Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-02-15 / 4. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA SZIVETEKET szaggassátok meg NE RUHÁITOKAT . . . Imádság “Gondviselő Istenem és Atyám! A nap legünnepélyesebb órájában, midőn világosság támad a földnek színén, hogy feltüntesse hatalmas kezed bámulatos alkotásait, midőn millió teremtés élete ébred a mély álomból: íme én szivemnek szabad és földi homálytól tiszta érzésével jó reggel kereslek Téged! Óhajtom kirebegni hálámat azon kegyelmes oltalomért, melynek védőszárnyaival a múlt éjjel takargattál és kérem a mai nap folyására is atyai gondjaidat, mindennap megújuló irgalmasságodat. Ruházz fel béketüréssel, keresztyén önmegtagadással: hogy a kedvetlen és fájdalmas pillanatokban is rendíthetetlen bizalommal ragaszkodjam Hozzád, síró szemem könnyűiből is szivem reménységének fénye sugározzák vissza. Igazgasd, óh édes Atyám, gondolatomat s érzésemet, szavaimat és tetteimet úgy, hogy mindazok saját lelkem nyugalmára és dicsőségére legyenek. Teljesítsd reményemet, add meg kérésemet, szenteld meg ajkam fohászát, mely e reggelnek idején Téged keres és Hozzád emelkedik az egek felé. Ámen.” TOMPA MIHÁLY Gyűrött papír axadt a kezembe 1947 tavaszán. Húsz éven át gyűjtögetett könyvtáram maradványai közül került elő, a háború pusztítása után. Csendesen lapult meg az egyik vaskos könyv belső lapjai oltalmában még akkor is, amikor — valószinüleg — az utolsó katonacsoport szerteszétszórta és összetaposta könyveimet a szoba padlóján. Megtépődött sarka kikandikált a sáros tábláju könyvből. így vettem észre. A múltról beszélt — a jövendőt mutatta. Szokványos ösztöndíj kérő nyomtatvány-lap volt, amit tiz évvel azelőtt jóakaratukig csúsztatott zsebembe a yalei egyetem dékánja, a- mikor már hazafelé készülődtem Amerikából. Biztatott, hogy töltsem ki s maradjak még egy évig az óceánnak ezen az oldalán. A honvágy hazavitt, a papir kitöltetlen maradt, akkor és még 1 0 esztendeig utána. Jöttek a lengyel menekültek, robbant az akna, egymást érték a bombázások, lángbaborult Magyarország és lángbaborult az egész világ. A papir várt. Tiz évi késéssel töltöttem ki otthon és küldtem el Yale-re, s a fakult, összetaposott kérvényre válasz érkezett. Két héten belül. így kerültem ismét Amerikába. Kérdezhetem: mennyiben őrizte Isten keze e papirost számomra? Annyiban bizonyos vagyok, hogy Ő ma is jelentkezik “csodákban”, s hogy az Ő keze vezetett a nyomtatványon keresztül ebbe az országba. Ha csak szóbeli biztatást kaptam volna a jó indulatu dékántól annakidején, elmosódott voína emléke. De nem ez történt. Zsebembe nyomta a papirt, a papir megmaradt és kitöltve számomra és családom számára történelmi fordulót jelentett. . . . Mennyire szeretnénk, ha Mesterünk hangja, éneke, sírása, gyógyító és tanító szavai hallhatók lennének valamilyen hangszalagon keresztül. Ez már nem lehetséges. De igenis megvannak a róla szóló Írások. Először ugyan járt az Ige szájról-szájra, hivő szivek őrizték és adták át gyermekeknek, unokáknak, de azután elhalkult. Az írás maradt meg. Itt van az írás életet formáló jelentősége. Isten ezt az eszközt használja fel, hogy szivek ismét megnyíljanak és higyjenek. Mert az írás nemcsak történelemről történelemre megmaradó állandóság, hanem szivet buzdító, fájdalmat enyhítő drága örökség. Az Írott szónak ereje van. Sokkalta inkább az írásnak. Törékeny és esetlen toliunk ezt szeretné szolgálni. Annak dicsőségét, kinek írása megvolt mikor még nem is tudtunk se írni, se olvasni. Tudakozzuk az írásokat. Dr, Harangi László it I it it it it $ it ill Lapunk szerkesztőségének és kiadóhivatalának a postacíme: DR. HARANGI LÁSZLÓ 65 N. PLEASANT STREET OBERLIN, OHIO Telefonszám: 5=7733
