Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-12-01 / 11. szám
16 REFORMÁTUSOK LAPJA :sáíokm&, NE ímce DOHAITOKAT IMÁDSÁG Megváltó Istenünk, hálát adunk néked azért a győzelemért, amelyet a ml Urunk Jézus Krisztus vivott ki a mi számunkra. Mint egy ékes virágszál, úgy nőtt 0 fel a száraz földből, hogy mi se legyünk rabjai, hanem inkább mesterei körülményeinknek. Egy gonosz világban O szertejárt, jót tévén, hogy mi se győzettessünk meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzzük meg. Önmagát feláldozó szeretetével 0 lefegyverezte a bűn, halál és ördög minden hatalmasságait, hogy mi is meghalván Ővele együtt ó emberünk számára, feltámasztassunk egy uj diadalmas életre a Szentlélek erejében. Ö Urunk, életünk erős Istene, pecsételd el szivünkben a te beszédedet, hogy mi is meg4 KÉT PÁLCA Egy apának sok szomorúságot okozott a fia megátalkodott önfejűségével és akaratoskodásával. Mikor az apa halálosan megbetegedett, ágyához hivatta a fiát és egy lepecsételt ládikát adott át neki e szavakkal: “Ha majd tanácstalan leszel és semmiképpen sem tudsz boldogulni, nyisd ki e ládikát és megtalálod benne az útmutató tanácsot, mely ki fog rántani tanácstalanságodból.“ Az apa előrelátása beigazolódott. A fiú hamarosan olyan helyzetbe jutott, hogy már nem látott maga előtt semmi szabad utat, előszedte tehát a különös örökséget, a ládikát és kinyitotta. Mit talált benne? Két keskeny fapálcikát. Mindkettőn Írás is volt. Az egyiken ez állott: “Isten akarata“. A másikon: “Saját akaratod“. Mellette egy cédulát is talált, s azon magyarázatul e szavakat olvasta: “Egymással szembe helyezve keresztet alkotnak, egymás mellett egyenes, biztos utat.“ Most jött rá a fitt, hogy honnét származott reá az eddigi keresztje. Saját akaratából, mely szembehelyezkedett Isten akaratával. Lemondott tehát saját akaratáról és Isten akaratát igyekezett követni. S ettől kezdve nem kereszt volt az élete, hanem gyönyörűség. (A toledoi egyház értesítőjéből) KÜSMÖDI BÁCSI ÉNEKEL Ül Küsmödi bácsi jobb könyökére dűlve, balkezéről intőn égre bök az ujja, s mintha a sötétben saját hangját lesné, úgy énekel — még a szemét is lehunyja. Mennyi derűt bujtat ráncos öreg arca, tömpe orra, bajszos, dalranyiló szája. Szürke mellényéről apró gomb hunyorgat: őszes haja gyéren ferdül holomkára. Neki-nekibuzdul, megzengeti hangját, s lassú méltósággal libegteti szépen, hajlogatva cifráz, frisseket kanyargat, mint mikor a fecske ir nótát az égen. Csupa elevenség, csupa fürge jókedv, ahogyan fonódik, hullámzik az ének. Csak az öreg ember élhet igy a dalban, aki minden hangot szivéből idéz meg. Úgy dalolja ezt is, a hajdani nótát: lecsukott szemében kinyilik a régi: s fölemelt ujján a hetyke fiatalság imbolygó jelekkel, csöndesen kiséri. FODOR ANDRÁS tapasztalhassuk annak erejét s átmenvén a Siralom völgyén, forrássá tehessük azt! Súlyos próbákkal és ravasz kisértésekkel telitett amerikai életutunkon, engedd, hogy erőről erőre jussunk, mignem megjelenünk előtted a Sionon. Különösképpen légy azokkal, akik a halál árnyékának a völgyében járnak, hogy ne féljenek a gonosztól, hanem éltető vigaszt találjanak a jó pásztor mindenre elégséges jelenlétében. Légy velünk mindnyájunkkal is, mindenkor és minden körülmények között, hogy életünk erős kegyelmed magasztalásává nemesedhessék, a Jézus Krisztus által. Amen. DR. BÜTÖSI JÁNOS
