Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-06-01 / 6. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EMBER ÉS VILÁGA A san franciscoi Rákkutató Intézetben sikerült oly rákos testszövetet kitenyészteni, mely azonos az emberi tüdőt roncsoló rákkal. A felfedezésnek azért van nagy jelentősége, mert igy a rákos daganat fejlődését emberi irányítás alatt lehet figyelni egy kísérleti lombikban. ★ ★ ★ Elektronikus mikroszkóp segítségével többszázezres nagyítást lehet elérni. A világon mintegy 2000 ilyen műszert gyártottak, melyből 1200 amerikai intézetek birtokában van. A világ legnagyobb ilyen műszerét a Westinghouse gyár kutató intézete használja, melynek kezelője egy magyar származású fiatal ember. A mikroszkóp többmilliós nagyítása félten őrzött titok. ★ ★ ★ Ülő foglalkozású emberek jobban hajlamosak ütőeres betegségek megszerzésére, mint a mozgó vagy nehéz testi munkával foglalkozók. — Megfigyelés alá vették a vasúttársaságok alkalmazottait, kik között a hivatalnokok magas százalékban, a mozgó munkások kevesebb százalékban esnek áldozatul e bajnak. ★ ★ ★ A nap körül keringő bolygókon nem valószínű, hogy a földhöz hasonló élet legyen, állapítja meg Dr. Philip Abelson, a washingtoni Carnegie Institute biológusa. A Marsról megállapították, hogy levegőjében nincs szabad oxigén, ami szük- sékes a földihez hasonló élet fenntartásához. Naponta tengerparton érezhető dagály oka a hold vonzása, de nem úgy, hogy a vizet a hold magához emeli, hanem oldalról maga felé huzza. Úgy kell elképzelnünk a dolgot, hogy egy ember nem képes saját erejével felfelé emelni egy “tug boat”-ot, de oldalra el tudja nyomni a parttól. Ugyanígy hat a hold vonzása is, oldalról, a tenger vizére, mely mozgás vizemelkedést okoz, vagyis dagályt. ★ ★ ★ Az első ürutas, az orosz Yuri Gagarin április 11-én egy rakéta űrhajóval megkerülte a földet egy óra és 48 perc alatt. Utazásának tudományos eredményeire kíváncsian várnak a tudósok. MAGYAR BESZÉD — MAGYAR ÉLET i. ELÖLJÁRÓBAN Aki e cikksorozat cimét elolvassa,, úgy érezheti, hogy a fenti négy szó: MAGYAR BESZÉD — MÄGYAR ÉLET, sem nem uj, sem nem különös. Tehát minek is Írni róla. Hiszen természetes, hogy ahol magyar a beszéd, ott magyar élet folyik, és fordítva is áll: ahol magyar élet van, ott magyarul beszélnek. De abban a pillanatban, amikor az ember idáig jutott, máris világos, hogy, sajnos, nem ez a helyzet. Mert számos olyan sarka van a világnak, ahol magyar a beszéd, de nem az az élet, sőt ahol az élet magyar lehetne is, nem beszélhetnek nyíltan, magyarán. Van tehát értelme annak, ha elemezni kezdjük a magyar beszéd és magyar élet kapcsolatait. Idestova száztíz esztendeje már, hogy Amerikában magyarságról és magyar életről beszélhetünk. A Kossuth Lajost követő emigrációból mintegy négyezer jutott az Egyesület Államokba egészen korán, már az 1850-es évek folyamán. Ezt a jórészt volt tisztekből, közhivatalnokokból, szóval középosztálybeliekből álló bevándorló csoportot pár évtized múlva milliónál is több egyszerű paraszt és munkás követte s az ő sürü rajaikból formálódott ki az az amerikai magyar élet, amelyet ma ismerünk. Egyházak, társadalmi, kulturális és biztositó egyletek szinte megszámlálhatatlan sora bizonyítja ennek az erős és évtizedeken keresztül egymásba kapaszkodó fajnak az erejét: az együvé tartozás szellemét ápoló egyházakban és egyesületekben a magyar szó, a magyar beszéd járta át a lelkeket, mint az élő szervezetet a vér meleg árama. A több mint évszázados amerikai magyar nyelvi hagyománynak csak népszerű Írásos emlékei vannak: újságokban, kalendáriumokban, egyházi lapokban, néhány prédikációs kötetben maradt fenn a múlt, s ezen a megállapításon nem változtat, hogy pár költő és iró áldozatos erőfeszítéséből itt-ott még verseskötetre és regényre is tellett. Ugyancsak hiányzik mind a mai napig az amerikai magyarság tudományos rendszerezésü történetének elkészítése. Egyházaink, egyleteink régi oklevél- és iratanyaga jórészben máris elkallódott. Az egyetlen nagy, szinte kimeríthetetlen forrás, amelyből az amerikai magyarság történetét helyre lehet állítani: a ma még élő legidősebb nemzedék emlékezete. Ha valaki öreg embereink, asszonyaink társalgását figyeli, lépten-nyomon megüti a fülét egy-egy váratlan, a régi világba visszavezető elbeszélés. Öreg amerikai magyarjaink világosan emlékeznek az elhagyott szülőföldre, a kis falura, a hosszú hajóutra, az első munkára, amelyet az újvilágban kaptak, s attól fogva sok felejthetetlen életfordulatra. Emlékeznek, gyakran már előttük ideérkezett magyarok elbeszéléseiből, hires régi betelepülőkre, Kossuth Lajos amerikai útjára, az amerikai polgárháborúban résztvett magyar szabadságharcosokra, az első istentiszteletre, ma már óriásivá nőtt ipari városok régi, egyszerű utcáira, a régi, amerikai élet számos, Írásban meg nem rögzített részletére. S mindezt elmondják olyan nyelven, melyben sajátságos ötvözetté forrott a hazai beszéd az itteni angollal és az ame-
