Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-12-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 23 MOLNÁR MÁRIA LEVELE Lengyel András akkori győri s. lelkészhez, aki 1925 karácsonyától 1928 őszéig együtt működött Molnár Máriával, a gyülekezet diakonisszájával, későbbi misszionáriusnővel. III. Manus, 1931 április 10. Kedves Tiszteletes Öcsém és édes Hugóm: Nagyon köszönöm a régen várt soraikat, már azt is gondoltam, hogy elfelejtkeztek rólam a boldogságukban, de úgy látszik, hogy mégsem. Itt küldök egy körlevelet, mert nem tudok újabb levelet Írni e hajóhoz, mely holnap 11-én érkezik. Remélem, nem veszik rossz néven, hogy nem külön Írtam, ez nyújt egyben bepillantást is az itteni munkába, és jobban tudnak Testvéreim imáikkal támogatni. Isten gazdag áldását kívánom mindnyájukra, Molnár Mária néni. Már egy Ízben ismertettem a nehézségeket, melyeket a sátán készített, hogy Isten igéje terjedését megakadályozza, különösképpen Pa- kon, hova csak ez évben tudtam eljutni először. Különösen egy “fehér” ausztráliai volt, aki mindent megkísérelt, hogy a bennszülöttek engem kiutasítsanak, de mivel ezt nem tették, hát minden nemű fenyegetéssel állt elibük, hogy: megverem mindazokat, akik mennek a bibliaórára, stb. A törzsfőnök nagyon félénk ember, és igy nem mehéz annak az urnák megfélemlíteni. Ki is használja a gyönge oldalát a törzsfőnöknek ugyancsak, de nem veszi észre, hogy ő itten tulajdonúképpen Isten ellen, nem pedig ellenem harcol. Amint először elhagytam Pa- kot, a törzsfőnök azonnal verni kezdte azokat az ifjakat, akik az Áhítatokon részt venni szoktak. De a visszatérésemmel egy kicsit megijedt, mert ha feljelentjük, úgy egynéhány hónapi szabadságába kerülne a törzsfőnöknek, hogy verni mert valakit az áhitat miatt. így aztán jónak látta, hogy kibékítsen minket, elkezdett beszélgetni hozzám, de én igyekeztem mindig nagyon röviden elintézni, hogy ne legyen alkalma újabb hirhordásra az ültetvényeshez. De nem lehetett elidegeníteni. Egy alkalommal 3 shillinget hozott. Kérdem, hogy mit akar e pénzzel? Hát azt mondja: neked nagyon sok kellemetlenséget okoztam és sok rosszat beszéltem rólad, sőt neked is sok rosszat mondtam, most szeretném, ha elfelejtenéd az én sok rosszaságomat és nem gondolnál többé arra, ezért hoztam e 3 pénzt, hogy lásd és értsd meg, hogy “én már nem haragszom, ezután nem akarom annak a “sátánembernek” szavait, ki engem ellened biztatott, mert látom, hogy neki sincsen igaza. Azok a szavak pedig, amit te tanítasz a Jehováról és Jézusról, mind igazak; kérlek ne haragudjál te sem énreám: Nem tudtam azonnal hinni e szavainak, mert ismerem félénkségét, hanem azt ajánlottam neki, hogy bizonyítsa be, hogy csakugyan megváltoztatta a véleményét azzal, hogy most hirdesse ki éppen olyan hangosan, hogy most már meggyőződött a tévedéséről, melyre az ur biztatta, kezdjen el az áhítatra járni ismét, s akkor látják a bennszülöttek, hogynem hazudik. Ezt meg is fogadta, de a pénzt most — mivel én nem fogadtam el. “A Jehovának adom, mert félek, hogy betegséget küld reám a sok beszédem és cselekedetem miatt”, mondottam neki: Jehovát nem lehet megvesztegetni, Ő nem kíván egyebet, mint hogyha valaki megbánta a bűnét, úgy hagyja is el azt, és kérjen bünbocsánatot, melyet az Isten az Ur Jézus érdeméért meg is ad annak, aki azt őszinte szívvel kéri. De azt helyesen tenné, ha azt a 3 pénzt odaadja annak az ifjúnak, akit háromszor megvágott a botjával. Erre hajlandó is volt azonnal, mert tudta, hogy igy aztán vége a haragnak, mely őt fogságra juttathatná. így cselekszik Isten a szegény pogányok között. Már kezdték is az építését egy kis templomnak, hogy ezután, ha összejönnek, ne zavarja semmi őket az áhitatnál. A Tízparancsolatot, úgyszintén az Uriimát egynéhány énekkel lefordítottam az ő nyelvükre és kívülről megtanultak. így most mi is Józseffel visszajöttünk Pitelura, de a pakiak továbbra is összejönnek és énekelnek, imádkoznak, és hiszem, hogy a mi jó Urunk meghallgatja az ő fohászukat és megsegíti őket, hogy világosságot nyerjenek az Ő nevének dicsőítésére. Nagyon kérem kedves Testvéreimet, hogy különösen nagy hűséggel imádkozzanak a pa- kiakért, hogy megerősödjenek Isten igéjében. Mindenkit szeretettel köszönt Molnár Mária T
