Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-06-01 / 6. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA tornacsarnoki vidám labdázásokat nézve, velünk örült Gavallérné okleveles tánc- és illemtanárnő nyilvános táncvizsgáján, odakoccintotta kis POHÁR BORÁT (a főiskolai termésből a “pen- gőhuszasból”) a mi kis pohár borunkhoz az ERDÉLYI JÁNOS önképzőkör bálján, velünk kacagta Zoro és Huru ósdi, de erkölcsökbe nem ütköző mókáit a COMENIUS mozgóképszínház vasárnapi diákelőadásain — és kissé fátyolos, kissé rekedtes hangján velünk énekelt az iskolakert patkó alakban felállított gerendapadjain, tavaszi estéken, mikor cserebogarak rajzottak a vén jávorfák zsenge levelei között. Hogyne énekelt volna velünk, hiszen tele volt a szive, lelke dallal, nótával, költészettel, zenével. Fiatal tanár korában a fővárosi irodalmi lapok szívesen hozták finomötvözetü lírai verseit, melyek önálló kötetben is megjelentek. És az egész ország, a régi, az igazi, a Kárpátoktól az Adriáig terjedő ország énekelte Novák Sándor költő és zeneszerző kuruchan- gulatu nótáját: “Nagymajtényi síkon letörött a zászló, Tollászkodni rászállt egy fekete holló. Tépi sötét szárnyát, hulla könnye rája, Bujdosó kurucok tépett dolmányára, Rongyos kalpagjára.” Holdfény ezüstözte be a vén jávorfák fiatal leveleit az iskolakertben, szállt a nóta a magas Mennyország felé. Szikszai Pista teológus gyönyörű baritonja, Boncsér Micu negyedész mutáló kamaszhangja — meg a többiek — mind beleolvadtak a hangok az ezüstös holdfénybe, szálltak a hangok a Vihorláti hegyek fenyves- boritotta sziklái felé, költögetni Esze Tamás mezítlábas talpasainak tűnő emlékét, szálltak a hangok Borsi felé, a Nagyságos Fejedelem szülőfaluja felé, meg Ujhelyen át, a Sátorhegyen át a Kassai Dómban pihenő hamvak felé. A patkó alakban épített padokon diákok énekeltek, H. Bathó János nyugalmazott főiskolai zenetanár állott a patkó közepén, görbebotjára támaszkodva. A kapunál meg, az iskolákért hatalmas rácskapujánál Novák Sándor igazgató állott meg esteli sétája során hitvestársával, Sarolta Nénivel együtt. Megálltak a tavaszi zsongással telitett levegő ég alatt, a vasútállomás felől a főiskola kapujához vezető ut végén, közel a hatalmas rácskapuhoz — és Novák Sándor igazgató ur kissé fátyolos, kissé rekedtes hangján együtténekelt a diákokkal. Lassan feléjük indult, feleségével a karján, megállott közöttük, H. Bathó Jánossal szemben — és segítette az ének hangjait, hogv áttörve a Ronvva patakot hajózható folvóvá lódító békeszerződés béklyóit, az ungi, beregi hagyekig a máramarosi völgyek Rákóczi visszatértét váró, Kossuthbankót dugdosó rutinjaiig szálljanak a hold ezüstsugarain . . . Nagy tiszteletű Szerkesztő Ur, kedves pataki diáktársam — amint említettem levelem elején, visszatérő álmok gyötörnek a honvágy édes gyötrelmeivel, keserves gyönyöreivel mostanában. Nem egyszer riadok fel álmomból tűzoltóautó vagy mentőgépkocsi szirénájának vészes jaj szavára a chicagói éjszakák kormos csendjéből. Arra riadok, hogy álmomban otthon jártam. Otthon, Sárospatakon — és felriadva visszaemlékszem, hogy álmomban az iskolakertben voltam, kamaszos fahangon, alig serkenő bajusz pihéi alól együtt énekeltem a többiekkel. És mikor nagynehezen újra elalszom, álmomban gyötrődve, szorongva keresem az éneklő ifjakat a nagypatkó padjain, gyötrődve, szorongva keresem NOVÁK SÁNDORÉKAT, H. Bathó János, Bálint József, Szilágyi Benő tanár urakat, meg a többieket. Gyötrődve, szorongva keresem őket, hiába, hiába, hiába. És ilyenkor, Nagy tiszteletű Szerkesztő Uram — felzokog belőlem a Jeremiás próféta fájdalmas panasza: “A vének eltűntek a kapuból, megszűntek az ifjak énekelni.” Novák Sándor igazgató ur eltűnt a halál küszöbén át földi szemünk elől. És hónapokig, hosszú hónapokig tartott, mig halogatás, tologatás után rá tudtam venni magam, hogy megemlékeznék róla. Mert mi, az ifjak, lassan megszűnünk énekelni. Chicagóban, Sándor napján diáktársi szeretettel: SZATHMÁRY LAJOS akit Novák Sándor igazgató ur “Poci”-nak hivott. A PROTESTÁNS EGYSÉGTÁRGYALÁS Április 9 és 10-én egységtárgyalásba kezdett a methodista, episzkopális, az egyesült presbiteriánus és az egyesült keresztyén egyház. Egyhangú határozattal a következőket mondották ki: 1) A tárgyalásokat folytatni fogják. A legközelebbi összejövetel dátuma 1963 március 19., 20., 21. 2) Erre az uiabb tárgyalásra bevonják még a következő egyház- testeket: Disciples of Christ, Polish National Catholic Church és Evangelical United Brethren Church, a meglévő négy tárgyaló egyházon kívül. 3) Tanulmányozni fogiák a következő témákat: a lelkipásztorság bibliai és ősegvházi alapjai, a hitvallások eredete és jelentősége, az istentisztelet teológiájának újrafogalmazása, az ige és a sákramentomok viszonya.
