Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-08-01 / 8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 27 S' IIEgö Csipkebokor ORTH GYŐZŐ ROVATA NEGYED LITER TEJ 1944 Szeptember 29. Elindultunk Debreczen- ből Nyugat felé. Minden vagyonunk velünk van! Három gyermekünk. Márta már 8 éves, Marika 2 éves, Ildikó 1 éves. Márta és Marika sok magyar szórványt bejárt biciklimen ültek, mig én vezettem a gépet, gyalog menetelve mellette. Feleségem a szép magyar áramvonalas gyerekkocsit tolta. (Azóta se láttam olyan szép gyerekkocsikat, mint amilyeneket Magyarországon gyártottak.) A gyerekkocsi mélyén a kis Ildikó feküdt, nagybetegen. Keresztbe téve a kocsin lógtak zsákjaink Faluról városba költözésben voltunk, amikor elhatároztuk, hogy menekülünk. Minden ládákba volt szegezve. Félóránk volt az indulásigé félóra alatt ami ruhaneműt csak össze tudtunk szedni belegyömöszöltünk három buzazsákba, amit faluról hoztunk. Csodálatos Isten kegyelme. Mögöttünk volt Otthonunk, családunk, jövendőnk, mindenünk. Nem voltunk elkeseredve. Nyugodtak voltunk, hogy utón vagyunk. Csupa reménység volt a lelkünk. Fizikailag éreztük, hogy helyesen cselekszünk. Éreztük, hogy nem vagyunk egyedül. Valaki velünk van. Az a Valaki egy katonai tehergépkocsit állittatott meg, amely üresen száguldott Nyugat felé. A Vezető messziről látta a gyerekkocsit. Kocsistól, biciklistől felkerültünk a tehergépkocsira. Közben beesteledett. Távolról ágyu- dörgés hallatszott, az ég alján vörös fények villantak fel. Repülőgépek zúgása remegtette meg a levegőt. Ildikó nagyon rosszul volt. Hánykolódott a kocsiban, tépte a láz kicsi testét. — Tej kell ennek a gyereknek — mondottam Feleségemnek. — Tej! Istenem, honnan vegyünk most tejet? — sóhajtott sirva a meggyötört édesanya. Hajnalfelé megálltunk az országút szélén. A kocsivezető azt mondta, vagy egy óra is bele fog telni, mig ismét elindulhatunk. Szétnéztem. Az országút mellett több ház volt. Mondtam Feleségemnek: — Próbáld meg, hátha tudnál egy kis tejet kapni. Feleségem lemászott a kocsiról, láttam ahogy bekopogtat az első házba, azután a másodikba, azután a harmadikba . . . Ő mesélte a többit. Kis öreg anyóka jött ajtót nyitni a harmadik háznál. Feleségem félig sirva adta elő nagy bajunkat. Beteg kislányunknak tejre volna szüksége. — Jaj Istenem, szegény Kicsike — sóhajtott az öreg nénike — hát nekem is csak fél liter tejem van, de megfelezem Lelkem, megfelezem — s már indult is befelé, hogy kihozza a negyed liter tejet. — Most forraltam fel, friss tej, jó tej; sajnálom, hogy többet nem adhatok, de ezt igaz szivemből adom és kérem a jóságos Atyát, gyógyítsa meg kislányukat! Feleségem nem győzött hálálkodni, de szinte röpült örömében, hogy tejet hoz a kis éhezőnek, meleg tejet! Oh, talán Rafael angyalai sem néznek hálásabban, mint ahogy a kis beteg gyermeknek kitágultak gyönyörű tengerkék szemei, ahogy az életadó nektárt itta . . . Ki mondja, hogy nincsenek csodák? Ildikó Orth Ildikó első dijai nyeri festményével mély álomba merült, egész nap aludt és mikor felébredt, a lázrózsák eltűntek arcáról. Még soha nem láttam valakit súlyos betegségből ilyen gyorsan kigyógyulni. Csak egy drága Szent Könyvben olvastam hasonló történetekről. Abban Istennek Fia gyógyitotta a betegeket. És vájjon Ildikót, a melegszivü öreg anyóka szivből adott tejecskéje által, nem az Isten Fia gyógyitotta meg? ★ ★ ★ Lehet, azóta már csak egy sirdomb jelzi a Negyed Liter Tej adójának földönjárását. De most, amikor a kis Ildikó kilencszer négy lábnyi
