Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-12-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Orth Győző: A BÉKÉLTETŐ KARÁCSONY “Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával és azután eljővén, vidd fel a te ajándékodat.” (Máté 5:23, 24.) Hogyan lehetünk boldogok? Ez a karácsony örökszép témája. Mert hát mi másért mozgatná meg évről évre any- nyira az emberiséget ez a csodálatos ünnep, ha nem azért, mert minden részletében boldogságnak gondolata van benne. Akkor is a boldogság gondolata van a karácsonyban, hogyha valaki talán ilyenkor elővesz egy kopott, elsárgult fényképet és zokogva borul rája, akkor is, ha valakinek fáj a szive és ahogy kitekint a kemény, kegyetlen télbe úgy érzi, hogy EZ, ez az embernek élete a világban. Igen, még akkor is ott van a boldogság gondolata, amikor a lélek a létért való kemény küzdelemben kimerültén, a sikertelenségektől elfásultan már úgy érzi, hogy őt többé már semmi sem érdekli, leg- kevésbbé egy karácsonyi elmélkedés . . . Mert akár szerelmének tárgyát sir ja vissza a lélek, akár az időknek és alkalmaknak látszólag örök elmúlásán kesereg, akár pedig az anyagi világ terén éri csalódás, mindezekben minden más esetben is, amikor azt vélnénk, hogy itt már igazán nem lehet boldog karácsonyról beszélni, mégis a boldogság gondolata van jelen, hiszen éppen AZT siratja a lélek. Vagy mondjuk így, hogyha nem a boldogság siratása volna minden emberi csalódás kiábrándultság és keserűség mélyén, ha nem a boldogság kérdése forogna a kockán, akkor egyszerűen nem érezne semmit, nem volna se keserű, se boldogtalan — olyan volna, mint a jéggé fagyott hómezők. Azonban az az igazság, hogy az emberi szív nagyon is tud sajogni, fájni, az igazság az, hogy könnyekkel, vagy könnyek nélkül — mikor a sorsnak csapása, mint Mózes vesszeje a sziklát — megérinti a kőnek látszó emberi szivet talán egy koporsóba zárt kihűlt élet, talán más, megrendítő esemény — a lélek úgy tud zokogni, hogy azt hinnénk belészakad. És hogyha ezen a vonalon tovább megyünk, nem jutunk-é előbb mindannyian oda, hogy elfogy a boldogságunk? Van-e tehát tartós boldogság? Vijaya Lakshmi Pandit asszony, India képviselője az Egyesült Nemzetek Tanácsában földi boldogságának összeomlását akkor tapasztalta meg, amikor férje meghalt. Ez nemcsak a szerető hitves elvesztése feletti kesergést jelentette a számára. Abban az időben, az elmaradt indiai törvények alapján ez a csapás egy egész életre szóló nyomorúságot jelentett. Elégetni már nem lehetett az özvegyet, mint régen, de az özvegy teljesen elveszítette egyéni létezését. Saját háztartásához, férje vagyonához, sem neki, sem két leányának semmi köze se & l $ i I ú CHARI.ES H. SPURGEON: KARÁCSONY Vájjon kinek a születését jövendölte meg évszázadoknak előtte valaki? Vájjon kinek a megjelenésére vágyódott annyira az emberi szív, mint az Övére? Rajta kívül ki dicsekedhetik előhírnökkel, aki jelezte volna valaki megjelenését, mint az Ővét? Mikor zengedeztek angyalok éjjeli dicséneket valamelyik ember születése felett, vagy kinek a tiszteletére helyezett Isten uj csillagot a mennyboltra? Kinek jászolához járult valaha is szegény és gazdag, elhozva szivük őszinte ajándékát? Óh Bethlehem, benned látjuk minden reménységünk beteljesedését! Ő a régen Ígért Megváltó, ki nékiink hirdeti a megváltás boldog idejét. A bethlehemi kisded hasonlóvá lett hozzánk gyengeségben és szegénységben: de éppen olyan közel van hozzánk dicsőségével és tisztességével is. Legyen örvendezés szerte e földön a mai napon és minden napon a mi Immánuelünk megszületésére! i! a a íl I! a $ a a 1! )! »! a a a volt. Keserűségét és gyűlöletét férje családjával szemben talán az a körülmény is növelte, hogy ő élharcosa volt a nők felszabadításáért vívott küzdelemnek. Mikor Ghandival, India felszabadítójával Amerikába, egy konferenciára készült, keserűen kifakadt és kijelentette, hogy többé nem tér vissza Indiába. Ghandi minden átmenet
