________________________________________________________^
