Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-10-01 / 9. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 19 S IIEgő Csipkebokor ORTH GYŐZŐ ROVATA A LÉLEK TITKAIBÓL A történet szereplőit személyesen ismertem, évekig egy városban laktam velük. Idősebb házaspár, 28 éves nőtlen fiatalember és a szép fiatal 16 éves Emmike alkották a családot. Az édesapa lelkipásztor volt, igy az egész család részt vett az egyház életében. Ha szabad ezt a kifejezést használom lelkipásztorral kapcsolatban, Emmikét az édesapja bálványozta. Tizenhét esztendővel azelőtt, Emmike születése előtt egy esztendővel a lelkészházaspárt nagy csapás érte. Elsőszülött leányuk tragikus hirtelenséggel meghalt. Emmikének hívták. Az édesapa vigasztalhatatlan volt, de imádkozó ember lévén bele is nyugodott Isten akaratába meg alkudozott is a Teremtővel: Adjon egy másik Emmikét nekik. A kérés meghallgatásra talált. Egy esztendő múlva megszületett a második Emmike. Nem voltak babonás emberek, de emberek voltak a Nagytiszteletü urék is. Most, hogy Emmike 16 esztendős lett, szorongás fogta el őket. Istenem, ha újra megtörténne . . . ★ ★ ★ A Nagytiszteletü urnák pihenést rendeltek orvosai. Eszakmagyarország egyik régi bevált üdülőhelyére utazott — egyedül. Nem tellett volna az egész család nyaralására. Egy éjszaka a különben nyugodtan alvó, java korán túl levő ember hirtelen felriadt álmából, mint aki rémlátomástól gyötörtetik. Nem tudta miért, de félelem fogta el és az a biztos határozott érzés szállta meg egész valóját, hogy az ő szeretett Emmike kislányát halálos veszedelem fenyegeti. Magára kapkodta ruháit és rohanni akart az állomásra, de eszébe jutott, hogy hatszáz kilométer választja el otthonától. A segítségre pedig most van szükség, most, azonnal. A robusztus termetű férfi valósággal lerogyott az ágya mellé és kezeit tördelve könyörögni kezdett Ahhoz, Akinek atyai szive megérti egy földi édesapának gyötrő aggodalmait és Aki segíteni tud akkor is, amikor egy földi szülőnek szeretete a “lehetetlenség konok falába” ütközik. — Istenem, Atyám, az én Megváltó Jézusom Atyja, Irgalomnak Istene, mentsd meg a leányomat! Mint Jákob a Jabbók révénél az Úrral, úgy tusakodott a már fehérhaju öreg lelkész talán perceken, talán órákon keresztül, mindaddig, míg egyszercsak csendes békesség, nagy fáradtsággal vegyes nyugalom szállta meg. Visszafeküdt az ágyába és a kimerültségtől hamarosan elaludt. Korán reggel kopogtattak az ajtaján. Távirat érkezett. Hazulról. Reszkető kezekkel bontotta fel és mint a villámcsapás érte a hir. “Kérem Édesapámat, azonnal jöjjön haza. Emmikét baj érte, de már túl van a veszélyen. Szerető Fia.” Lehet más családban más lett volna a távirat szövege, de az öreg megkövetelte, hogy előtte soha semmit se titkoljanak el. ★ ★ ★ Mikor a Nagytiszteletü ur hazaérkezett, a kórházba irányították. Kissé megviselt, de mosolygós arccal köszöntötte Édesapját a kis hős Emmike. Ő maga mesélte el, hogy mi történt. Pontosan abban az időben, amikor az Édesapa álmából felriadt, ébredt fele Emmike is a parókián. Különös zaj ütötte meg a fülét, ami a szomszéd szobából jött. Habozás nélkül felgyújtotta a lámpát és kinyitotta a szomszéd szoba ajtaját. Sötét alakot látott az ablak felé szaladni. Emmike bátran rákiáltott és utánavetette magát. A betörő ekkor elővette revolverét, de Emmike belekapaszkodott a karjába és segítségért kiáltott. Az Édesanyja a parókiának túlsó végében aludt, nem hallotta a kiáltást, de felébredt a lövés zajára. A fegyver Emmikét megsebesítette az oldalán, a betörő pedig áttörve az ablakot kiugrott az utcára és elmenekült. Emmike a lövéstől a padlóra esett, ott találta meg kétségbeesett Édesnyja, aki hamarosan intézkedett, hogy a kis sebesültet kórházba szállítsák. ★ ★ ★ Ki tudná megmagyarázni, hogyan volt lehetséges, hogy a hatszáz kilométerre alvó Édesapa megérezze, hogy szeretett leánya, aki az általa kritikusnak hitt 16. életévét elérte halálos veszedelemben van és a második Emmikét is elvesztheti? Történetünknek ezt a címet adtam: A lélek titkaiból. Igen, ebben a világban találó a cim. De Isten országában természetes: A mennyei Édesatya figyelmeztette a földi édesapát a veszedelemre. És alkalmat adott neki, hogy — noha hatszáz kilométer távol volt — megvédje gyermekét. Az imádság erejével. Messze vannak Tőled, akiket szeretsz? •—- Soha ne szűnj meg imádkozni érettük! "Oh én Uram és én Istenem! Hódoltasd szivemet a te szent félelmed alá, mely az én lelkemnek legyen tanítómestere, szivemnek kormánya, elmémnek iskolája, gondolataimnak kalauza, indulataimnak mértéke, kívánságaimnak zabolája, szememnek lámpása és minden dolgaimnak hopmeslere." RÁDAY PÁL: LELKI HÓDOLÁS