Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-04-01 / 4. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA MIRŐL IRT A REFORMÁTUSOK LAPJA 60 ÉVVEL EZELŐTT? A KÍNAI KÉRDÉS. A kinai béketárgyalás egy lépéssel előbbre haladt, amennyiben a császár megígérte, hogy a lázadás vezetőit meg fogja büntetni, oly módon, hogy a legfőbbet közülök Tung generálist degradálja, Tuan Lan herceg száműzetik, Chuang és másik kettő pedig ön- gyilkosságot kövessen el, kettő pedig lefejeztetik. A BlTR HÁBORÍT. Angliában a múlt héten nagy volt az öröm a búr harctérről érkezett kedvező hírek felett. Azt hiresztelték, hogy Botha megadta magát s hogy a DeWet seregét széjjelverték. Ez a hir nem felel meg a valóságnak, mert e hó 3-án DeWet megvert egy angol sereget és 80 angol katonát foglyul ejtett. Érdekes, hogy a Franc tábornok lovassága, mely a burok üldözésére volt kiküldve, lovasból gyalog katonává lett, mert a nagy üldözésbe minden ló elpusztult. HÍREK A JUGOSZLÁVIAI REF. KERESZTYÉN EGYHÁZ ÉLETÉBŐL A Jugoszláviai Református Keresztyén Egyháznak 30 ezer tagja van. Az elmúlt novemberben Pacséron megtartott zsinati gyűlésük alkalmával a helybeli gyülekezet tagjai látták vendégül a résztvevőket. Az élelmezéshez szükséges anyagot összeadták: 246 kg. tisztalisztet, 279 kg. kenyérlisztet, 177 darab tisztított baromfit, 26 liter tejet, 36 kg. cukrot, 165 kg. krumplit, 500 tojást, 20 kg. zsirt, zöldséget, káposztát, 20 liter bort, 50 liter szódát és 54,040 dinárt készpénzben. Azonkivül az asszonyok készitették otthon a süteményeket, esténként csigát sodortak. Önkéntesek végezték a főzést, felszolgálást. A presbiterek a sátorveréstől kezdve a zsinat utáni takarításig minden munkában résztvettek. Az egész gyülekezet egy szívvel, egy lélekkel buzgól- kodott, hogy a zsinaton minden a legékesebb rendben menjen végbe. Az 50 lelket számláló Torzsa-Szavino-Solo gyülekezet templomát évek óta használják a német, magyar és szlovák evangélikus és görögkeleti szerb testvérek is, ami szép megnyilvánulása a ma különösen időszerű és áldásos ökumenikus gondolatnak. A 64 lelkes cservenkai gyülekezel az év végén ünnepelte fennállásának 175-ik évfordulóját. Templomukat az evangélikusok is használják. Az elmúlt esztendőben az egyház lelkésze nem tudott presbitériumot alakítani a hívek táborából. Útmutatásul Csele K. Islván püspök az apostol szavait idézte körlevelében az egyháztagoknak: “A balgatag vitatkozásokat kerüld és a civakodást, mert haszontalanok és hiábavalók” ... és “a szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig távoztasd el. Hanem gyakorold magadat a kegyességre.” ÉVEZREDES ANYAI ÖLELÉS EGY RÉGÉSZETI LELETMENTÉS MARGÓJÁRA A falu végén van egy domb, mely alig emelkedik ki az Alföld tengersik vidékéből. Ide járnak homokért az emberek. Ki-ki ott vájja, ahol éppen éri. A rókáknak is itt van a hadiszállásuk, innen járnak a faluba zsákmány után. Barlangjuk előtt csontok heverésznek. Felveszek néhány csontot és megdöbbenéssel állapítom meg, hogy az egyik emberi, a másik pedig lócsont. A rozsdás vasdarab meg lovasnyereghez tartozó kengyelvas. Kapargálok a homokban tovább. Zöld színűre oxidálódott tarsolylemez bújik elő. Máris tisztul a kép előttem: ember, ló, tarsolylemez . . . esetleg honfoglalás korabeli maradvány is lehet . . . Beszaladok a faluba a telefonhoz, felhivom a múzeumot s kérem, hogy jöjjenek ki a helyszínre. Lehet, hogy temetőre találunk. Nem csalódtam. A régészek helybenhagyták feltevésemet. Valóban honfoglalás korabeli ősmagyar temetőt találtunk. Az első lelet csak nyomravezető volt a többihez. . . . A második sírban egy asszony csontváza feküdt. Lábára volt fektetve egy lókoponya, lólábszárcsont, nyereg, zabla, kantár, aranyozott díszítésekkel. Lassan halatunk tovább. Hetek teltek el a finom és aprólékos kibontással, mig elérkeztünk a koponyáig. A csizmától a gyöng}^- diszitéses ingnyakon át a fülbevalóig minden ezer esztendő távlatát árulta el. Most került sor a jobb kar kibontására. Ezüstkarpereces karjával ölel magához az asszony valakit: gyermekét. Áhitatosan emelkedünk fel mindnyája. Akarva, akaratlanul, leemeljük fejünkről a kalapot, kezünk pedig összekulcsolódik a csendben. Anya és gyermeke . . . összeölelkezve a föld porában. Eggyek voltak valamikor s újból eggyé ölelkeztek ezer esztendőre. Nincs nevük, nem ismeri őket senki. Nincs fej fájuk. Nem tudunk róluk semmit, csak azt, hogy itt élt valalmikor, nagyon régen egy anya és gyermeke. Szerették-e őket? Szenvedtek? Betegek voltak? Ellenség áldozataivá lettek? Nem tudhatjuk . . . De egyet tudunk: Az anyák még a sírban is átölelnek. Ma már a Nemzeti Muzeum őrzi a ritka leletet. FA LÁGY I LÁSZLÓ, Tiszanána "Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel, a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél." (I. Tim. 5:8.)
