Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-06-01 / 6. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA a jóra és szépre emlékszem apámmal, szüleimmel kapcsolatban! Én is megjártam a tékozló fiák útját. De itt messze országban is vissza lehet térni a bünbánat öröm-könnyeivel! A falumban látom az egyszerű tanitó-lakot . . . előtte az akácfákat, mögötte a szép nagy kertet . . . s a temetőt, ahova gesztenyézni mentünk az apámmal . . . s madárfiókákat szedni a bátyámmal ... a magas tornyot, ahol kondul- tak a harangok ... s mi galambfiókákat szedtünk s néha huhogó baglyokat találtunk. S amikor nagy piszkosan bátyámmal haza találtunk a nagy teknő várt bennünket. S az anyám, édesanyám fürdetett . . . s apám törül- gette kis testünket. S ilyenkor este apám szép tenor hangján énekelte: “Boldog az ember nyilván ki az Istent féli . . . Házadban feleséged mint a szöllő vessző, gyümölcsöt hoz tenéked, ha eljő az idő, Meglátod gyermekidet te asztalod körül. Renddel mint olaj vesszőt, Kikben szived örül.” (128. zsoltár.) S visszatérnek a kedves arcok: az iskola padjaiban ott látom Kovács Ferit a legerősebb fiút, Hegedűs Józsit, aki fejből tudta a magyar királyok listáját, Jámbor Margitkát, aki mindig rám mosolygott. A falu alatt a kis patakot, melyben fürödtünk, a bedőlt kutakat: az egyikbe fagy ás idején beszakadtam. A befagyott patakot, melyen egyszer édesapám lekorcsolyázott Drávaszabolcsig. A Feketeviz, s a sötét, nagy Dráva, amelynek a jugoszláv oldala mindig a “ne tovább”, tiltó kapu volt. Most már tudom, hogy át tudnám úszni. (Folytatás a következő számban) A Keleti Egyházmegye virágvasárnapi konferenciája Immár nyolcadszor jött össze a Magyar Egyházkerület Keleti Egyházmegyéjének népe, hogy a virágvasárnapot lelki elmélyülésre és hitben való növekedésre használja fel. Ez évben South Norwalk volt a vendéglátó gyülekezet, s a ragyogó nap ritkán látott tömeget hozott össze a konferenciára. A szomszédos fairfieldi és bridgeporti egyházaktól közel 120- an, a passaici és perth amboyi gyülekezetekből fele annyian s New Yorkból kb. 20-an vettek részt. így “vidékről” 200 körül, a helyi gyülekezetből pedig 200-nál is többen a konferencia résztvevők számát közel félezerre emelték. A számnál is inspirálóbb volt azonban a téma. Belekapcsolódva az Egyházak Világtaná- csának az idei Indiában megtartandó gyűlésének jelmondatóba — a konferencia vezetősége “Jézus Krisztus, a Világ Világossága” kérdést állította az összejövetel középpontjába. Megnyitóul, délután 3:30-kor, egy szines hangos film a vakon született ember meggyógyitásá- nak a történetét vethette vászonra megrázó erővel. — Azután a résztvevők öt csoportra oszolva hajoltak az Ige felé, hogy ott keressenek eligazitást a nagy problémában: mi a mi vakságunk? miért “nap és világ” a Krisztus? hogyan vagyunk mi a világ világossága? Férfiak és nők, angolul beszélők és magyarul értők s az ifjaknak csapatja alig vette észre, hogy elmúlt igy egy óra, s a harangok kon- gása rendkivüli istentiszteletre hivogatott. Amint a tágas és ünnepi diszbe öltözött templomot megtöltötte a gyülekezet, amint felhangzott angolul és magyarul Krisztus hét szava a keresztről és mindegyikre válaszul együtt énekelték a nagyszülők és unokák a zsoltáros dallamokat, amint a hegedű sirása és az énekkar ujjongása összefogta Nagypéntek és Husvét evangéliumát — a jelenlevők megtapasztalhatták nemcsak a keresztyén közösség felemelő áldását, de az istentisztelet református szépségét is. Erről folyt a beszéd még akkor is, amikor a fehér asztaloknál elköltötték vacsorájukat és 7 óra körül vissza felé indultak otthonaikba. A konferenciát jellemezte a pontosság: minden az elkészített sorrend szerint folyt le, és a résztvevők példás módon segítetté ezt elő. Jó volt látni, hogy noha még mindig a magyarul beszélő nők csoportja volt a legnépesebb, az ifjak és az angolul beszélő férfiak csapatja nem sokkal maradt mögöttük. Sokan úgy érezték, hogy “nem volt elég idő mindenre”, s ezért az angolul beszélő nők április 28-án, a férfiak pedig április 23-án ismét összejöttek, hogy az ihlető látásokat a gyakorlati problémák síkján tovább érvényesítsék. Bizony a világ világossága Krisztus és mi csak az ő fényével világíthatunk! Bütösi János UJ JERUZSÁLEM "Micsoda haialmas drámai mü valósul majd meg végül, a győzelmesen visszatérő Ur Jézus által. Mily zengő lesz az angyalok kürtje, mily nagy a feltámadt Szentség dicsősége. Micsoda szép lesz az igazság birodalma s mennyire művészi a mennyei uj Jeruzsálem városa . . . S mindenek fölött szeretném látni Öt s majd mondani: Itt van az ácsnak és a szűznek fia, a szombat megtörője, a démonok kiűzője, itt, akit Judás elárult, akitől a tanítványai elfordultak s aki feltámadt." QUINTUS SEPTIMIUS FLORENS
