Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-07-01 / 7. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA GyiiklmdmiM MAGYAR BESZÉD — MAGYAR ÉLET II. New Yorki gyülekezet ifjúsága jól sikerült hajókirándulást rendezett júniusban. ★ ★ ★ Bridgeporíon (North Avenue) a Nőegylet jól sikerült régi kalapbemutatót tartott a Puritan Hallban. ★ ★ ★ Akronban a Nőegylet tagjai vendégül látták az East Market St.-i egyház, a Millheim-i és Williard református egyház Women’s Guild csoportjait, az előadó Rev. E. Möhler, a Wooster Avenue-i Christian Church lelkésze volt. ★ ★ * Canionban a magyar református egyház uj vasárnapi iskolai épületet avatott áprilisban. ★ ★ ★ Nilesben Dr. S. Bussdicker misz- szioinárius és felesége tartott előadást a kiilmisszió jelenlegi állásáról. ★ ★ ★ Homesieaden az uj orgona fölé Klinko József uj lámpát ajándékozott. László Jánosné óhazai látogatásra ment, barátai szeretetvendég- ség keretében indították útnak. ★ ★ ★ Daytonban a Good Fellowship Club “'Csendes Juli” c. színdarabot adta elő az édesanyák tiszteletére májusban. ★ ★ ★ East Chicagóban az egyház sze- retetvendégséget rendezett uj lelki- pásztora, Beretz Árpád tiszteletére. ★ ★ ★ Garyben az uj templom építése megindult. Az alapkőletétel Anyák Napján volt a gyülekezet és a környékbeli lelkipásztorok jelenlétében. ★ ★ ★ Bridgeporíon (North Avenue) húsz éve van angolnyelvü istentisztelet. South Norwalkon ünnepi isten- tisztelet és bankett keretében emlékeztek meg az ötven éves templomról. ★ ★ ★ Passaicon az énekkar nagysikerű koncertet tartott május elején. BESZÉLGETÉS AZ ÖREGEKKEL Amikor egy-egy amerikai magyar közösség beszédmódját akarjuk vizsgálat tárgyává tenni, elsősorban az első bevándorló nemzedék ottani képviselőinek a magyar beszédét kell megörökítenünk és elemeznünk. Az eszményi követelmény az volna, hogy mindenegyes, ma még körünkben élő idős magyar testvérünk beszédét hangszalagra vegyük. Ha lelkészeink és kétségtelenül nagy számban itt élő tanult embereink csak egy egészen rövid időre, mondjuk két-három esztendőre, komolyan ennek a célnak a szolgálatába állítanák magukat, nem lenne lehetetlen a fenti ideális cél elérése. De amig csak kevesek részvételével lehet számolnunk, meg kell elégednünk azzal, ha minden amerikai magyar közösségből olyan reprezentatív gyűjteményekkel rendelkezünk, amelyekben hűen tükröződik vissza a közösséget alkotó magyarság származási, nyelvjárási, társadalmi és műveltségi háttere. Elsősorban tehát minden egyházunknál a lehető legpontosabb jegyzéket kell elkészítenünk az egyházhoz tartozó első generációs magyar testvéreinkről, férfiakról és asszonyokról egyaránt. Ezen a jegyzéken fel kell tüntetnünk az illetők neve után a születés idejét és helyét, a vallást, az utolsó magyar- országi lakóhelyet, az Amerikába érkezés idejét, a magyarországi és amerikai foglalkozást, a jelenlegi lakóhelyet és lehetőleg a telefonszámot is, hogy adott esetben minden nehézség nélkül bárki, aki majd a gyűjtést végezni fogja, kapcsolatot teremthessen a kikérdezendő személyekkel, vagy ha esetleg a felvétel elkészülte után még szüksége van kiegészítő adatokra, módja legyen személyesen utánajárni, anélkül, hogy mindig a helyi lelkészt kellene zaklatnia. Amikor ebből a lehetőleg teljes listából kiválogatjuk a végleges adatszolgáltatókat, ügyeljünk arra, hogy mind a mondanivaló érdekessége és fontossága, mind a nyelvjárási beszéd eredetisége és változatossága, mind pedig a kiejtés zavartalansága szempontjából lehetőleg a legjobb beszélgető partnereket szemeljük ki. Nem ér semmit, ha olyan emberekre pazaroljuk időnket, akik nem jó előadók vagy akik közismerten túlságosan szemérmesek ahhoz, hogy hajlandók lennének elmúlt életükről beszélgetni s rossz fogazatu, már tökéletlen kiejtésű egyéneket se kérdezzünk. A nyelvjárási ejtés foka tekintetében már nehéz határozott szempontokat kitűzni: általában az egész amerikai magyarság bizonyos kettősnyelüségben él, s különösen tanult emberek társaságában szeret egy, az újságok nyelvéhez hasonlatos, inkább köznyelvi jellegű beszédstílust használni. Gyakran tiz-tizenöt perc is eltelik, amig, rendszerint a szülőföld. az elhagyott szülői ház, a letűnt évtizedek homályába hullt kedves arcok, emlékek hatására, felolvad a lélek, le- mállik róla minden, a társasági együttléttel rákapcsolódó önfegyelem és megszólal a régi, magát a nagy útra elszánó fiatal legény vagy leány, családjától búcsúzó, többre vágyó szegény ember. Az a jó népnyelvkutató, aki néhány egyszerű, a vele beszélgető idős embereket semmilyen tekintetben sem zavaró kérdéssel meg tudja nyitni a szív, a lélek és az elme zsilipjeit. Szerintem minden, akár a legtudományosabb szempontok szerint is kidolgozott kérdőívnél többet ér, ha a népnyelv-
