Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-04-01 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 MAGYAR TIMOTHEUSOK (A Református Munka Múzeumából) Két mintás puha papír fekszik előttem . . . Öreg tapéta darabok. Ma már múzeumba kívánkoznak. Kétezer esztendővel ezelőtt Pál apostol két levelet irt Timotheusnak, az ő “igaz fiának a hitben”. Közel érezvén “elköltözése idejét” tanácsokkal fordult a lelkes, fiatal prédikátorhoz: “Lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik (az emberek), hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat ... Az igazságtól elfordítják az ő fülöket . . .” “Lesz idő” — mondja emberismerő józan ANYÁNAK CSENDES ÜZENET Gondolj rám, ha szőkén ég a lámpa és tetőnkön halk eső kopog. Régi esték ize csurran számba, én irok s te ingem foltozod. Vacsoránk a kályhán már melegszik, békésen terül szét jó szaga. A mai nap lábunk alatt fekszik, szélét rágja már az éjszaka. Szótlan motozunk, szól az eső, nyomában tipeg a gondolat. “Még egy sor. Pont. Gondolatjel. Vessző '‘Hol lyukas még? jaj, a gombokat!” Vacsora után te olvasol még az újságból és én megfogadom most is magamban, mint annyi estén: ókuláréd megcsináltatom. Te sem felejtesz pár-pár jótanácsot éjszakára s dobsz a tűzre még s varródobozoddal és a vásott szemüveggel csendesen kimégy. Sir a parázs, a fa lángja sánta, még erőre kap és fellobog . . . Gondolj rám, ha szőkén ég a lámpa és tetőnkön halk eső kopog. bölcsességgel a prófétalelkü apostol. Nem húz határokat, nem ad rögzíthető korképet, nem mond helyet, évet . . . “Kérlek azért az Isten és Jézus Krisztus színe előtt . . . hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketüréssel és tanítással . . .” Az első Timotheus óta megszámlálhatatlan sok uj Timotheus olvasta ezt a féltő aggodalomból és lángoló hitből született apostoli intelmet. Megfordítom a két mintás papírlapot. — Olvasom a szöveg végén: “HOLZMINDEN MAGYAR KÓRHÁZTÁBOR ... Az 1946 junius 4-én elhangzott bibliamagyarázat után.” Történelmi dokumentum ez az evangéliumi irásmagyarázás terebélyes családfájáról. Református újság, mely az alkalmatlan idők alkalmairól tesz bizonyságot. Modern tragédiákat élő, menekülő életek, álmokat temető lágerlakók, napi kenyerükért, szeretteikért reszkető honfitársak számára íródott. A mai kor emberéhez, a mai korszellem tudatában, mai hangon szól. Komolyan, célegyenesen, a missziós elhivatottság bizonyosságával: “Iste nevét indirekt módon egész életünkkel dicsérhetjük akkor, ha gondolataink, szavaink, cselekedeteink előtt az IGAZSÁG ELŐJEGYZÉSE áll . . . Ez az előjegyzés csak ott és csak akkor van meg, ahol és amikor ISTEN NEVE VALÓSÁG ÉS SZENT ... Ez a meg- állapitás érvényes külön-külön és egymáshoz való viszonyukban a gondolatra, beszédre, cselekedetre . . .” És világított az “előjegyzett igazság” sugár- kévéje. Mutatta az útirányt a csüggedés partján bolyongó, tanácstalan magyaroknak. Olyan időben, amelyről Pál apostol beszélt, amikor az emberek “saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat.” Nem volt otthon, nem volt templom, nem volt irópapir az összeomlott Németországban ... de voltak Timotheusok. Orth Győző, a brit zóna egyik szerény magyar lelkésze nekiindult a romokban hevert városoknak, üzleteknek . . . régi tapéta-tekercseket szerzett és ezeket felszeletelve hamarosan útnak indította a papiros tiszta oldalára nyomtatott bibliamagyarázatokkal a nyugatra menekült magyarok első református újságjainak példányait. Amint a parányi mustármag óriási fává terebélyesedik az Ő “minden egészséggel látogató ege” alatt, úgy gyarapodott a tapéta- újság olvasótábora és egy szép napon belőle nőtt ki a Szigethy Béla lelkipásztor által KERECSENDI KISS MARTON
