Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-04-01 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 A. történelmi kálvinumus nyomdokain: református gyülekezeti építés szolgálatában LELKÉSZI JELENTÉS AZ 1960-IK ÉVRŐL . . rendeld el házadat . . (Ésaias 38:1) A prófétai szó kemény parancs volt Ezékiás királyhoz: tedd rendbe házadat, intézd el dolgodat, mert eljött az időd. Megfáradt a király harcokban, küzdelmekben. Az asszír seregek fenyegető betörései, a kis népek aggodalmaskodó babyloni követekkel cselszövő ármányossága, népének, szegény elesett népének vergődése, Esaiás próféta vaskeze, a vallásos reformok egész sora . . . egy embernek, még ha az viszonylag fiatal ember (30 év körüli) is, legyen az Isten-félő király, sok, túl sok volt . . . Betegség, hirtelen-vészes betegség verte le erejét. Kelevények, fekélyek rontották testét, lelkét. Hogy aztán imádságban kifakadt a király, őszinte panasszal, hogy Istene előtt igy mert imádkozni: “Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel és hogy a mi jó előtted, azt műveltem!” És sirt Ezékiás keservesen. Ez az imádság mutatja, hogy ez a király kemény hitü, alapjában véve derék ember volt ... Jó végig menni a történeten. A próféta az Ítélet Igéje után a gyógyulás örömhírét hozta . . . Hogy jel is volt: a napóra garádicsán az árnyék tiz fokkal visszament és még 15 esztendeig kegyelmi éveket élt a király, aztán a Szentkönyv szerint “és elaluvék Ezékiás az ő atyáival”. (II. Kir. 20:21.) Az ebben a történetben szóló Igének van egyéni alkalmazása is számunkra. Bizony okos ember az, aki rendben tartja a saját házát. Van az Ujtestamentomnak is komoly intése, Pál apostolnak szigorú tanítása, hogy püspök, egyházi felügyelő, tisztviselő nem lehet az, aki saját házanépét nem tudja rendben tartani. (I. Tim. 3:1-6.) De most, mint gyülekezet állunk az Ur Isten előtt . . . s bizony mi imádságunkban nem mernénk ezékiási merészséggel igy szólni, hogy hűséggel és tökéletes szívvel jártunk az Ur előtt és csak azt cselekedtük, ami jó volt az Ő szemei előtt. Mégis az a mi hitünk és reménységünnk, hogy az Ur Jézus Krisztus, a Heidelbergi Káté tanítása szerint, királyi, főpapi és főprófétai hármas tisztségében és a Lélek esedezik miérettünk és megbátorit minket . . . hogy mi is megtettük a magunk részét. Hiszen mi is az Egyház népe vagyunk, Isten népe. Isten általános és különös kegyelmének áldásaiból mi is kérünk. Részt kérünk a Jézus Krisztus által szerzett javakban. A Szent Lélek munkáját mi közöttünk is végzi a kegyelmi eszközökkel. A Lélek gyümölcséből mi is kaptunk hit- bizodalmunk befogadó képessége szerint. Most mi, mint a Homesteadi Első Magyar Református Egyház, mint gyülekezet, vállaljuk az Igét: “RENDELD EL HÁZADAT!!” Ha valaki megkérdezné tőlünk: “ki fia, kik vagytok?” — legtöbben azt mondanánk: “mi magyar amerikaiak, amerikai magyarok vagyunk. Az Osztrák Magyar Monarchiából, a csonka országból, az utódállamokból jöttünk.” Még a fiatalok is elmondanák, hogy magyar származásúak. Ha meg aztán azt kérdeznék: “milyen vallásuak vagytok?” — most már az egész gyülekezet, még a fiatalok is azt mondanák, azt felelnénk: “mi reformátusok vagyunk, magyar reformátusok, ennek a gyülekezetnek tagjai. Az utolsó három esztendőnek kemény munkás eredménye az, hogy ezt most már nemcsak szóban valljuk, hanem mint gyülekezet, egy gyülekezet, fiatalok és öregek: református gyülekezeti életet élünk. Persze, hogy mindnyájan református keresztyének szeretnénk lenni . . . Azonban ebben a nagyhangú és még nagyobb vallásu világban mi érezzük, hogy Kálvin János komoly figyelmeztetése, Ravasz püspök által frappánsan valahol megfogalmazva s a mi nyelvünkön érthetően elmondva igaz: lassan a testtel, térj magadhoz ember! A keresztyén élet utján csak lépésben lehet haladni. S ki tudja, hogy még életünk végén is nevezhetjük e magunkat és milyen értelemben nevezhetjük magunkat “keresztyéneknek”? S amikor igy megvalljuk, hogy kik vagyunk: reformátusok ... és megmondjuk, hogy igyekszünk református keresztyének lenni, akkor már könnyebb a számot-adás. Az Igét is jobban értjük: “RENDELD EL HÁZADAT!” TAVASZ KLÖTT A fák az égre nyújtják mezillen karjukat, "Ruházzatok fel minket!" kérik a mennyeket. "Adjatok bő ruhának lobogó lombokat, húzzatok ujjainkra zöld selyem keztyüket." A domb görbítve hátát sütkérez a napon és szól: "Tavaszi tarka ruhámat megkapom, zöld bársony lesz a vállam, tollas a kalapom virágos fák tollával tollas a kalapom." A fázós öreg föld is uj ruhájára vár s fázón repül az űrben, mint egy vedlett madár, szeretne napanyjához közelebb szállni már s meleg ölébe bújni, mint egy vedlett madár. BABITS MIHÁLY
