Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-12-01 / 11. szám
24 REFORMÁTUSOK LAPJA A KERESZTYÉN HIT . . . (Folytatás a 14-ik oldalról) is kész volt sajat zsebéből kifizetni, mégis viharba került. Azok a hajósok is olyan tapintatlanok voltak, hogy még aludni sem hagyták. Az a cethal is olyan szűk volt, akárcsak az ő látása! Mikor könyörög, az Ur megszabaditja ugyan, de még akkor sem hajlandó szive vágyát teljesiteni az Isten. El kell mennie Ninivébe prédikálni. És azok a ninive- beliek — a próféta nagy félelmére és bosszúságára — csakugyan megtérnek. Jónás jobb szeretne meghalni és az Ur még azt a rongyos tökindát is kiszárasztja a feje felől! Talán elmosolyodsz ezen, Testvérem, pedig így vagyunk mi is nagyon sokszor. Minden rosszul sikerül, mindenki ellenünk van, a világ legnemesebb és legfélreértettebb embereinek gondoljuk magunkat, és nem tudjuk, miért. Noha az ok egyszerű: elszigeteljük magunkat az Ur jelenvaló, üdvözitő életakaratától. A magunk előítéletét, rövidlátását szeretnénk Isten helyébe, vagy legalább feléje helyezni, hogy megakadályozzuk őt irgalmas szeretete gyakorlásában. Ez nem megy. Ezért megkeseredünk Istennel és a világgal szemben! Bizony mélyebbre kell mennünk, hogy a helyes életviszonyulás titkát megtaláljuk. Mi ez? 4) A keresztyén hit átformáló, átalakitó művészetének hívtuk ezt és azt értjük rajta, hogy szemébe nézünk az élet eseményeinek úgy, ahogy azok hozzánk érnek napról-napra, de ugyanakkor hitünkkel át is alakítjuk azt valami mássá, ami szép, építő, hasznos, Krisztust dicsőítő. Az élet sok változatban ér el hozzánk: jön, mint öröm, és jön, mint szomorúság; egyszer győzelem formájában, máskor vereség alakjában; jóakaratként, majd szándékos hántásként; jöhet úgy, mint ifjúság, egészség, tisztaság, szentség, béke, de jöhet úgy is, mint öregkor, betegség, mocsok, szidalom, háborúság. Afölött nincs hatalmunk, hogy hogyan érjen el hozzánk az élet, de az a hivő ember hatalmában áll, hogy mit csinál azokkal az életeseményekkel. Reagálhat reájuk úgy, mint Kain, de ennek a vége halál, átok, a bűn győzelme. Ha azonban meggyőzi önmagát, akkor reagálhat rájuk úgy, mint a mi Urunk. Nézz Reá! Ő a jelen kegyetlen tapasztalatai között nem kereste a menekülést Izráel dicsőséges múltjában, nem burkolta magát Isten Országa eljövendő glóriájába sem, visszautasította azt is, hogy elszigetelje magát a jelenben, mint a farizeusok tették, hanem inkább szembenézett az élet eseményeivel, úgy, ahogyan jöttek s kezébe véve átalakította azokat valami mássá. A kisértésből győzelmet formált, a metsző kritikát átalakította szeretetté, a keresztet váltsággá, a halált feltámadássá, a sirt örök életté. Benne miénk is lett ez az életmüvészet. Mi is szemébe nézhetünk mindennek, hasznáhatjuk és átformálhatjuk azokat győzelemmé, szeretetté, váltsággá. Semmi, abszolút semmi meg nem akadályozhat bennünket ebben — önmagunk hitetlenségén kívül — sőt inkább szükséges, hogy mindenek javunkra váljanak, ha szeretjük az Istent. (Róm. 8:28.) “Mindenekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett.” (Róm. 8:37.) “Mert mindaz, ami Istentől született, legyőzi a világot: és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (I. Ján. 5:4.) Ez az a titok, melyről homályosan ugyan, de a hit számára érthető világossággal beszél a mi alapigénk: “Boldog ember az, akinek te vagy erőssége”: nem a maga testi vagy erkölcsi erejébe veti bizalmát, hanem az üdvösség erős Istenébe — “s a te ösvényeid vannak szivében”: nemcsak szájával, de szivével és életével is kívánja szeretni az Urat. — “Át- menvén a Siralom völgyén”: ha olyan pusztaságon vándorolnának is, ahol minden szikkadt, száraztó homok, sehol fa vagy patak — “forrássá teszik azt”: átformálják hitük erejével az élet minden eseményét üdítő, tápláló tapasztalattá — “bizony áldással borítja el korai eső”: ismétlem, még az amerikai pusztaságokon is csillogó viztócsákban gyönyörködnek — “erőről erőre jutnak”: nem kiégnek, hanem növekednek, megújulnak, szárnyra kelnek, mint a saskeselyük, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! — “mig megjelennek Isten előtt a Sionon”: zarándok utunk egyszer véget ér és meglátjuk Őt szinről- szinre, Őt, akit illet ezért a csodálatos lehetőségért minden dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás. ÁMEN. IDÉZETEK “Három forradalmi hangulat van ma a világon. Az egyik a reménység forradalma azok részéről, akik várják függetlenségük napját. A másik az elégedetlenség forradalma, mely látja Amerika hőségét, ugyanakkor az éhező milliókat, látja a szabad országokat, ugyanakkor az elnyomatásban levőket. A harmadik forradalom azé az elszántságé, mely nemzeti és gazdasági függetlenséget akar, ha kell, a béke árán is.” (CLARENCE W. CRANFORD, Washington, D. C.) ★ ★ ★ “Szégyelheti magát az olyan gyülekezet, mely 20 év alatt egy fiatalt sem adott a lelkipásztori szolgálatra.” (ERNEST C. COLWELL, Claremont, Calif.)
