Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-03-01 / 5. szám
1 6 REFORMÁTUSOK LAPJA valóságos felekezetközi mozgalom méreteire nőtt. Ha a mozgalom továbbterjed — mondja Cull- mann professzor — akkor a katolikus és protestánsok egymásközti viszonyának légköre lényegesen megváltozik. Ennek fontosságát pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az áldozat kölcsönös hozatala által jutnak el protestánsok és katolikusok arra a megtapasztalásra, hogy Isten Lelke valóságos és komoly egyházszakadások ellenére se szűnik meg az egység irányába vezetni a szétszakadt keresztyénséget. Cullmann professzor az egyetemlegesség megvalósitását célzó törekvés kulcsát az efé- zusi levél 4-ik részének 15-ik versében véli feltalálni: “Az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogván növekedjünk abban, aki a fej, az Ur Jézus Krisztusban.” Kölcsönös törekvés az igazságra. Ennek a külön utakon végzett kölcsönös törekvésnek magán kell viselni az egymásiránti megbecsülés és szeretet jegyét. Erre Isten Lelke kényszerit bennünket. Az ilyen, cselkedetekben megmutatkozó lelkűiét a sajnálatos, de valóságos választófalak ellenére is közelebb hozhatja egymáshoz azokat, akik egyek abban, hogy ugyanannak az Ur Jézus Krisztusnak nevét hivják segítségül. Bertalan Imre Babos Sándor búcsúztatása Petőfi és Szabolcska Fairfielden Mostanában sok magyar gyülekezetünkben van lelkész-bucsuzíatás. Ahogy a pásztor és nyája isten- hozzádot mondanak egymásnak, önkéntelenül is elárulják önmagukat: ezért érdemes ezekre a búcsúkra egy kicsit felfigyelni. Vannak gyülekezetek, amelyek személyes sérelemnek tekintik azt, ha a pásztor eltávozik tőlük, s ezt azzal juttatják kifejezésre, hogy a tiszteletnek és hálának legkisebb jele nélkül engedik utjának lelki vezetőjüket. A fairfieldiek nem estek ebbe a hibába. Noha a gyülekezet nagy többségének igen fájt az, hogy a templom-épitő lelkész 11 éves gyümülcsöző szolgálat után eltávozik közülük, mégis TISZTELETÉRE bucsu-teát rendeztek 1960 januárjának utolsó vasárnapján. A barátok és ismerősök, egyháztagok és nem egyháztagok nagy táborát ezzel az igével hívogatták a búcsú alkalomra: “Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket.” (I. Ján. 4:19.) Vannak lelkipásztorok, akik a gyülekezet bucsu- magatartását tekintik szolgálatuk döntő zsinórmértékének: tömeg, ajándék, könycseppek annyira megtévesztik őket, hogy ők is áldozataivá válnak a temetések hangulatának. Babos Sándor nem esett ebbe a hibába. Noha az egyház és szervezetei elhalmozták értékes ajándékokkal, jelentős pénzbeli segítséggel, s a zsúfolt teremben ott szorongtak az egész környék egyházi és polgári vezetői, ő mégis megmerte zenditeni a józan figyelmeztetés igéit! Búcsú szavaiban szólott arról, amiről Isten szolgái olyan gyakran tettek hasonló helyzetben bizonyságot, hogy hol látja a veszedelmet a gyülekezet életében, mire ügyeljenek a nyáj vezetői, s hogyan szolgáják az Evangéliumot még teljesebben az ő eltávozta után. Igen, a búcsú alkalmak lehetnek porfelhők, a- melyeket vagy a lábuk porát rázó lelkészek vagy a porhintésben gyakorlott gyülekezetek vernek fel zarándok utunkon, de a búcsú alkalmak lehetnek hasonlók ahhoz a keserűen lélekeelő tapasztalathoz is, amelyben az Ur részesítette tanítványait a felső házban, amikor eljött az ő órája. (Ján. 13:1.) Legyen áldott Isten, hogy a fairfieldi gyülekezet és a Babos házaspár megpróbált hitben búcsút mondani egymásnak. Vajha ragadós lenne a példa! Bütösi János Petőfi Sándor j árt ában-k élt ében nem egyszer megfordult Mezöb erényben. Ebbe a községbe a Petrics-csálád vonzotta a költőt, aki rokonságban volt velük és kedvelte is nagyon őket. 1899 julius 80-án a község emléktáblával jelölte meg a kis nádfödeles viskót, majd később a házikó helyére épült városháza falát ékesítették a márványlappal. A Petőfi reliefjével ékesített emlékművet nagy ünnepséggel leplezték le. Többek közt Szabolcska Mihály gyönyörű alkalmi költeményét szavalta el és bankettel fejezték be a napot. A lakoma egyik, nem éppen tapintatos szónoka Szabóleskát Petőfivel állította párhuzamba, de a megtisztelt nem engedte befejezni a megkezdett dikciót, hanem felugrott és idegesen, dühösen visszavágott: Már az óvódéiban tanultam ezt a kis versikét: az oroszlém olyan, mint a macska, csakhogy az oroszlán kissé nagyobbacska. “Akinek a beszéde korrupt, annak gondolkozása is az.” (Seneca) ★ ★ ★ Nagyon sok ember van, aki nem azt mondja, amit ő szeretne, hanem, amit mások akarnak tőle hallani. át i! i it it it it t it Imádság Ki ruházza fel a mezők liliomát? Ki visel hü gondot az égi madárra? Utlan bujdosónak ki vezérli nyomát? Kit nevez atyjának az anyátlan árva? Él még a jó Isten! Ő engem is szeret: Megadja, ha kérem, a mai kenyeret. ARANY JÁNOS I Í
