Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-05-01 / 5. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA számított, jól lehet eltávolította a keresztyén- ségtől, de azok a tudományos kutatásaik során nem csak a sok felfedezést teszik meg, hanem ISTENT IS MEGTALÁLJÁK! Régen agyonverték azt az embert, aki azt merészelte állítani, hogy mozog a föld. De az is vérpadra, vagy máglyára jutott, aki az Isten-hitet vissza akarta bibliai alapra vinni. Hatalmi szóval, erővel uralomra jutott vakhit nem állíthatta meg a tudományt, de saját maga felett is ítéletet kért, senki mástól, magától az Istentől! És most azoknak óriási száma, akik az évszázadok vajúdó malomkövei közül az uj világban műszaki eszközökkel lendülnek magasba, annyival különböznek majd a régi mennyei látóktól, hogy Isten velük eme utón Iá tatja meg földi ember számára a mennyet, ami végeredményben szinte mindegy, mert ISTEN ÍGY fejtette meg magát, mit már sem szellemi, sem anyagi utón újra szét nem rombolhatnak! S végül egy lényeges valami, hogy régen csak nagyon kevésnek adta meg Isten a látást, jövőben millióknak jut részül, mi nagy fontosságú lesz az újkori hitélet és meggyőződés kialakulására. Némethy László EMBER CSINÁLTA ERKÖLCS Irta: Réthy Lajos (Los Angeles, Calif.) Mikor mi, tékozló fiuk, számadásra hívjuk önmagunkat, kutatjuk, hogy hol is kezdődött? Mi diákköri pesti okosok jobban tudtunk mindent mindenkinél. Az intelligencia első fokmérője volt az isten tagadás. Amikor a vallásellenes könyveket búj tűk, nem azt kerestük benne, hogy a közel kétezer éves keresztyénség mi jót tett az emberiségért, hanem hogy mit mulasztott el. És a gáncsolás bölcsészeié veszedelmes zsákutcába vezet. Kezdődik ez azzal, amikor egy tulokos generációnak ósdivá válik a tízparancsolat. Abban az időszakban még senki sem mert erkölcstelen lenni. A tízparancsolat megreformálása is a jobb erkölcsiség ürügye alatt kezdődött. Lázas fejű fiatalok sikamlós útja volt az, amely a jelenhez vezetett. Amint az ember hozzányúl az Isten alkotta erkölcsi törvényhez, akkor indul meg az erkölcsi bomlás. Mert az ember által formált törvénynek ember formája van. És az első merész lépés után, amikor az ember a gondviselés rendjébe avatkozik, újabb lépések következnek. Ne ölj, mondja a tízparancsolat. Csak burzsujokat, mondja a kommunista javított kiadás. Azután tovább siklik. A bővített kiadásban már újabb bűnöző típusokkal találkozunk. Trockista, Titóista már egy kalap alá kerül az osztályellenséggel. És mind akasztani való. És a javított kiadás végeredményben lelopja rólunk a szemfedőt. És amint a tékozló fiú a hosszú sikam- lón elér a feneketlen örvény szélére, csak két kiútja marad. Vagy beleiül az árba. Vagy marad elég bátorsága arra, hogy visszatérjen ahhoz a keresztuthoz, ahonnan a rossz fordulóra tért. Az ember csinálta erkölcs legfőbb veszedelme az, hogy a másik ember a saját céljára megváltoztathat minden ilyen törvényt. A végén pedig csak a meztelen erőszak marad az emberi társadalom korlátjaként. És a modern technika minden gyilkoló eszköze birtokában az erőszak bölcsészeié az emberiség kiirtását vonná maga után. Mennyivel könnyebb lett volna a sikamló kezdetén fékezni a száguldó hamis bölcseletet, mint annyi balforduló után csüggedten, fáradtan vissza cammogni oda, ahonnan elindultunk. És számot adni az itélőszék előtt arról, hogy mit is tettünk egy hosszú tevékeny élet során. Mit építettünk kártyavárakon kívül? Mibe is fáradtunk annyira bele? MIRŐL IRT A REFORMÁTUSOK LAPJA 60 ÉVVEL EZELŐTT? “Hát az itteni hazánkban hogy ünnepük meg a vasárnapot legtöbben? Itt még jobban kialudt a keresztyén érzés több ember szivéből, mint odahaza. Egyik oka az, hogy kevesebb a gyülekezeti hely, ahová összejönnének olykorolykor; a másik pedig az, hogy soknak jobb módja van a világi élet dobzódásaihoz, mint odahaza s a lelki életre mit sem gondol és sok azt tartja, hogy csak a templomban való összejövetel kedves Istennél, sőt ha akad néhol kettőhárom a háznál, kik énekelnek, sok része nevetségesnek tartja. Itt sem ünnepük meg az Urnák napját jobban, mint odahaza, mert vannak helyek, ahol kényszerítve vannak a munkára, akinek pedig volna ideje templomba menni, beszerzi még szombaton a vasárnapi inni valót s reggel, amikor az Istennek hálát kellene adni az éjjeli nyugalomért, már járja az üveg, később megkezdődik a nóta, haszontalan beszéd, olykor-olykor káromkodás, sőt néha verekedés. Helyesen van-e ez keresztyénnek? ítéljétek meg, kik nem tartoztok azok közé és intsétek őket; ha nem használ vessétek meg.” (Reformátusok Lapja, 1900 dec. 5-iki számból)
