Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-06-01 / 6. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 S' IEgŐ CSIPKEBOKOR ORTH GYŐZŐ ROVATA GYÜMÖLCSEIKRŐL ISMERITEK MEG ŐKET Kálmán bácsi ciszternát akart építeni. Megunta már a sok vizhordást. A kút is elég messze volt, hát a viz ellátás kérdése csak növelte a földi kint. Volt neki néhány hordója a ház két sarkánál, hogy felfogja az eső vizet. Dehát az hamar megtelt és hamar kiürült. És szinte sirt, amikor tavasszal olvadni kezdett a hó és a drága áldás pocsolyává változott az utcán. Mikor esett az eső egészen boldogtalannak érezte magát. Ha éppen otthon volt és az ablakból nézte, hogy a megtelt hordóból hogyan csordult ki az égi jó — hát valósággal úgy érezte, hogy a vére folyik el. De most már máskép lesz. Ciszternát épit. Igaz, hogy éppen csak annyi pénze van, hogy cementet veszi meg. Homokot, jó kavicsos homokot meg ad a szomszéd, van elég a földjén. Hát a munka? No azzal meg éppen nincsen baj. Meg van itt még az ősi szép szokás — ha nem is kalákának hívják, mint a székelyek — hogy szomszédok, jóbarátok kisegítik egymást. Majd egyszer ő is visszasegiti azokat, akik eljönnek. Vannak is már jócskán, akiknek meg ő tett régebben szivességet. Azok biztosan eljönnek. íratlan ősi törvény ez, amit egyszerűen lehetetlen áthágni. Legyen az sirá- sás vagy szántás, cséplés vagy házépítés, mindenki tudja, hogy a teljesített munka visszajár. Nem hideg számítás ez, nem üzlet, hanem kemény, életparancsolta összetartás. Csak egy esetben van kivétel. Ha valakit szerencsétlenség, betegség ér. Akkor elmegy mindenki, abbahagyja a maga munkáját és egy nap alatt bevégzik a földi munkákat. Minden megvan a ciszterna építéshez, csak a cementkeverő gép hiányzik. Cementkeverő gépe pedig csak egy embernek van, aki pedig azokhoz tartozik, akik magukat a törvény tökéletes betöltőinek tartják. Hirdetik, hogy az ő megváltásuk biztosítva van. Nagyon szigorúan kerülnek mindent, amit “világinak” tartanak. Az igazat megvallva még a többi egyházakat is “világinak” nevezik. Kálmán bácsi elgondolkozott. Eszébe jutott, hogy őt is, aki pedig presbiteri, hányszor megsértették! Most hogyan menjen szivességet kérni tőlük. Hátha nem is adják. Hátha kifogást találnak. A szükség végül is győzött. Bekopogtatott illendően a cementkeverő gép gazdájához. Előadta jövetelének célját. — Nagyon szívesen odaadom a gépet, Kálmán Bátyám, de nekem is elég sokba került, meg kopig a gép, tudom nem haragszik, ha minden zsák cement után valamit felszámítok — felelte az ember. — Hát nem is kívántam én ingyen, csak ki vele, mennyit számítasz zsákonként? A géptulajdonos megmondta. Kálmán bácsi kissé vakarni kezdte a fejét. “Hát ami azt illeti” — gondolta magában — “ez elég borsos ár, dehát örülök, hogy megkapom a gépet.” Aztán hangosan igy szólt: — Akkor kész az alku! — No, nem egészen — vágott közbe a magát Kálmán bácsinál különbnek tartó ember — a gépet csak úgy adom, hogyha fiamat is felveszi munkára és természetesen tisztességes órabért ad neki. Kálmán bácsi elvörösödött. Már erre igazán nem számított. Könyörgésre fogta a dolgot: — Dehát van nekem segítségem elég. Nincs fizetett munkásra szükségem, meg pénzem sincsen, hogy órabért fizessek. A különb ember most egészen úgy tett, mintha nem is volna különb: — Akkor meg nem adom a gépet! “Na Kálmán, torkodon a kés, itt nincs mit tenni, mint megadni magadat!” — Emigy füstölgőit magában Kálmán bácsi. Hát meg is adta magát, bele is egyezett, meg is építették a ciszternát. ★ ★ ★ Kálmán bácsi már meghalt, de az a ciszterna ma is azt prédikálja a faluban: Gyümölcseikről ismeritek meg őket! r---------------------------------------------------------------------------------------------------------n BÉKESSÉG . . . MILYEN ÁRON? "... A keresztyén bizonyságtételben, a békéltetés szolgálatában a súlypontot a megfelelő helyre kell tennünk. Hamis keresztyénség az, amelyik lemond az igazi békéltető szolgálatról az álbékesség kedvéért. "Ne bolygassuk a kényes kérdéseket, örüljünk, hogy csend és béke van." Ez nem keresztyén magatartás. "Az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én nék- tek, amint a világ adja." (Ján. 14:27.) — Közvetlenül halála előtt mondja Jézus ezeket a szavakat. A békesség megszerzés saját külső békéjének, sőt életének feláldozását jelentette, de ezzel a tettével nemcsak békességet szerzett, hanem megteremtette a lehetőséget minden békességszerző munka számára." — C. P. V________________________________________________ >
