Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-10-01 / 9. szám
20 REFORMÁTUSOK LAPJA HÁROM PATAKI TANÁR ARCA (Folytatás a 14-ik oldalról) ennek a melegszívű, messzenéző, sokat dolgozó tanárnak, nevelőnek, professzornak, aki az Úrhoz költözött 1950. pünköst második napján, 62 éves korában. Dr. Marton János 1879-ben született és 1955-ben halt meg. Életének 52-56 évei azok, melyek betöltötték a theológián a mi életünket. A vaskos história stúdium s nagy sétákat tevő kollokvens még most is visszatérő, kisértő álom, már azért nem félelmetes, mert álom. Századokat fogott át néhány órán. Sziporkázó szellemességgel tanított; nem mindig a tananyagról, hanem az élet nagy kérdéseiről. Az első napok nehéz kérdése, emlékeztek, az volt: miért jött theológiára? és melyik theológiai irány hive? Botladozó válaszok között kereste növendékei lelkét; ismerni akarta embereit. Életművének kéziratát siratta öreg napjaiban, azt a kéziratot, melyet elsodort a történész kezéből a történelem vihara. Mint nevelő, az irónia, a metsző gúny, vagy éles kritika fegyverét is használta. Mint a Ref. Lapok szerkesztője Írásra buzdított s szive melegségét csak akkor éreztem meg, mikor otthonában mézeskenyérrel honorálta a Népfőiskolái Tanfolyamról irt cikkemet. Másodszor akkor, midőn terveim és szándékaim felől kérdezett a bodrogközi misszióval kapcsolatban. Vannak mindnyájatoknak emlékeitek, tudom, lenyűgözően érdekes személyiségéről, melyet Uj- szászy Kálmán professzorunk nekrológjában igy ragad meg három összetevőben: beregi származás, pataki diákoskodás és három esztendeig tartó utrechti tanulmányút. Ébresztgető nevelő volt s rekedtes hangon azért beszélt feltűnően talán a sorfelügyelővel, hogy legyen idő ki- ugrani a lustaság melegágyából. — Hitvalló professzornak azokon az áhítatokon ismertük meg, melyeken sorozatosan magyarázta az I. Kor. 13-at, a szeretet himnuszát. Hangja átforrósodott s kibontakozott előttünk a hivő ember személyisége. Szerette az éneket. Maga is szeretett énekelni s szívből gyönyörködtette, ha valaki tele tüdővel énekelte a zsoltárt. Életünkbe belenőtt Marton János s emléke velünk marad egészen a sírig. Legyen áldott emlékezete. Dr. Trócsányi József élt 1881-től 1958-ig. Akkor volt 50 éves, mikor elkezdette nekünk a jogi alapismereteket tanítani. Precízen fogalmazott stúdium, élvezetes példákkal illusztrált anyag volt az, melyet tőle kaptunk. Messzebbre emlékezve már elemi iskolás koromban találkoztam a tudományával, mert az Atkotmány- tant ő irta. Elemi fokon és egyetemi fokon a világos, szabatos, magyaros stilus mestere volt. Úgy tartottuk, hogy ő és a néma Farkas Gyula mindenes dolgozott akkoriban a legtöbbet a Főiskolánál. A Gazdasági Választmány egybeforrt a nevével. Nevelői hatást a szorgalmas, pontos munka példaadásával ért el. Ilyen lehetett már gyermekkorában, mert édesanyja, megboldogult özv. Trócsányi Bertalanná, akinél mint gimnazista hat éven át laktam Fürjész István barátommal, mindig őt emlegette, amikor tanulásra buzdított igy: az én Józsikám korán kelt, keztyüt húzott és tanult a verandán. Egyike volt a szép pályafutást tett, derék Trócsányi gyermekeknek. Tudtuk róla, hogy nemcsak jogász, hanem hivő professzor, Urának alázatos szolgája. Uj- szászy Kálmán igy idézi a Trócsányi József által fogalmazott gyászjelentést: “Tetszett az Urnák és magához szólította alázatos és hü szolgáját, Dr. Trócsányi József ref. főiskolai jogtanárt. Hetvenhét évet élt; ebből 44-et a főiskola hív szolgálatában, 41 évet boldog házasságban, négy évet szomorú özvegységben. Munkában megfáradva, betegségtől meggyötörve, de Isten örök kegyelmében reménykedve 1958 október 23-án este 11-kor jobblétre szenderült.” íme az utolsó professzori vallomás, hitvallás. Legyen emléke áldott! Idéztük három nagy tanárnak alakját. Egymás mellett vannak a tablósoron s az évek során igy mentek el sorban. Emlékük él diákélményekben, bennünk az 50 év küszöbére lépő 25 évre emlékezőkben. Ezzel az igével fejezem be megemlékezésünket: “Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét és figyelmezvén az ő életük végére kövesséteket hitüket. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid. 13:7-8.) KOVÁCS ISTVÁN Hernádszurdok ref. lelkipásztor ★ ★ ★ A sárospataki református theológián 1935-ben végzett lelkipásztorok 25 éves, Diósgyőrben 1960 augusztus 23-án kedden tartott találkozóján elhangzott megemlékezés. Az itt említett professzorokon kívül az évfolyam tanárai voltak még: Dr. Zsiros József, Dr. Vassady Béla, Dr. Ujszászy Kálmán, Dr. Szabó Zoltán, Dr. Szabó Ernő és Szabó Károly. Az 1935-ben végzett lelkipásztorok névsora a tablón lévő sorrend szerint: gróf Haller Gábor, Günter Humbert (német ösztöndíjas theológus), Koncz Sándor, Batta Sarolta, Deák Ilona, Novotny Gyula, Harangi László, Kiss Péter, Theophil Funk (német ösztöndíjas theológus), Biró Sándor, Kecskés József, Fürjész István, Baski István, Kovács István, Kalmár András, Mester Béla, Szűcs István, Bartus András, Magó Ferenc, Szabó Dezső, Benyhe Imre, Tóth Lajos, Tóth Pál. Iglay Ferenc, Ébner László, Szabó István, Kertész Gyula, Pógyor Lajos, Kiss László és Lovass Gyula.
