Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-03-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Dr. Fred Hoskins és Dr. James E. Wagner A UNITED CHURCH OF CHRIST TÁRSELNÖKEINEK KÖZÖS NYILATKOZATA Nagy érdeklődéssel és elismeréssel olvastuk a Blake-Pike féle egyesülési tervezetre vonatkozó javaslatot, amely szerint a United Presbyterian Church és az Amerikai Episzkopális Egyház meghívná a United Church of Christ-ot és a Methodista Egyházat az előkészületek megtételére. Nyomós okaink vannak arra, hogy tapasztalatból tudjuk az ilyen tervezés értékét, amely tultekint a történelmi felekezetek határvonalain, annál is inkább, mert hiszen a United Church of Christ az első példa az Egyesült Államokban, ahol egy ilyen egyesülés végbement, két történelmileg különböző hitvallási, politikai és kulturális hagyománnyal rendelkező egyháztest között. Nem szólhatunk hivatalosan, vagy végérvényesen a United Church of Christ nevében, de arról minden egyházközösséghez tartozó keresztyén testvérünket biztosíthatjuk, hogy amennyiben egy ilyen közös meghívást kapnánk, azt a United Church of Christ Egyetemes Zsinata a legmesszebbmenő figyelem és meggondolás tárgyává tenné. Mi tudjuk, hogy népünk nemcsak egyesült egyház, hanem egyesitő egyház is akar lenni. Úgy a közvélemény, mint minden amerikai keresztyén ember tudja, hogy noha a Blake- Pike féle javaslat értékéhez kétség nem férhet, mindazaltál, annak megvalósulása, vagy éppen a kezdő lépések megtétele nem történhet meg máról holnapra. Legalább négy esztendőre lesz szükség ahhoz, hogy mind a négy, szóbanforgó egyház megtehesse az alapvető, döntő intézkedéseket. Jelenleg a United Church of Christ-nak, minden figyelmét az International Convention of Christian Churches (Disciples of Christ)-tal való tárgyalásaira kell irányítania, melyek akkor válnak majd aktuálissá, amikor Alkotmányunk és Szabályrendeleteink törvényerőre emelkednek és nekünk minden okunk meg van arra, hogy errevonatkozólag a ránk következő júliusban (1961) tartarndó Harmadik Egyetemes Zsinatunk egy Kiáltványt fog közzétenni. Ebben az esetben a Disciples of Christtal a tárgyalások 1961 őszén, minden valószínűség szerint meg fognak kezdődni. Ez azt is megmagyarázza, hogv miért szeretnénk azt, hogy a Blake-Pike féle javaslatok ne csak a négy jelenleg létező egyházközösségre vonatkozzék csupán, noha a négy egyház által kidolgozott alapelvek és tervek létrehozása után mások is meghívhatok lehetnének. A Disciples of Christ-nak a tervezés stádiumáAZ ÉLŐK ÉS A HALOTTAK TÓTH JUDIT VERSE Ók egyre jönnek, visszalarihalallan tolonganak, merev folyamba gyűlnek, tornyosulnak csomókban, itt meg ott, egyformák, mint a téglák, földszintiek, s mint az elvermelt krumpli, kopaszok. Mit kezd velük az élő? Mit akarhat? Az arcukat, elernyedésüket miféle kráterekből ássa ki? Kergetné vissza őket. Itt maradnak. Lélegzeni akarnak, látszani. Csupasz tolongás. Enni-inni kérnek, és karokat, és arcot, lépteket. A végtelenért csak egy szobasarkot, csak pár napot az öröklét helyett. Lassan megtömnek minden szögletet. Ellepik életünket. Benne laknak. Napi kenyerünkbe beleharapnak, elnyüvik ruháinkat. Mint a padló dobognak. S átlátszóak, mint az ablak. Bottal kergetjük őket. Itt maradnak. Hát mit kezdjen az élő? Menekülne. Vagy eléjük áll. Bosszulják meg, üssék. Pusztulni próbál. Nem tágítanak. Fegyvertelen marad a keserűség. S a hús megőrzi önmagát, ha partot átszakadna is, veretlen csapkod, zihál az élet idebenn. Önönmagát hajszolja, visszatartja. S a dühödt lüktetésben legbelül örökös lesben áll a figyelem. De sikos a való. S még síkosabb az ő haláluk. Mit tehetne az öt érzék, a csont, a hús, az elme? Most ő tolong. Vadul körüllolongja a halálukat, méri, tapogatja, eleven kupacokban rátapad. S ha végül enged, s értelmét mutatja, sisteregve ráforr, beléharap, s megnevezi mozgással, szomjúsággal szóval, kővel, anyaggal, önmagával az igazságot minden, ami él. És felragyog csontokban, idegekben, e belső horizonton, hol kövér sejtek redői fogják, idebenn, hol bő véráramok esői mossák, felragyog a megismert azonosság, az ő halálukból ragyog fel és kimondja: maradjon tiszta, aki él. ból való kihagyása különösen sajnálatraméltó lenne, nemcsak azért, mert ez az egyházközösség történelmileg van elkötelezve a keresztyén egység ügyének, de azért is, mert ez szellemében és eredetében kiváltságosán amerikai, amit a négy említett egyház egyikéről sem lehet
