Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-03-01 / 3. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA NAGYHETI "Imé felmegyünk Jeruzsálembe . . (Lukács 18:31) Ez a felmenetel kifejezés nemcsak általános szólásmondás, amilyet a magyar vidékiek is használnak, amikor azt mondják, hogy “felmennek” Budapestre, hanem valóságban felfelé menetelt, néhol egészen felfelé kapaszkodást is jelentett a Jeruzsálembe vezető ut. Az elbeszéléskor Jézus a Jordán völgyében van — Jerikó maga a völgy déli végében terült el — és ez a hely közel 400 méterrel van a tengerszint alatt. Innen Jeruzsálem mindössze 22 km. távolság, de 1,100 métert emelkedik. Három meredek lépcső- zetet kell megmászni az utazónak, amig odaérkezik. Jeruzsálem Jézus korában Jeruzsálem Jézus korában négy részből, ahogy ma mondanánk, négy kerületből állt: Előváros, Templom, Felsőváros és Alsóváros. A Golgotha városon kívüli rész volt. Jézus korában hetekkel előbb készült a zsidóság Husvét megünneplésére. Az utakat és hidakat megjavították a téli esőzések után. Minden évben ujra- festették a sírokat. A fehérített sirok jelezték, hogy közel Husvét ünnepe. Fecskék röpködtek mindenfelé. Az év első hónapjaiban szinte megtöltik hangos lármájukkal Palesztina levegőjét. Pálmaág — a szabadulás jele (János 12:13) A pálmaágnak (baia tón foinikón) nagy jelentősége volt az ünnepségek idején: a szabadulás, a megváltás nemzeti szimbóluma volt. Már a Krisztus előtti századokban is. Például, mikor Makkabeus Ju- dás fölszabadította Jeruzsálemet és újból felszentelték a templomot, elrendelték a hanukkáh-ünnepet: ezt is a sátoros ünnepek módjára, pálmaágakkal kellett megünnepelniük. Pálmaágakat vittek magukkal akkor is a diadalmenetben, amikor Makkabeus Simon foglalta vissza Jeruzsálemet a szírektől, stb. Nyilvánvaló, hogy a hozsannázó emberek hamis politikai váradalmaktói telt lélekkel mentek Jézus elé, Benne a Makkabeusok egy utódát, vagy éppen azt a “messiást” várták, aki szétüt majd a pogányok között és felállítja a zsidóság világbirodalmát. A “hósiá-náh” (hozsánna) héber szó, azt jelenti: “Szabadíts meg!” A Templom Salamon templomának építését Kr. e. 966-ban kezdték meg s hét és fél év múlva ajánlották fel az Urnák. A múlt században megtalálták Salamon földalatti kőbányáit Jeruzsálem alatt. Különös fehér lágy kő van itt, amely lágy mig formálják. S a levegőn hamar megkeményedik. így értjük meg a templom- építésről szóló bibliai leírásban, hogy a templom olyan kőből épült, melyet már kifaragtak és az épülő ház környékén nem lehetett hallani kalapálást. — (I. Kir. 6.) A salamoni templomot Heródes bővitette ki és ez a munka Jézus életében is tartott. A templomot éjjelenként őrség őrizte. Ha valaki éjnek idején az Olajfák hegyén állt, láthatta a csendbe burkolt várost, ahol egyetlen vörös fény égett, a fehér terraszok közepén, ott, ahol az égőáldozatok oltárán éjjel-nappal lobogott az öröktüz. A zsidó templom három részre tagolódott: pogányok udvara, szentély és szentek szentje. Az utolsó magasabb helyen állt a környező udvarok felett, közepén a sziklával, mely valamikor Ornán szérűje volt. (I. Klón. 21.) "Jézus kiűzte a templomból, akik adnak és vesznek abban . . (Lukács 21:45) A jelenet a “pogányok udvarában” játszódott le. Itt árulták mindazt, ami az áldozatokhoz szükséges volt. Hibátlan, áldozathoz alkalmas állatok, ökrök, juhok és galambok éppen úgy kaphatók voltak, mint az ital- és illatáldozathoz szükséges szerek. Ugyanitt álltak a pénzváltók asztalai is, ahol a különféle pénzeket váltották be palesztinai pénzre. Különösen az áldozati állatokkal való kereskedés fejlődött ki hatalmas üzletággá és fokozta egyes főpapok jövedelmét, megbotránkozást keltvén mindazokban, akik a templomot Isten házának és az imádság házának tartották. "A Golgotha nevű helyre . . (Márk 15:22) A Golgotha szó arám nyelven koponya, vagy sziklafennsik-ot jelentett. A törvény értelmében a városon kívül kellett lennie, mint kivégzési helynek. A Golgotha fekvése bizonytalan. Amikor Had- rián császár (76 — Kr. u. 138) leverte az utolsó zsidó támadást, egész Jeruzsálem romokban hevert. Császári parancsra megkezdték az újraépítését, neve Aelia Capitolina lett. A hagyomány szerint az uj városban Vénusnak is emeltek templomot és ezt a császár parancsára a Golgotha helyére építették, hogy ezzel megszentségtelenitsék a keresztyének számára olyan szent helyet. 325-ben a niceai zsinaton Macarius, jeruzsálemi püspök szóvá tette Konstantin császár előtt a szentségtörést. Ő lebontatta a pogány templomokat, szobrokat és a szent sir körül uj templomot építtetett. Innen fel lehetett menni a Gol- gothára, ahová drágakövekkel ékesített hatalmas keresztet állíttatott és a kereszt mögé bazilikát építtetett. Azóta ez a hely sok vihart, tűzvészt, háborút ért meg, a templom sokszor elpusztult, uj templomváros épült a régi helyén. Az újabb kutatások szerint a várostól nem messze északra, közel a damaskusi kapuhoz lévő, koponya alakú domb lehetett a Golgotha. Maga a Golgotha név eredete sem tisztázott pontosan. A magyar nyelvben sokszor Kálváriát mondanak Golgotha helyett. Ez a szó Lukács evangéliuma Vulgata-forditásából származik, a latin eredeti annyit jelent, mint “csupasz koponya”. "Megfogván őt, elvezetek . . (Lukács 22:54) A következő sorrendben történt “Jézus pere”: 1) Jézust elfogják és a főpap házába viszik, ahol Annás, a főpap apósa előtt kihallgatják. 2) Átviszik Jézust a főpapi palota másik részébe, ahol Kajafás főpap és a főtanács néhány tagja előtt még az éjszaka megkezdődik az első tárgyalás. 3) Korán reggel van
