Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-02-15 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 Kálvin felfogása az örömről Részlet Dr. Vass Vince "Növekedés a hitben" cimü halála után megjelent müvéből AZ ÖRÖM ÉS A BŰN Vannak emberek, akik elszakadva az Istentől, a világnak örülnek. Ezek úgy örvendeznek, mintha Isten semmi volna. Ez az öröm nemcsak elválás Istentől, de szakítás vele. Nem más ez, mint odatapadás a világ romlandó javaihoz. Odatapadunk a világ lim-lomjához — mintha ez volna minden. Ez a világi öröm üres öröm, amelyik csak az étvágyat izgatja. Hiábavalóság, mert látszathoz tapad a lelkünk és nem valósághoz. Olyan öröm ez, mintha az utas az ut melletti virágokban lelné örömét annyira, hogy elfelejti, hová akar menni. Az Isten nem ilyen örömöket akar nekünk adni. A világi öröm hiábavalóságából gőg származik. Nemcsak az öröm tárgya olyan, amely elszakadt Istentől, de az alany maga is elválik tőle és a hiábavalóság bűnéhez a gőg bűnét is kapcsolja. A másik jellemvonása ennek az örömnek a megromlás állapotának állandósulása. Minthogy valami olyan által előidézett érzelem ez, ami múlandó, nem csoda, ha szennyes is lesz: Úgy látszik, mintha az emberek nem tudnának másként örülni, csak ha meg- romlanak, ha mindent felforgatnak s az eget a földdel, a fényt a sárral keverik. A világi öröm mértéktelen is. A rend, a mérték az Isten tevékenységének alapvető tulajdonsága és nem meglepő, hogy minden olyan indulat, mely az Istentől eltávolít, a rendetlenség vonásait hordozza magán. A hitetlenek, mintha megrészegedtek volna a világi örömöktől, nem ismerik a lélek benső békéjét, nyugodt boldogságát. A gonoszok öröme meg már egész dühöngéssé válik. Az étvágy nem tud teljesen kielégülni, a világ maga is szétfolyik az ember előtt, aki nem ismeri fel többé az Istentől jött javakat. Az Isten dicsőségének a megsértése az ilyen öröm. Szembehelyezkedés az Ő szuverén felségével. Mert nem a legnagyobb szembehelyezkedés-e az, hogy nem ismerjük az Ő szeretetének adományait és hiábavaló és haszontalan dolgok után futunk? Ez a világi öröm a legnagyobb nyomorúság az ember számára. Ez az öröm pokollá és kárhozattá válik. Végeredményben ez az öröm nem más, mint illúzió. Az öröm átérzett indulata felszíni, mert előbb- utóbb nyomorúsággá és szomorúsággá alakul át. De van a világnak egy másik oldala is, amelyen igazi örömök születnek. ÖRÖM ÉS MEGVÁLTÁS Az Isten megváltó kegyelmének munkája által az ember újra részesülhet az isteni örömben. Tehát egy második teremtés által, amelynek dinamizmusa olyan örömöt ad, amelyik hasonló az el nem bukott első emberpár paradicsomi öröméhez. Ez a dinamizmus az Isten megváltó akarata, amely a történelmen keresztül vonul. Az evangélium uj örömnek a bejelentése. Az üdvösség bejelentése. Jézus nélkül nem volna valódi öröm — Isten szigorú biró maradna. Jézus Krisztus személye nem más, mini az öröm szélsugárzása. Az Ő földi pályája az öröm prédikálása. Az evangélium tanítása világosság és öröm. Azért jött Jézus, hogy örömöt hirdessen mindenkinek. Ő az oka a mi örömeinknek. A főpapi ima a Krisztusban való öröm szétáradása bennünk. Husvét hajnala az öröm hajnala. A legnagyobb öröm forrása pedig az, hogy Ő most is láthatatlanul közöttünk van. Az ember szempontjából ez a legnagyobb öröm; aki ezt az örömöt nem ismeri az vak, az nem láthatja a teremtés tárgyaiban az Isten teremtő munkájának szélsugár - zását. Első a Krisztusban való öröm, ami által a terem- tettség uj örömök alkalmaivá válik. AZ ÖRÖMÖK KIFEJEZÉSE Az Isten színe előtt való öröm mindenek előtt hálaadásban fejeződik ki. Hálát érzünk Istennel szemben, aki minket gyermekeivé tett. A hálával együtt jár az Ő magasztalása és dicsérete is. Az egész élet középpontja az Isten megismerése s ebből az ismeretből természetszerűleg öröm származik. Senkise látta és senkise hangsúlyozta jobban a világ rútságát, amit a bűn okozott, mint Kálvin. De még ez a látomás se teszi őt szomorúvá és kétség- beesetté. Örülhet-e az ember mikor mindenütt rosszat lát, akár a fizikai világban, akár az erkölcsi életben? Kálvin azt mondta: örülhet. Meggonaolkoztató visszavágás A hires Carpenter püspök evangélizéló szabadtéri előadást tartott. Istenről tanulságot tevő prédikátorok nagyon sok esetben találják szemben magukat atheisták rosszindulata vagy éretlen kérdéseikkel, akiknek céljuk, hogy nevetség tárgyéivá tegyék őket a hallgatóság előtt. Carpenter püspök előadása után is elhangzott az első ilyen kérdés: “Igaz az, hogy Jónást valóban elnyelte a hal gyomra?” Azonnal felismerte a püspök a kérdés irányzatéit és méltóságát megőrizve válaszolt: “Amikor majd feljutok a mennybe, Ígérem, hogy meg fogom kérdezni felőle Jónást személyesen.” A kérdező tovább erőszakoskodott: “És tegyük fel, hogy nem lesz a Mennyországban Jónás?!” “Abban az esetben MAJD TE KÉliDE/D MEG ŐT.” A me gg ondolk őzt at ó visszavágás — érthető - elvágta az útját minden hasonló kérdésnek.
