Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-02-01 / 2. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA az Isten segitségét és áldását az összejövetelekre és résztvevőkre. A gyülekezet, jobban mondva a hallgatóság a legérdekesebb és legváltozatosabb. Sokan mennek oda csodát látni, mások kíváncsiságból, sokan azért, mert hallottak már az Ur Jézus Krisztusról, mások meg ezért, mert még soha sem hallottak róla. Némelyek, akik csak betévednek a tömeggel, hangosan beszélnek, a gyermekek sírnak s ezen a hangzavaron keresztül átszürődik a csodálatos valóság, hogy “úgy szerette Isten a világot, hogy az O egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Néha a legnagyobb csendben, mikor valaki hangosan imádkozik, bekiált egy erős hang és hívja a feleségét, ki csak betért az imaházba pár percre, de odafeledkezett. Sokan csak megmelegszenek az imaház füstölő kis kályhája mellett, azután csoportostól állanak fel és elmennek. Napról- napra változik a hallgatóság, de vannak visszatérők is, akiket ott lát az ember minden nap, ismerősök lesznek, barátkoznak, keresnek valamit, közösséget. Csodálatosan látja az ember a Lélek titkos munkáját minden emberi akadály és a világ lármáján keresztül is. A hét végére rendszerint leszürődik egy kis csoport, akik bejelentik, hogy szeretnének többet hallani arról a Krisztusról, Aki olyan csodálatos s Akinek békessége, megbocsátó kegyelme és szeretete fogva tartja őket. Szeretnék megismerni azt az Ur Jézust, Aki egyedül képes csak az uj öltözet mellett uj szivet adni és az uj szivén keresztül UJ ÉLETET. Babos Sándorné “MENEKÜLT ÉV” Az Egyesült Nemzetek Szövetsége “Menekült Év”-nek proklamálta az elmúlt esztendőt. Hetvenhat ország csatlakozott a mozgalomhoz, hogy segítségére siessen 15 millió menekültnek, akik barakokban és lágerekben élnek óriási szegénység és nyomorúság közepette szerte a világon. Nagyon sok anyagi és lelki haszonnal zárult a “Menekült Év”. Azonban ahelyett, hogy ezeket az eredményeket osztályoznánk és felsorolnánk, szükségesebbnek ítéljük olvasóink figyelmét a még mindig fennálló problémák felé irányítani egypár adat közlésével. A “Menekült Év” elmúlt, de sok-sok szerencsétlen menekült sorsa korántsem oldódott meg: Európában 90 ezer hazátlan, köztük kb. 31 ezer kisebb-nagyobb mértékben nyomorult ember él még mindig bizonytalanságban és állandó letelepedési engedély nélkül. Az exotikus Calcuttától nem messzire 3 millió 500 ezer pakisztáni menekült tengődik napról-napra. A velük kapcsolatos problémák, óriási számuknál fogva állandóan szaporodik. A Hong Kongba menekült kínaiak közül több mint egy milliónak még ma sincs lakása, munkája. Erkélyek, árkádok szélvédte oszlopai mögött, kikötött halászhajókban és hegyoldalakban vájt barlangokban laknak. Táplálékukról jótékony intézetek gondoskodtak, amennyiben lehetőségeik megengedik. Észak-Afrikában vagy 200 ezer algériai menekült sorsa vár elintézésre. Másik állandó probléma az arab menekültek helyzete. Az észak Indiába menekült tibeti csoport helyzete aránylag a legkielégitőbb. ★ ★ ★ “Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?” Gondoljunk a hidegháború, az emberi hatalomvágy és gonoszság áldozataira . . . Segítsük őket továbbra is. “A boldogság, melyet e világon élvezhetünk, sokkal kevésbbé függ attól, miként viselik magukat irányunkban mások, mint inkább attól, mint járunk cl mi magunk mások irányában.'’ —- Eötvös.
