Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-02-01 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 Alkoholizmus Amerikában Az alkoholizmus Amerika legnagyobb egészségügyi problémái között a negyedik helyet foglalja el. Nyolc millió alkoholistáról számol be a legutóbbi statisztika, amelyik szám évenként kb. 450 ezerrel szaporodik. “Feltétlenül drasztikusan elferdült az amerikai nép Ítélőképessége az élet valódi értékeit illetően, amikor úgy pusztulnak el milliószámra emberi életek az alkoholfogyasztás miatt, hogy a nemzet fel sem szólal erőteljesen ellene” — mondotta Dr. A. C. Ivy professzor nemrégen az alkoholizmus elleni szövetség washingtoni nagygyűlésén a jelenlévő amerikai tudósok, tanítók és lelkészek előtt. Erős összefogás és hathatós törvények hijján egy-egy lelkiismeretes csoport aggódik csak. Komoly üzeneteik, prófétai intelmeik azonban elvesznek a társadalmi élet hangos zavarában. Ugyanakkor évenként legalább 20 ezer uj halálos szerencsétlenség történik Amerika útvonalain az ittas autóvezetők hibájából kifolyólag. Véletlen autószerencsétlenség, vagy gyilkosság egy ilyen baleset? S hol kezdődik a gyilkosság? . . . Az egyik pálinkagyár például az elmúlt esztendőben, Apák napján, 143 újságban közel 24 millió emberrel, feleséggel, gyermekekkel próbálta elhitetni, hogy a “legférfiasabb” ajándék az apa számára egy üveg ital. Az üzleti forgalom emelése s a pénzszerzés láza a leg- hipokratább szólamokat festi a neon-fényes hirdetőoszlopok és a vastagbetüs újsághirdetések ezreire. Ugyancsak egy másik ismert cég szólama: “Az előkelő, kiváló férfi viskit iszik.” Külön félelmetkeltő látni, hogy a kép-hirdetések alakjai között egyre több a nő. A “férfias férfi” s az “előkelő” apa fogalmába már eredményesen belecsempészték az ital használatát. Most az anyákon, a nőkön van a sor? . . . S hihetetlennek tűnjön bár, de az igazság az, hogy nemcsak világi társaság foglalkozik hivatásszerűen ilyen lélekromboló üzlettel, hanem például a Christian Brothers nevű “előkelő” és közismert pálinkacég egy kaliforniai szerzetesrend fennhatósága alá tartozik. Ma már olyan végtelenül kificamodott a köznép ízlése Amerikában a lelkidolgokkal kapcsolatban is, hogy olyan vallásos természetű, örömhírt közlő karácsonyi televíziós programokat is elfogad, amelyeket időnként szeszesitalt áruló hirdetések szakítanak meg. Mikor ébred fel Amerika komoly keresztyénéiben a felelősségérzés annyira, hogy tettekre ösztönözze őket a bűn s a bűn eszközeinek terjesztése ellen? Vájjon nem késtünk el máris? Meg lehet még állítani a lavinát emberi erővel, vagy Isten csodatevő ereje lesz csak elegendő hozzá? . . . Önkénytelenül Berzsenyi Dániel szavai jutnak eszünkbe: “. . . . minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görbéd.” Magyar népdal Amerikáról Az elmúlt év vége felé a skótok leghíresebb népdalosa tartott előadást Oberlinben. A kétórás programot nemcsak régi balladák, népénekek és históriás rigmusok töltötték ki, hanem az előadó fűszerezte magyarázatokkal. Érdekes volt hallani tőle olyan skót népdalokat, amelyek Amerikáról szólanak. Nemcsak a régi időkről szóllottak ezek a skót kivándorlási dalok, hanem a jelenben is születnek a nép ajkán uj versek és dallamok. Amerika sokat költ kulturális célra. Nem tudna a nevelésügyi minisztérium programot kidolgozni, hogy az Amerikába vándorolt sokféle nemzetiségű nép ajkán hogyan marad meg az Amerikába vándorlás merészsége, öröme és fájdalma? íme itt egy újabb magyar népdal Amerikáról: Verd meg Isten az idegen urakat, Húzzák vonják szegény magyar fiukat. Nincs mód benne honfiak közt megélni, Muszáj Amerikába vándorolni. De sok édes anya szive szomorú, Mikor fiát viszi el a gőzhajó. Az élete a halálnak kezébe, Drága pénze a Gunár ur zsebébe. Édes anya busán várja postakocsi zörgését, Mikor hozza hazafelé kedves fia levelét. Hozza, hozza sok szomorú verseket, Áldjon meg az egek Ura titeket. Az első vers bizonyára a sok idegen nevű földesurra vonatkozik, akik a Felvidéken felosztott Rákóczi birtokon éltek s honnan éppen a földhiány miatt legtöbb magyar vándorolt ki. A második vers a Cunard társaságot személyesíti meg, melynek hajói ezerszámra hozták ki vándor magyar népünket. Amikor Amerikába kijöttem 1936 nyarán, az Aquitania nevű 45,000 tonnás hajó utasa voltam. Két láb vastag fakorlátján sok magyar név volt belefaragva, melyet a szalonnás bicskával véstek ki a vándor Kiss Péterek, Nagy Jánosok és Kovács Istvánok. A harmadik vers több szótagszámu, minden bizonnyal más dallamra énekelték, mint az első kettőt. A fenti dalok beküldője Boda András testvérünk, 4061 Leeward Avenue, Los Angeles 5, California. Telkibányáról vándorolt Amerikába a század elején. Köszönjük tudósítását.
