Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-03-15 / 6. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 Hétköznapi Prédikációk SEMLEGESSÉG A mi hétköznapi használatunkban van egy szó, a semlegesség, amit széltében-hosszában használunk a- nélkül, hogy annak jelentőségét komolyan átgondoltuk volna. Szép és nemes dolog semlegesnek lenni, vagy pártatlanul ítélni, részlehajlás nélkül venni részt vitákban, eszmei küzdelmekben és hasonlókban. De! — és itt van a nagy kérdés: lehet-e valóban semleges valaki, itélhet-e valaki bárminő kérdésben pártatlanul és részlehajlás nélkül? A magam részéről ezt mindig megkérdőjelezem, mert nem hiszem el, hogy bárki is képes lenne semlegességre, vagyis olyan lelki és szellemi magatartásra, ami teljesen független lenne az ő környezetétől, múltjától és jelenétől. Az ember mindig előítéletek alapján ítél és él, mindig egy előre elfogadott értékrendszerbe helyezi a maga életét és annak a mérlegén méri azt le. Aki hivő, azaz: aki elfogadta az Istent, az az ember már eleve előítélettel közeledik minden egyes kérdéshez, avagy problémához, ami előtte felmerül. Ez az ember nem lehet semleges, mert éleiéi álhalja az a boldog bizonyosság és meggyőződés, amil a keresztyén élelszemlélelből kapoll ajándékba, kegyelemből Urától és Istenétől. Ettől ő nem szabadulhat, ennek a látásnak és meggyőződésnek a rabja, de boldog rabja, akinek életét átszövi az a bizonyosság, hogy Isién minden mindenekben, hogy nála nélkül semmi sem leli, ami leli. Az a keresztyén világnézet, amikor a világot és annak eseményeit az Isién szemszögéből nézzük! A semlegesség érve alatt kétféle magatartás húzódhat meg: Vagy a nemtörődömség, vagy pedig a félelemnek az az álláspontja, amikor az ember vagy nem akar, vagy nem mer állást foglalni a kérdésekkel szemben. Egyik sem keresztyén, legkevésbbé református magalarlás! Akinek meggyőződése van, az meggyőződése alapján mond igent, vagy nem-et és véleményét mindig kinyilvánítja. Erre a nyílt, őszinte, tettetés nélküli életstílusra talán jobban szüksége van a mai keresztyén egyháznak, mint bármi másra. — Őszinteség nélkül nem lehet komoly egyházi életet élni: szüntelenül szükségünk van az önkritikára. — Őszinteség nélkül nem lehet építő munkát végezni. Elek Áron (A Fairport Harbor-i Magyar Ref. Egyház 1959-es Évkönyvének lelkészi jelentéséből) A SZABADSÁG KÖLTŐJE Részletek Illyés Gyula "Petőfit Lapozva" cimü tanulmányából A népiesség nem uj. hang Petőfi korának költészetében. Miben különbözik ő mégis nép-párti és hazafias elődeitől és kortársaitől? A haza neki mind kevésbbé a vörösmartis múlt, egy sarokfordulással megteszi az irányzódást a jövő felé. A valóságot szereti: szinte tapintja a tárgyakat és tényeket; ujja bögyében ott bizsereg a tettvágy, a gyakorlati, a rögtöni alakíthatnék. Nem holmi nosztalgia vagyis kielégilellenség vitte a nén felé. Ő benne a nép kielégitetlensége működött; onnan — ha nem is közvetlenül abból — jött. A hazáról Lement a nap. De csillagok Nem jöttének. Sötét az ég. Közel s távolban semmi fény sincs. Csak mécsvilágom s honszerelmem ég. Jegyezzük meg ünneprontóan, hogy ez a mécsvilág is akkor éppen, hitelben égett a költő hónaposszobájában. A nagy-nyitányu, baljós-latu versben megérezni az egyéni sors részét. A haza, az ország ennek az ifjú embernek a lelkében ekkortájt már-már rögeszmeszerüen a halált idézi föl: Meghalni érted, oh hazám, Habár rettentő kinpadon Kétszer, háromszor halni meg bár, De érted halni: szent óhajtatom! A hazához menekül a hazafiak elől? Alig érthetjük; akkor még kevésbbé értették. Nincs még ilyen negyven sor, amelyen az érzelem, a hangulat, a gondolat annyiféle változata futna át, mindig megfelelő ütemben egy pontos cél felé. Egy kihívás keresi értelmét. Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül, Legyek kőszikla . . . Említjük meg, hogy a közösségről, a legtágabb hazáról szóló vers most már nem a halál gondolatába torkol, hanem abból is indul? Nem azért említjük, hogy lassanként vátesznek öltöztessük a költőt s a végén tán fejbólintással kisérjük a beteljesedett szörnyű véget. A vágy sosem előre, hanem visszafelé magyaráz s fed fel valamit a lélekben. Irodalom és politika Huzzuk meg 1848 márciusa előtt, a tettek korszaka előtt vastagabb vonallal Petőfi lelki alkatát. A valóságot tapasztalatból tudja. Az irodalom vezette rá, hogy ezt a valóságot képviselje. Ennek a valóságnak hü képviselete már forradalmi teendőket kívánt. A fiatal költő nem foglalkozott politika-tudománnyal. A jogászi észt megvetette. Mi okozta mégis, hogy valamennyi kortársa közt ő látott legvilágosabban, értve ezen, hogy őt igazolta legjobban az idő? Ösztönévle mérte ki a tényekből és helyzetekből azt, ami ma a tudományos vizsgálódás a maga rengeteg eszközével kimár? Az ő példája a bizonyíték, hogy (Folytatás a 13-ik oldalon)
