Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-07-01 / 7. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 OjouzAjCLC^ o■'XenaeJb Befejezetlen tornyok A történelem tanitása szerint Jézus idejében Palesztina több városában voltak elkezdett, de soha be nem fejezett tornyok. Heródes király bűnös büszkesége akarta azokat örök emlékül hagyni, de “nem volt képes befejezni”. A palesztinai romokban heverő tornyok példái figyelmeztetőül szolgálnak arra, hogy a mi Urunk “haszontalan szolgáknak” nevez bennünket, ha Isten Országában nem fejezzük be azt a munkát, amelyre elhivattattunk. Éppen ezért minden gyülekezet jól teszi, ha megvizsgálja, hogy lelki “tornyai” be vannak-e fejezve? Azt akarjuk, hogy gyülekezeti életünknek olyan tornya legyen, amelyik szabad a befejezetlen munka árnyékától. Egyet azonban jól jegyezzünk meg: A toronynak az építéséhez Isten adja az anyagot, de a munkát nekünk kell adni. Isten adja az elektromos erőt, de Edisonnak jutott az a megtisztelő szerep, hogy azt az erőt megfékezze s villany lámpába helyezze. Isten adja a szeretetet. De a szeretet nem tudja megragadni a szerszámokat, hogy dolgozzék, építsen. Szüksége van a mi kezünkre, izmainkra, erőnkre, hogy a gyülekezeti életben semmiből valami legyen. Isten adja a vallásos hitet. De a hitnek nincs lába, hogy kimenjen “Izráel eltévedt juhai után”, sem ajka, hogy prédikálja: “Térjetek meg, mert elközelitett Istennek országa.” A hitnek szüksége van a mi lelkesedő szivünkre, hogy megtalálja s visszahozza az egyházba azokat a sziveket, amelyek közömbösek, sokszor ellenségesek Krisztussal szemben. Isten adja az akaratot. Ellenben az akaratnak nincs keze, hogy adományunkat a perselybe tegye, vagy, hogy a Szent Jegyeket elvegye, sem füle, hogy Isten tanitását meghallja, sem szeme, hogy Istent meglássa az Ige tükrében. Az akaratnak szüksége van szivünkre, lelkünkre, egész lényünkre, hogy megmutathassa, hogy nem “lágymeleg”, hanem buzgó és munkás keresztyének vagyunk. Isten küldi Krisztust, az Élő Megváltót. Jézus sohasem kényszeríti magát, szolgálatát reánk. Csak csendesen, gyöngéden igy figyelmeztet: “Imé az ajtó előtt állok és zörgetek . . .” (Jel. 3:20.) Amikor megnyitjuk az ajtót, igy folytatja: “Kövessetek.” Hová hiv Krisztus? Hiv bennünket vissza félig befejezett munkánkhoz, elhagyott, vagy feladott reményeinkhez; vissza meghiúsult terveinkhez és félig felépített hitünkhöz; vissza megszakított imáinkhoz és lelassult missziói munkánkhoz; vissza befejezetlen tornyainkhoz és ezt parancsolja: fejezzétek be . . . Tegyétek gyülekezeti életeteket tökéletessé. “Legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti Mennyei Atyátok is tökéletes.” (Máté 5:48.) Marsaiké József ★ ★ ★ Kivonat a Columbusi Magyar Reíormátus Egyház 1960-as Évkönyve lelkészi jelentéséből. A DOONEYI HEGEDŰS W. B. YEATS VERSE KOSZTOLÁNYI DEZSŐ FORDÍTÁSÁBAN Mikor Dooneyban hegedülök, táncol a nép, mint tengeren a hab. Bátyám pap s unokaöcsém is. De én vagyok köztük legboldogabb. Ők imakönyvüket lapozzák, belemerülnek, mint a holdasok. Nekem daloskönyvem imakönyvem, Sligóba vettem, abból olvasok. Ha véget ér a földi élet. Szent Péter áll künn a menny küszöbén, hármunkra néz majd mosolyogva, de én jutok hozzá először, én. Mivel a jók mindig vidámak, kiket sosem gyötört a lánc sokat. Szeretik ők a hegedüszót és szeretik nagyon a táncokat. Tudom, ha meglát ott a népem, mind fölkiált és mind felém szalad: "Itt a dooneyi hegedűs is!" S táncolni kezd, mint tengeren a hab.
