Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-10-01 / 9. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 HOZZÁSZÓLÁS A “MAGYAR REFORMÁTUS ÖRÖKSÉGÜNK” VITÁHOZ Jelen közleményünk a harmadik s egyben befejező része a Keleti Lelkészkörzet tavaszi gyűlésén a “Magyar Református örökségről” tartott előadásoknak. Az itt közölt cikk szerzője Nt. Komjáthy Aladár, az Amerikai Magyar Református Egyház roeblingi (N. J.) lelkipásztora. Ha azt mondjuk, hogy “magyar református örökség”, akkor már tulajdonképpen elfogadtuk kiindulópontnak azt, hogy igen is van magyar kálvinizmus. Lehet, hogy ez a sok minden egyébbel megterhelt “terminus technicus” erősen vitatható, sőt hiszem is, hogy önönmagában ellenvetést tartalmaz, de addig még jobb és használhatóbb nincsen, csak nevezzük továbbra is igy. Magyar kálvinizmus van, mint az egyház- történelemnek egyik érdekesen sajátságos jelensége, de nemcsak, mint a múlt üzenete vagy akadémikus vitatkozásoknak tárgya jelentkezik, hanem — hiszem, nem vagyok egyedül — mint érvényes theológiai álláspont, sőt ennél még exisztenciálisabban az élet minden percében megnyilatkozó, előtörő kegyességi típus. I. — Egyik rosszul feltett sablonos kérdése a magyar egyháztörténetnek az, hogy miként lett a magyar nyelvű és nemzetiségű refor- mációs mozgalom kálvinistává. Ez a XIX. század egyik terhes öröksége. Erre a kérdésre felelet nem lehet, még abban a formában sem, hogy a magyar református egyház a “Kálvin által legkevésbbé befolyásolt református egyház”. (Révész Imre.) Azt hiszem, Kálvint kell megkérdeznünk és pontosan ezt nem tettük még eddig. Az még csak hypotézis, hogy Szegedi Gergely debreceni reformátorunk azonos a Kálvinnak levelet iró Belényesi Gergellyel, de az viszont tény, hogy 1541-ben tehát négy évvel e levélváltás előtt Kálvinnak már részletes tudomása van arról, hogy Magyarországon mi történik, sőt Dévai Biró Mátyásról is tud Mélán chtonon keresztül. Számunkra a lényeges pont az, hogy úgy Kálvin, mint Melanchton számára a magyar- országi reformáció nem az ő mozgalmuknak, egy általuk kezdeményezett és inspirált kiágazása volt, hanem azzal egyidőben, egymásról tudva, de lényegében függetlenül megindított reformáció volt és hűségesen annak maradt meg. Itt van az alapvető különbség a magyar reformáció, a magyarhoni református egyházak kialakulása, története, sajátságos fejlődése és a Kálvin — illetve Luther — epigon egyházak között. A magyar reformáció tulajdonképpen nem is “magyar” reformáció, hanem a krakkói egyetemről megindult megújulási folyamatnak, azaz Keleteurópa reformációjának az a szerencsésebb vetülete, amelyik nem semmisült meg teljesen, úgy mint az ausztriai, cseh és lengyel reformáció az inkvizíció, a sziléziai pedig a lutheránus orthodoxia türelmetlensége következtében. Ezt az örökséget a maga theológiájában és még annál is igazabban az általa formált kegyességi típusban őrizte meg a magyar református egyház. Csak egy tényt szeretnénk leszögezni: Az összes református egyházak közül az egyetlen a magyar református egyház, amelyik úgy az egyház fogalmának kérdésében, mint a pre- destinációról való tanításában megmaradt a reformáció első évtizedeinek mérsékleténél és az HAZÁM! (EPILÓG) Soha el nem hagyhatod hazámat; útjaidat akármerre bolygod, egy országot hordozol magaddal, veled jön egy makacs iz, egy halk dal. BABITS MIHÁLY ókori, valamint a középkori egyháznak több olyan “katholikumát” mentette át a mi számunkra, amelyek a nyugati protestántizmusban annyiszor fájdalmasan megtapasztalt egyoldalúság és elszektásodás lehetőségeit jórészt kizárták. II. — Köztudomású az, hogy egészen a közelmúltig, mint a másik közhely mondja “nem volt egységes magyar református egyház”. Ez az egyetemes zsinat hiányát tekintve igaz, de mennyire azonos például az egész magyar református örökségben az Úri szent vacsorának központi szerepe! A Kálvint másoló református egyházak életében hamarosan “appendix”-é, függelékké lett az Úri szent vacsora. A kegyelemnek olyan eszköze, amelyikből hiányzik valami, ami csak az IGÉBEN van meg. Mert, mint a XVII. század angolszász és holland orthodoxusai oly bölcsen arra tanítanak, mégis csak az IGE a fontosabb! Ez az gondolkozásmód, azonban teljesen ismeretlen a magyar református theológiai ha-
