Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 AZ EMBER ÉS VILÁGA Az "American Cancer Society" majdnem 22 ezer oregoni diák között végzett kutatói munkája alapján a következőkről számolt be: A fiuknak egynegyede, a leányoknak egynyolcada dohányzik. A dohányzók legtöbbje olyan családból való, ahol mindkét szülő dohányzó, legkevesebb viszont azokból a családokból kerül ki, ahol egyik szülő sem dohányzik. Külön kiemelésre méltó statisztikai kimutatásuknak az a része, mely bizonyítja, hogy aránylagosan sokkal kevesebb a dohányzó azok között a fiuk között, akik tornában, atlétikában rendszeresen aktiv részt vesznek. ★ ★ ★ Kevesebb katonája halt meg Amerikának a Polgárháborútól a Koreai Háború befejezéséig, mint amennyi az autók és motorkerékpárok által okozott szerencsétlenségek halottainak a száma. A “National Safety Council” hivatalos adatai szerint Amerikának 604,773 hősi halottja volt a fent jelzett időközben, a forgalmi balesetek áldozatainak száma ugyanakkor: 1 millió 265 ezer. ★ ★ Két éves kísérletezés után Dr. Geoffrey L. Slack, angol fogorvos a közelmúltban kimutatta, hogy 50 százalékkal kevesebb fog-kő lerakódás és in-bántalom fordult elő azoknál az egyéneknél, akik minden étkezés után egy nyers almát (héjastul) fogyasztottak el. Dr. Slack szerint, minden más kezelés nélkül, az alma elegendőnek bizonyult arra, hogy egyfelől a benne lévő vegyi anyagok hatása miatt, másfelől a mechanikus rágómozgás súrlódása következtében a fogakat tisztábbnak tartsa és egészséges masszírozásban részesítse az in-husokat. “Nekünk nem úgy kell olvasni a Szentirást, ahogyan egy ügyvéd olvassa a végrendeletet, mert a tartalmát pontosan meg akarja érteni — hanem úgy, mint az örökös, hogy megtudja, mit nyer örökségül.” Newton Izsák, angol természettudós FURCSA AJÁNDÉK Irta: Csia Kálmán 1943 telén az emberek olyan nagy harcban voltak egymással, hogy még az égi közlekedést is akadályozták s ezt onnan lehetett megtudni, hogy a karácsonyi ajándék csak valahol januárba érkezett ki az orosz frontra, a magyarok állásaiba. Egy szép januári reggelen, hogy nagyobb legyen a meglepetés, a zászlóalj parancsnok, si-gyakorlat cimén, kivezényelte tisztjeit a mocskos véres, füstös lövészárkokból, a harci állásuk megett felemelkedő dombra. Onnan belehetett látni az ellenséges lövészárkokat is s mégis felette volt a nagy ember mészárszéknek. Hófedte magaslatával olyan tiszta volt, mint egy mesévé vált szép régi emlék. Az őrnagy urnák szinte apai öröm járta át a szivét, mikor arra gondolt, hogy Sajgói Pista századosnak nem csak jó erdélyi fenyővizet s füstölt kolbászt, meg araszos szalonnát adhat ajándékba, hanem egyik legnagyobb magyar kitüntetést is. Úgy történt, hogy Pista százados theológiát végzett Kolozsváron s lelkészkedett a Holttenger agyag hegyei között, amikor Erdély egyik részét vissza adták a magyaroknak s a másik részt még jobban ellepték ellenségei, mint a döglegyek, a halálra sebzett őzet. Azokban a napokban Pista nagyon beteg lett. Nagy baját magyar honvágynak hivták s tudta, hogy csak úgy gyógyulhat meg, ha átszökik a mesterségesen vont határokon. Jól emlékszem, ott találkoztam vele a püspöki palota előtt. Mindketten mezőségi lelkészek voltunk. Ó akkor jött a püspöki palotából s elmondta, hogy a Főpásztor őt vissza vezényelte az agyag tengerbe. Azonban váltig fogatkozott, hogy ő oda vissza nem megy, mert hiszen napok alatt belehal a honvágyba és szomorúságba s halott pappal a püspök sem megy sokra. Inkább jelentkezik katonának s kéri kihelyezését a frontra. Megegyeztünk, hogy ha a püspökünk — aki nem csak az ottani reformátusok lelki vezére, de Erdély egyik nagy stratégája is volt — engem is vissza küld a régi helyemre, akkor még azon délután együtt jelentkezünk az angyalbőr felvételére. Azonban engem a mezőség magyar részére küldött a püspök urunk, sőt egy pár száz jófajta pengővel is fel- tarisnyált, hogy az uj élet nehézségeit valahogy átvészeljem a kirabolt Erdély legszegényebb földjén. így lett azután Pistából katona s belőlem másodszor is mezőségi lelkész, püspöki kinevezés alapján. Pista nem hiába volt egyik legjobb atlétája egyetemi ifjúságunknak, mert a tábori életet kitünően birta. Katonái nem győzték dicsérni s tiszt társai azt mondták róla, hogy nem ismer félelmet. Tábori lelkész volt a fronton. Azonban megtörtént, hogy amikor a csapat a sok vérveszteség miatt, tiszt nélkül maradt, ő vette át a parancsnokságot. Kitűnő tájékozódó képességével, természetes logikájával, sok véráldozattól mentette meg a csapatot. Mindig valami meglepő vakmerő tervvel jött elő, amit tiszt társai sem gondoltak meg s az ellenséget pedig mindig meglepte vele. Ami indián kifejezéssel élve, rossz orvosság a harcos számára. Most amikor az őrnagy gyönyörű szavak kiséretében átadta a kitüntetést neki s utána a sok Ízletes ennivalót, a Pista
