Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-06-01 / 6. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 C^OJ2ícLcU^' SenceAs A Középegyházmegye virágvasárnapi női konferenciája 1961 virágvasárnapja ragyogó napsütéssel köszöntött reánk. A Hosszú, kemény tél után, a lassan érkező tavaszban Isten kedvesen mosolygó ajándéka volt ez a nap. Már kora délután megélénkült a régi, szép pittsburghi templom környéke. Érkeztek az autók s régen nem látott kedves ismerősök köszöntötték egymást. Az igen szép számmal megjelent Közép Egyházmegye asszonyai szives szeretettel üdvözölték a beaver falisi testvér egyház kiküldötteit, akik már a második éve vesznek részt konferenciánkon. Mindenkinek a kezében ott volt a még hónapokkal ezelőtt kiküldött énekes lap konferenciánk vezérénekével. Az ősi falak között magyarul is, angolul is zengett az ének: Szivem feléd ujjong örömtele Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te . . . A bevezető áhitat után mind a magyar, mind az angol csoport ugyanazt az Igét tanulmányozta, “Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől . . .” Magyar előadónk Dr. Takács Aurélia, a Wooster College tanára volt, s angolul Mrs. John G. Magee, volt kinai misszionáriusnő beszélt. Mind a két előadónk érezte, mennyire időszerű az aggodalmaskodásról beszélni s milyen jó a személyes élet nagy bizonyságtételét, a Jézus Krisztusban megtalált félelem nélkül való élet örömét tovább adni, megosztani. Úgy éreztük, hogy a virágvasárnap Ura földi szolgáin keresztül személyesen hozzánk szólt. Jó volt az Ur szavába kapaszkodva indulni tovább a hétköznapok utján. A fehér asztalok körül a gyülekezet férfi tagjai által készített pompás vacsorát jó étvággyal fogyasztottuk el. Reméljük a kedves példa másutt is követésre talál majd s az asszonyok mindenütt meghallgathatják az előadásokat s hálás örömmel dicsérhetik a férfiak főztjét. A hit és reménység kedves biztatása kisért mindnyájunkat haza, mert tudtuk, hogy velünk marad az, akinek ma is és újra láttuk kegyelmes tetteit. 1962 virágvasárnapján Johnstownban találkozunk! Borsay Lászlóné Ágh Ferencné (Bécs, Ausztria.) Kérésére dióhéjban közöljük “Anyák Napja” történetét: Philadelphiából indult. A gondolat szülője Anna Jarvis (1864- 1948) nevű gazdag tanitónő. Magos, vöröshaju szépség volt. Soha nem ment férjhez. Vak testvérével és édesanyjával élt. Anyja kedvenc virága a fehér szek- fü volt; 1905-ben, május második vasárnapján halt meg. Innen származik az ünnepnap ideje és a hivatalos “fehér szekfü”. Miss Jarvis anyja halála után indította el óriási szervezőképességgel egyedül az országos, majd világraszóló. mozgalmat. Amerikában Woodrow Wilson elnök proklamálta véglegesen hivatalos ünnepnappá. Azóta 43 ország követte a példát. Miss Jarvis egyedül, megkeseredett lélekkel élte le öregkorát egy pennsylvaniai szanatóriumban. Bántotta, hogy “üzletté” fajult az az Anyák Napja, melyet ő szentimentális célzattal alkotott. Egyszer, 60 éves korában, az egyik női organizáció Philadelphiában kénytelen volt letartóztatni a rendőrséggel, mert olyan erővel, magából kikelve harcolt az ellen, hogy haszonnal árusítsanak anyáknapi szekfüket. 1948-ban, azzal a keserűséggel halt meg, hogy élete munkája hiábavaló volt, mert a világ szemében Anyák Napja ma csak egy nagy “üzleti alkalom”. AMERIKAI NAPLEMENTE Az alkonyainak zsongó zenéje Összeolvad a suhogó széllel. Amint a nap aranyló sugára Utolsó mosolyát hinti széjjel. Biborpalásttá válik az alkony Ahogy vonszolja fénylő köntösét, S meg-megroskad a nehéz tehertől Amelyet némán rárak a sötét. Mikor az utolsó sugarat is Elnyeli a nagy tágas végtelen Belenézek a mély sötétségbe És imára kulcsolom két kezem. A hála fénye ragyog szememben Ahogy hallgatom az estnek zaját. Érzem itt is velem van az Isten S árassza rám szereíete árját. Ámbár a hazámat megcseréltem, Régi barátaim nincsenek velem. De az éltem mégis boldoggá vált. Mert megtaláltam itt az Istenem. IFJ. KÁNTOR PÁL
