Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-02-01 / 3. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA Hogyan neveljük gyermekeinket otthonainkban? Mit tesznek a keresztyén közösségek, templomok, felelős vezetők és tanitók a fiatalság nevelése érdekében? Mert, hogy nem elegendő és hatásos, amit teszünk, azt a fenti számok döbbenetesen és világosan mutatják. Végezetül: Milyen a szülők és nevelők, egyszóval a felnőttek élete? Példaadó? A fiatalságnak sokkal nagyobb szüksége van követésre méltó példaképekre, mint különböző modern nevelési módszerekre, Útmutatóul szánt könyvekre, vagy akár fegyelmező büntetésekre és törvényekre is. A társadalom bűneiért felelősek vagyunk. A fenti számok mindannyiónkat terhelnek. Hétköznapi prédikációk Gárdonyi Géza a világháború kezdetén egy megrázó levelet intézett a világ állatkerti einek tigriseihez. Bocsánatot kért benne eddigi fölényeiért. Vérengzőnek, aljasnak, Belzebub szolgájának látta addig, mig magát és az embert Isten gyermekének, Krisztus barátjának. Most megfordult a kocka s a különbség köztünk csak annyi — Írja: “mi jobban tudunk ölni, kegyetlenebbek és vérengzőbbek vagyunk: bocsáss meg, tigris, hogy magam eddig embernek neveztem.” Uj világvihar felhői sötétednek a lelkem felett. Magamba nézek. Nézem az életet. Az embereket is számon veszem. Letagadhatatlanul elémrajzolódnak a bestia vonásai mindenütt. Vádló és vádlott, erős és gyönge, elnyomó és elnyomott, szegény és gazdag, mind magunkban hordjuk a szunnyadó, vagy már ébredő bestiákat? Mi itt a teendő? Valahonnan nagy messzeségből vagy közelségből, nagy mélységből vagy magasságból jön a felelet — jön mint parancs, jön mint az élet, az üdvösség szava: “szükséges néktek újonnan születnetek!” Milyen titokzatos és mégis milyen egyszerű recept. — A lélek f eredője. Lehetőség arra, egyetlen, örök lehetőség, hogy lemossuk magunkról a vért, a szennyet, az állati vonásokat és felragyogjon bennünk az igaz emberi arc: Isten képe és hasonlatossága. Szükséges néktek újonnan születnetek . . . Szükséges nékem is. Mig mások felé bestiát kiáltok, mig fáj az önzés, a kapzsiság, a testvérem bűne, magam is kell, hogy leszámoljak a bennem szunnyadó bestiával. Arra pedig képtelen vagyok újjászületés nélkül. De ha nem tenné is . . . (Dániel 111:18) Isten gyermekei nem szólhatnak másképpen, mint ahogy Sidrák, Misák és Abednégo feleltek Nabugodonozornak: “Imé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő tüzes kemencéből és a te kezedből is, óh, király, kiszabadit minket . . . De, ha nem tenné is, legyen tudtodra, óh, király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk és az arany állóképet, amelyet felállittattál nem imádjuk.” Igen ezt lehet hitnek, bizalomnak, alázatosságnak, engedelmességnek, hűségnek és oda- szánásnak nevezni. Ez és csakis ilyen a teljes Isten-félelem, a maradék nélküli Isten-szeretet. Az, hogy én keresem az Ő akaratát és ahhoz szabjam az életemet; de ne igényeljem, hogy Ő alkalmazkodjék hozzám, porszemhez. Az az igazi hit, ha nem alkudozom és egyezkedem Vele, hanem feltétel és jutalom várása nélkül cselekszem az Ő akaratát, hirdetem dicséretét akkor is, ha tüzes kemence és száz halál vár reám. A mai modern emberek, az adsza-nesze emberek, a műveltségre büszkék lemosolyogják talán a Sidrák-, Misák- és Abednégókat, de az Isten változatlan, ma is csodákat tesz az ilyenekért. Azonban semmiesetre sem utilitáris szempontok irányítsanak bennünket lelkimagatartásunkban, hanem, ha nem tenne is Isten — látszólag — a világ szerint, érdekünk és boldogulásunkért olyat, amilyet Sidrák-, Misák- és Abednégóért tett, akkor is csak Őelőtte hajoljunk meg, mert Ő előbb szeretett minket és úgy szeretett minket, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, valaki Ő benne hiszen, el ne vesszen, hanem örökélete legyen. K. B. Lapunk szerkesztőségének és kiadóhivatalának a postacíme: DR. HARANGI LÁSZLÓ 65 N. PLEASANT STREET OBERLIN, OHIO í | f f S. E.
