Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-11-01 / 10. szám
20 REFORMÁTUSOK LAPJA EMLÉKEZÉS a Bukarest-i ev. református egyházra az EMKE 75 éves jubileumi évére tekintettel 1933-ban kaptam a megtisztelő megbízást, hogy Sándor József Ó-Románia-i ev. református egyházkerületi főgondnok és magyar szenátor, kolozsvári Írásbeli és szóbeli üzenetét vigyem a bukaresti Stirbei Voda utcai ev. református parochiára. Legnagyobb örömemre, csaknem 20 év után, ekkor láttam viszont, az ott működő lelkész személyében, vitéz Nagy Sándor barátomat, aki az első villágháboru kitörése idején a budapesti EMKE Kollégiumban egyetemista diáktársam volt. Már Sándor Józseftől tudtam, hogy a több mint 100 éves alapítású intézmény, egyben az emigrációs magyarság fellegvára volt, ami könnyen megérthető, mert hisz magát a ref. egyházat 1815-ben Sükei Imre lelkész, a költő Sükei Károlynak, Petőfi, Jókai stb. társának s a március 15-iki ifjúság egyik tagjának atyja alapította, aki 33 évig állott a romániai ref. magyarság élén. Maga a ref. iskola már későbbi emigrációs alapítás és Koós Ferenc ref. lelkész, 48—49-es honvédhuszár theológus, a későbbi Besztercze-Naszód, majd Brassó vármegyék tanfelügyelője kezdeményezéséből ered. Ebben az iskolában kezdte tanulmányait, a bukaresti emigrációban 1853-ban született Sándor József, hogy onnan kiindulva, nemcsak egyházának, hanem az EMKE utján az egész magyarságnak vezető férfia legyen. Róla írja Koós Ferenc “Életem és emlékeim” (Brassó, 1890) cimü müvében: “1866 szeptember 1-én, újabb szépreményü bukaresti magyar fiú ment a Nagyenyedi kollégiumban, ki 8 évig volt a kollégium kitűnő tanítványa, a mi méltó büszkeségünk és dicséretünk tárgya. Ez a fiú Sándor József volt, aki ma az EMKE érdemes főtitkára. Ha egész bukaresti működésem alatt többet nem tettem volna a nevelés és tanügy érdekében, mint azt, hogy Sándor Józsefnek a bukaresti magyar uj ref. iskolában a tanulásra alkalmat nyújtottam: erre is büszke lennék síromig.” Vitéz Nagy Sándor volt EMKE kollégiumi társammal 1952-be ausztriai emigrációmból vettem fel a levelezést, amikor ő már Németországot elhagyva Clevelandban élt, őt kértem fel a Sándor József centenárium — 1953. évi ünnepi szónokául; miután őt tartós betegsége és 1954-ben bekövetkezett halála ebben megakadályozták, csak New Yorkban történt egy ottani erdélyi egyesület részéről megemlékezés. Csia Kálmán udvarhelyi származású, jelenleg a Ref. Bethlen Otthon gondnokának, adtam át Nagy Sándorral folytatott levelezésem egy részét — ismertetésre — s a most ez év szeptemberében záródó EMKE jubileumi év, a további bővebb ismertetésre késztet. Ezt szolgálják az ez év őszére kitűzött chicagói, new yorki és tervezett clevelandi ünnepélyek is. Dr. v. Sólyom Fekete István MIT JELENT EGYHÁZTAGNAK LENNI? A clevelandi west-sidei magyar református egyház 1959-es évkönyvéből vettük ki az alábbi sorokat: 1. Az egyháznak rendes tagja az, aki templomba jár rendszeresen, minden vasárnap, ha ez lehetséges. 2. Úrvacsorát vett, amikor erre tiszta lelkiismerettel elkészült, de legalább háromszor egy évben. 3. Egyháza fenntartásához tehetsége szerint hozzájárul és igyekszik mindenkivel békességben és szere- tetben élni. 4. Gyermekeit református vallásban neveli, nevelteti és megtartja. Haragot, gyűlölet nem hordoz szivében Isten és ember ellen. ABLAKNÁL Csomókban tépi már a fa üstökét az ősz; a tájon gyöngyszinü köd lebeg. A felleg-óceán a napfényt elnyeli — hömpölyög, omlik, árad. Tépett barackfa ágai közt rigó gunnyaszt, a tolla nedves akár a fák. Nyakát behúzza, torka néma. Most az esőt szaporán lerázza magáról, szárnyat bont s a magasba száll. Az ág utána megremeg és finom csöppelc peregnek róla. Aztán nincs nesz, a táj nyugalomba dermed. Kályhánk dorombol: kertek alatt lapul az ordas tél. — Dobj fát a parázsra még, drágám! Kint ráncos bőrű almát őriz a kamra hideg homálya: Hozz hát belőle! Verje az ablakot a, zápor ujja, csak te nevess reám: mig esszük az almát, izéből büszke nyarunk ragyogón kibomlik. KÉTES GÉZA
