Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-05-01 / 5. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA A presbiter maga is pásztor. így volt ez Kálvin és Kanizsai idejében is. Mint presbiter hogyan pásztorolod a gyülekezeti tagokat, kicsiket és nagyokat? Kritikád furkósbotjával, mert te presbiter vagy, pallér vagy, hogy hajtsd a többieket munkára, de te nem akarsz dolgozni! Nem gondolod, igy csak elidegenited őket az egyháztól? A látogatás Kálvin és Kanizsai presbiterei látogatták a hiveket. Vájjon te látogatod-e presbitertársaiddal? Az Igében ez áll: “És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind.” (I. Kor. 12:26.) Gyülekezeted tagjai szenvedése, vájjon a te szenvedésed-e, fájdalma a te fájdalmad-e, szomorúsága a te szomoruságod-e, szegénysége a te szegénységed-e? Mert együtt kell élned, érezned, szenvedned, szomorkodnod a gyülekezeti tagokkal, mint saját családod tagjaival. Kálvin és Kanizsai presbiterei számontar- tották, hogy a hívek járnak-e a templomba? Élnek-e az úrvacsorával? Csak egy személy maradhatott otthon a házőrzésre. Vájjon jut-e eszedbe neked, hogy te ilyen értelemben is presbiter vagy? A gyülekezet és az Ur Jézus sáfára? A bűnösön, az elesetten, eltévelyedetten megesett-e a szived, mit tettél érte, te a presbiter? Az Ige világosan mondja számodra: “Tudd meg, hogy aki bűnöst térit meg az ő tévelygő útjáról, lelkeket ment meg a halálból és sok bűnt elfedez.” (Jakab 5:20.) Kálvin és Kanizsai presbiterei majdnem szentek voltak: kegyes, istenfélő, adakozó, bünt- gyülölő és kerülő emberek. Hogy állsz te ezen a téren? Vagy e már félszent vagy csak álszent? Ki vizet prédikál és bort iszik — mintahogy ezt ti szoktátok mondani reánk. Sok esetben igazsággal. A pap is presbiter, a presbiter is presbiter, nem gondoljátok, hogy az evangélium tiszta borát kell prédikálnunk és innunk, vagyis élnünk is?! Az engedelmesség Hogy vagy az engedelmességgel? A katona engedelmeskedik feljebb valójának. Az Igében ez áll: “Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test!” (I. Kor. 12:12.) Vagyis egységben engedelmeskednek. Engedelmességgel fogadod-e el más bölcs tanácsát és a magadét, a rosszat, nem akarod-e minden erővel a presbitériumra erőszakolni? A jó presbiter engedelmesen fogadja el a többség határozatát. De az egyháztagok is! A presbitérium, a népképviseleti egyház- kormányzat kiállta az idők viharát, jónak binak bizonyult, ma is. Csak egy hibája van, hogy inkább egyházkormányzási és pénzügyi, gazdasági bizottság, mintsem valódi, bibliai értelemben is vett presbitérium. Mert az egyházfegyelmezés — a katholikusok által tévesen értelmezett és gyakorolt “kulcsok hatalma” (Máté 16:19) az egész tanítvány csoportnak adatott s az Ur irta elő gyakorlási formáját (Máté 18:15-18) — teljesen kicsúszott a presbitérium kezéből. Fegyelem, rend, hitben való engedelmesség nélkül pedig nem igen van élet és jövő. Kötél nélkül széthull a kéve, Krisztusi fegyelem, istenes és vallásos élet nélkül elpusztul az egyház! Mi a zsinat-presbiteri egyházkormányzat népe vagyunk odahaza és itt is: jövőnk záloga és biztositéka a jó presbitérium. Milyen a jó presbitérium? A jó presbitérium A jó presbitériumot hivő, engedelmes, szolgálat és áldozatkész presbiterek alkotják. A jó presbitérium a gyülekezet pásztora; lelki és anyagi ügyeinek hü sáfára. A jó presbitérium az egymás terhét hordozzátok elvét vallja és gyakorolja — örömben, bánatban, szenvedésben, szegénységben egyaránt. A jó presbitérium jó pásztorként utánanéz és megy a nyájnak. A jó presbitérium: idege, szive az egyháznak, ma is Isten dicsőségére. Az egyház fönnmaradásának záloga és jövője: a jó, hitvalló, Isten dicsőségére élő és dolgozó presbitérium. VÁLASZ Nagy Károlyné, Amherst, Ohio. — Köszönjük hozzánk juttatott levelét, melyben édesanyját köszöntötte annakidején, amikor fényképét hazaküldte s versben kereste fel az otthoni családot. “Arckép köszöntő. Megérkeztem már a szeretett hazába, Egy levélre festve magam bemutatva. Rendes öltözetben lépek be hozzátok, Hogy a személyemet ti is meglássátok. Kedves Édes anyám és kedves Testvérek, Itt küldöm arcképem, talán megismertek. Édes anyám úgy nézz, mintha magam mennék, Becses hajléktokba ‘Jó napot!’ köszönnék. Magam nem mehetek, mert én messze vagyok, Köztünk az Ocean veri a nagy habot. Vájjon megösmersz-e kedves Édes anyám? Huszonhét év járt le az idők folyamán . . . Nézz a messzeségbe, ha látsz egy felleget, Azon is túl vagyok, értetek kesergek. De a mai napon hozzátok betértem, Fogadjatok mostan örömmel el engem. Én azért szivemből minden jót kivánok, Szüleim, testvérek, számos jó rokonok, És kedves barátaim bárhol s merre járok, Szivem érzelméből minden jót kivánok, Szerető lányod, Rozi.”
